Kósa András 2006. november 3. 08:30
Demszky Gábor pártja a parlamentben óvott attól, hogy az október 23-i zavargások nyomán első felindulásból a politika szűkítse a gyülekezési jogokat. Ezt megelőzően azonban éppen a főpolgármester kezdeményezésére született egy rendelet, amely erre is lehetőséget ad.
Emlékszik még a kedves olvasó 2005 telének rettegéssel telt napjaira Budapesten? Amikor a főváros polgárai zárt ajtók, lehúzott redőnyök, dugig pakolt hűtőládák mögött várták, hogy elmúljanak a vészterhes napok, és a Felvonulási térről eltűnjön az a több ezer félelmetes traktor?
Csak a legrosszindulatúbb (és súlyosan felelőtlen) apukák, anyukák vitték ki délutánonként gyermekeiket a térre büntetésből, egy-egy John Deer, vagy Zetor típusú gépszörny látványával sokkolandó őket. Alig pár százan naponta. És csak a történelmünkben rendszeresen bekövetkező vészkorszakokból többet is túlélt, mindenre elszánt nyugdíjasok álltak sorba ingyen kínált gulyáslevesért, krumpliért, sárgarépáért. Emlékszem, a Magyar Hírlap például színes hétvégi programként ajánlotta olvasóinak sunyi módon a látogatást a térre, mondván: ennyiféle traktort úgysem látni egyszerre ilyen kis helyen.
Ilyen az idén szerencsére nem lesz. Demszky Gábor megvéd minket attól, hogy a Magosz traktorokkal demonstráljon a fővárosban, „megfélemlítve ezzel a budapestieket”. Ezt az Indexnek adott interjújában mondta el a főpolgármester, hozzátéve, hogy „ezer traktor erődemonstrációja sok fővárosiban félelmet kelt”.
Ez legalább akkora baromság, mint amikor közvetlenül a rendszerváltás után Székesfehérváron jobboldali politikusok azzal is indokolták a város határában egy dombra felállított T-34-es eltávolítását, hogy a tank látványa félelmet kelt a fehérvári polgárokban. Nem keltett az semmit senkiben, ettől függetlenül persze jó, hogy az Arany Bulla emlékmű visszakerült az eredeti helyére.
De ugyanígy nem keltettek félelmet a gazdák senkiben 2005 telén sem. Tüntettek, mert megtehették, és ha már erre jártak, megbuktatták Németh Imre agrárminisztert. Utódja, Gráf József eddigi működését látva mellesleg nem is tették rosszul. Félelmet most sem az ezer traktor keltene. Miattuk elég szánalmas reakció volt behajtani tilos táblákkal teleszórni a várost.
És elég rosszízű is: ha Demszky Gábor gondolatmenetét követjük, az egész országot kitáblázhatnánk, és írásba foglalhatnánk a félpályás útlezárások tilalmát. Másoknak demonstratív jelleggel ideiglenesen forgalmi kényelmetlenséget okozni egy demokráciában ugyanis – Demszky Gábort idézem – „egy erős érdekérvényesítő eszköz”.
*
Valószínűleg nem véletlen, hogy a mezőgazdasági termelők kapnak ennyi támogatást, és nem a könyvtárosok. Mert az előbbieknek van „erős érdekérvényesítő eszköz” a kezükben, de az ország könyvtárait akármennyi időre bezárhatnánk, nem érné el sem a média, sem a politika ingerküszöbét. Mellesleg, ha a gazdák vidéki főutakat zárnak le ideiglