Forrás: Heti Válasz

Borókai Gábor, borokai.gabor@hetivalasz.hu

Provokátorok és provokációk – A kézfogás visszautasításának kultuszát 1998. augusztus 20-án Efraim Kishon honosította meg Magyarországon. A köztársaság kitüntetettje csak Göncz Árpáddal fogott kezet, míg az elnök oldalán álló Orbán Viktort és Áder Jánost faképnél hagyta. Az akkor még élő magyar származású izraeli humorista tettét azzal magyarázta, hogy a miniszterelnököt és a házelnököt testőröknek nézte.

Orbán és Áder jólnevelten benyelték az országnyi sértést.

Akik most elképedve kommentálják a Gyurcsány Ferenccel nem parolázó ötvenhatosok cselekedetét, akkor nem voltak megbántva, s elfelejtettek felháborodni. Gondolhatták, hogy az uborkafára felkapaszkodott fideszesek megkapták a magukét. Pedig Orbán és Áder nem Szálasi vagy valamelyik nemzettestvére házából rándult le kitüntetést osztani a Parlamentbe. Nem provokálták Kishont, ahogy Gyurcsány ezt megtette másokkal. Akkor is, amikor az 1956. októberi felvonulókat elsőként lefasisztacsőcselékező Apró Antal villáját kormányfői rezidenciává avatta. Akkor is, amikor onnan szállt alá forradalmat ünnepelni. S akkor is, amikor a Kádár-rendszerrel örökséget nem vállaló köztársasági elnökkel ismertette el Fekete János és Marjai József érdemeit.

Gyurcsány Ferenc szemérmetlenül provokált és provokál azóta is. A véleményformáló balliberális elit pedig mindannyiszor a fogadtatáson méltóztatik elképedni. Az általa mucsaizott jobboldal reakcióin. Mert minden csak belőle fakadhat: hatalom, kultúra, tudomány, polgári lét. S ha kizárólagossága elvész, mérgezi környezetét. Ezért nem tűrte a tőle függetlenedett Orbán Viktort. S ezért viseli az előjogait tiszteletben tartó Gyurcsányt.

A cinizmus így fajulhatott el. Így lett a leleplezett hazugságbeszédből hőstett, a lebukásból korszakváltás, az országot csődbe kormányzó, ám a választásokat övéinek megnyerő miniszterelnökből idol.

Így lettünk az arcátlan hazudozás foglyai. És nincs megállás. A kormányfőnek mindig nagyobb hazugságba kell menekülnie, s minél nagyobb a hazugság, annál erősebb az igény a tettestársakra. Kezdetben elegendő volt ő maga és szűk köre. Később be kellett avatni a szocialista frakciót, csatlakoztatni a szabad demokratákat, és felkészíteni a baráti sajtót. (Ezúton köszöntöm a november 2-án épp ötvenéves Népszabadságot!) És ma már a közigazgatást és a rendőrséget is szolgálatba kell állítani. A budapesti főrendőrnek bátor, humánus október 23-i fellépésről kell szavalnia a kamerák előtt, miközben a televíziós felvételeken magatehetetlen, földre vitt embereket ütlegelnek, rugdosnak beosztottjai.

Kérdezhetnénk naivul, mi folyik itt? De láthatjuk, a koalíció hazugsággépezete nem válogatva az eszközökben, a közigazgatást is egyre beljebb húzva zakatol az ellenzék lejáratásán. Gyurcsány időt akar nyerni. Bármi áron. Hátha – az uniós pénzek felhasználásával – hazugságban fogant hatalomba lépését feledtetni tudja, s kádárian megdicsőül.

Csakhogy a kormány elmúlt négyéves tehetségtelensége, az ország kiszolgáltatott helyzetbe juttatása miatt az immár interkontinentálisra és ballisztikusra növekedett föld-ég hazugságok is legfeljebb órákig takarják el szemünk elől a valóságot. Aztán lelepleződnek, szétpukkadnak. Pusztítva intézményeket, arcokat, hitelességet és bizalmat.

A felmérések szerint a Fidesz utcahosszal vezet, s a két tábor közötti szakadék sosem látott mélységű. Ellenségek a köbön.

A helyzet kriminális.

De provokátorokkal és provokációkkal békét még nem teremtett senki.

Vaskefe – Nem tett jót a Felvonulás téri (október 23-a óta Ötvenhatosok tere) „vaskefének”, hogy a Kádár-rendszerrel örökséget vállaló Gyurcsány Ferenc kormánya rendelte meg. Nem tett jót neki, hogy a miniszterelnök teátrális magánszámot adott elő az átadásakor. Nem tett jót, hogy tüntetők zavarták meg születésének pillanatát. De bármilyen ellenérzéssel vártuk is létrejöttét, nem szabad tagadni az alkotás fantasztikus művészi erejét, erős kifejezőképességét és hitelességét. Az üzenet, hogy együtt bármire képesek lehetünk, sajátos megfogalmazásban immár ott tornyosul a Városliget szélén.

Biztatok mindenkit, szabad örülnünk a jövevénynek, mert nagyszerű. Szabad elismerni a fiatal művészek tehetségét. És szabad méltányolni a kormányfő támogatását, hogy jó ügyet jól szolgált.

Mert ha nem tesszük, mi is a hazugság bűnébe eshetünk.

Vizsgálat – Ezért kell az Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak – mondá Orbán Viktor Strasbourgban, az Európai Néppárt frakciójának ünnepi ülésén. Amit a beavatott sajtó magyarból magyarba úgy fordított le, hogy a Fidesz elnöke el akar venni nyolcezer milliárdot a magyar emberektől. Az ott ülők, a címzettek megdöbbentek az átértelmezésen, ennek hangot is adtak, de a ballib propagandagépezet csak fújja a magáét. És vizsgálni akar.

Javaslom, tegyék a vizsgálat tárgyává, hogy hazug és csaló kormányzatoknak szabad-e segédkezet nyújtani. Morálisan éppúgy, mint praktikus szempontokat figyelembe véve. És még azt is, hogy a magyar koalíció politikusai és médiamunkásai Orbán mondatából hogyan ismertek magukra?