Népszabadság * olvasói levelek * 2006. november 4.
– Van egy jó, meg egy rosz hírem. A rossz, hogy nem vették át a tejet, a jó, hogy hétvégén tejben-vajban fogunk fürdeni.Kép: Szmodis Imre
Levél Demszky Gáborhoz
Tisztelt Főpolgármester Úr!
Mint egyszerű budapesti polgár fordulok Önhöz. Szülővárosom főteréről van szó. A Kossuth tér gyógyításra szorul. Kutyás koromból tudom, a vizelet kiégeti a füvet, sőt húsz-harminc centi mélyen szennyezi a talajt. Annak idején a Szent István park rekonstrukciójakor is talajcserére volt szükség. Nincs ez másképp a Kossuth tér esetében sem. A Kossuth térre kétségtelenül munkagépeket kell küldeni, de dolgozó munkagépeket, a Főkert munkagépeit. (A gazdák traktorai is eredetileg munkavégzésre szolgáltak, nem?) Naivitásomban egyenest a Főkerthez fordultam, mintha bizony egy pesti polgáron múlna a főváros egyik legszebb terének rekonstrukciója. Kocsis László vezérigazgató úrtól azonban megtudtam, amit igazán tudhattam volna, hogy a Főkert megrendelője a Főpolgármesteri Hivatal. Kérem, higgye el, mi, Budapest polgárai egy szép, frissen füvesített Kossuth teret szeretnénk, ahol élvezettel sétálhat nagymama és unokája, szerelmespárok, szívesen ülnek ki a belváros lakói. Igazán megérdemlik enynyi izgalom után. Igaz, nyakunkon a tél. Épp azért sietve kellene elkezdeni a talajcserét, hogy friss fűmaggal bevethessék még a tél beállta előtt. A Kossuth térre szebb fű kell, mint a gyepszőnyeg. A többit tudjuk az angoloktól, nem kell más, csak öntözni és nyírni, pár száz év múlva már rálépni is szabad. Addig: Fűre lépni tilos!
Emlékszik, a Szent István park ünnepélyes megnyitója után panaszkodtam főpolgármester úrnak, mert kerítést csináltatott, én pedig az élő sövényt szeretem, a nagy, nyílt tereket. Utólag beismerem: Önnek van igaza. A Kossuth teret is be kell keríteni, és éjszakára be kell zárni. (A kerület csaknem valamennyi terét bezárják éjszakára.) Ami az anyagiakat illeti: ehhez nem értek. Annyi bizonyos, a rendőrök túlórapénzénél talán szebb, hasznosabb a tavasszal frissen előbújó sűrű gyep. Kérem, segítsen!
Nehéz munkájához, Budapest megvédéséhez sok erőt, sok sikert kíván
Hajdú Zoltánné
Budapest
Zsák és a foltja
Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke a közelmúltban a magyar miniszterelnök lemondását követelte. Október 23-án Budapesten nem a központi állami ünnepségen vett részt, hanem a Fidesz által az Astoria előtt szervezett ellengyűlésen, ahol a retusált nyilaskeresztes lobogók alatt szónokolt, dicsőítette Orbánt, és előadta a jól ismert fideszes típusbeszédet. Megtudtuk, hogy Martens úr már 1984-ben is járt Magyarországon, és elismeréssel szólt a Kádár-rendszerről. 1987-ben mint Belgium miniszterelnöke köszöntötte Kádár Jánost, és nagyra értékelte bátorságát és erőfeszítéseit a gazdasági reformokért.
Úgy látszik, Martens úr is úgy cserélgeti elveit, mint vendéglátója! Orbán Viktor mint a liberális Fidesz vezetője még hazugnak nevezte a mérsékelten konzervatív, de liberális elveket is valló Antall Józsefet. Ugyanakkor, bár egyetértett a Demokratikus Charta célkitűzéseivel, mégsem vett részt a demonstrációján, mert helytelenítette az utcai politizálást.
Azóta – mivel úgy véli, hogy ez a személyes érdeke – elsősorban az utcán politizál. Ma Orbán a jobboldal ünnepelt populista vezére szerepében tetszeleg, miközben a szélsőjobb felé is kacsingat. Szemmel láthatóan élvezi is ezt a szerepet. Eközben határozottan támogatják őt azok a szélsőségesek, akik egyelőre csak a kukákat és gépkocsikat gyújtogatják fel.
Így váltogatja nézeteit Martens úr is, Orbán úr is! A magyar embereknek erről egy magyar közmondás jut eszébe: Minden zsák megtalálja a maga foltját.
Kardos Márton
Lőrinci
Egy orvos félreérti tapasztalatait
Egy magyar orvos Nagy-Britanniában című írásában (október 9.) dr. Haskó László egy év tapasztalattal a háta mögött megtanít bennünket az északír egészségügyi rendszer szépségeire, pontosságára, minőség érzékenységére, hatékony gyakorlataira, a munkatársak pályázat útján kiválasztására. Úgy véli, hogy ezt a sok előnyt az országos, „nemzeti” biztosító nyújtja, amely eddig 18, most 4-re csökkenő területi biztosító egységből áll. Mindenki a biztosítónak fizeti az egészségügyi járulékot – írja dr. Haskó – és a biztosító mindent ebből fizet mindenkinek. A „biztosító” választ a jelentkező orvosok között, vesz szolgáltatást, óv a túlfogyasztástól. Szigorúan vigyáz a pénzre, de gyorsan és épeszűen modernizál, figyelembe véve a betegek érdekeit, igényeit, választásait. Az orvost kíméli, a kiszolgáló személyzet elégséges, a teljesítményt követik.
Már majdnem meggyőzött a cikk a biztosítás hallatlan előnyeiről. Akkor ráébredtem, hogy itt valami nem stimmel. Észak-Írország Nagy-Britannia része. Tagjai Anglia, Skócia, Wales, Észak-Írország. Mindenütt kicsit másképp szerveznek, de a lényeg azonos. A szigetországban a mindenkit kiszolgáló egészségügy nem biztosító. Nemzeti Egészségügyi Szolgálat van, területi szervezetekkel (hol Trust, hol Board a nevük). Mindenkinek jár az ellátás, aki az országban él, többnyire ingyen. (A költséges egészségturizmust nem szeretik.) Soha senki mindezért járulékot nem fizetett, a szolgálatot közadókból fedezik. Fontos nemzeti intézmény, ezért folyamatosan javítják szervezetét, gazdálkodását, kliensekkel kapcsolatát, a szabad orvos- és kórházválasztás lehetőségét.
A Doktor úr minden híre igaz – csak az nem, hogy a sok csoda egy biztosító műve. Tévedését feltehetően az magyarázza, hogy hazai tapasztalatai alapján nem hitte el, hogy hogyan dolgozhat enynyire jól valami, ami „csak állami”, sehol egy kis profit vagy borravaló.
A következtetés csak annyi, hogy a magyar (egyelőre társadalombiztosítási) rendszert is rengeteget lehetne profitorientált magánbiztosítókra szabdalás nélkül javítani, ha nem az amerikai pénz-szemléletű, hanem az angol betegközpontú ellátási módszereket igyekeznénk megtanulni.
Ferge Zsuzsa
szociológus
Rólunk
Gratulálok a Népszabadság keresztrejtvényeinek színvonalához. Anyósom „félprofi” rejtvényfejtőként csak a keresztrejtvény miatt (nem vicc!) kéri a szombati és a Jövő7-beliért a pénteki számot.
Mózes Zoltán
A telefonügyeletre érkezett:
A lap egy párt szócsöve, mazochizmus kell az olvasásához. A vezércikkekből süt a „párttal, a néppel egy az utunk” szellemiség.
A Magyar Nemzet a jobboldalért sokkal többet tesz, mint maguk a baloldalért. Érthetőbben, az egyszerűbb emberek számára is felfoghatóan, szájbarágósan kellene fogalmazniuk.
Rossz választás volt pont a Bence Györgyre való emlékezés mellé betenni az Elkerülhetetlen forradalom című cikket (október 30.). Nem értem, miért foglalkoznak Fábryval. Ez az ember egyre közönségesebb, nem szabad egy percig sem odafigyelni rá.
Gratulálok Gréczy Zsolt írásához (A politikai fogoly, október 30.), remélem Orbán is olvasta és elgondolkodik rajta
Köszönetet szeretném mondani Eörsi László írásáért (Mező Imre halála, október 30.). Megnyugtató ezekben a zavaros időkben. Üdvözlöm Falusy Zsigmondot is, nagyon szeretem az írásait, remek embernek tartom, kár, hogy olyan ritkán találkozom a nevével az újságban.
Blogkóstoló
„… a pasas, aki kellemes ünnepet kívánt, tudhatott valamit mégis, kifejezetten ilyenre sikeredett a tegnap” – áll az üreslépcső blogban (http://ureslepcso.nolblog.hu/) -:, „huszonnégy órából majdnem huszonkettőt töltöttünk együtt, először is kinyitotta nekem a rendelőt, megkezelte, amit kellett, még fáj kicsit, de azt mondta, ha betartom a szabályokat, rendben lesz, utána ebéd a törzshelyen, asztal alatt lábat összenyomós, lelkiztünk is kicsit, halkan, finoman, aztán elmentünk moziba, szabadság, szerelem, a mancs azt írja, hogy nekünk is van már hollywoodi filmünk, valóban, kicsit sírdogáltam rajta, innen bizton tudom, hogy nekem való volt, haumann ávós cukrosbácsija remek, dobó kata, túl azon, hogy szerintem gyönyörű, színésznek is jó, ezt másodszor tapasztaltam meg, a csak szexben is tetszett, most, hogy fenyő is ott volt csányi mellett, nem tudtuk eldönteni, melyik a jobb, egyszer fenyővel összefutottunk valami buli után a múzeum kávéházban, jókedvűen csevegni akartunk vele, de rendkívül undok volt, lehet, hogy azért, mert akkor még úgy volt, hogy abban a katonás filmben ő lesz a sztár, sztár meg nem beszélget, aztán jól kivágták szegényt majdnem teljesen, én nem értek a fényképezéshez, de eszembe jutott a férfiakt, mennyire más volt ott kerekes éva, mint itt a fenyő, pedig bőr, bőr (…)”
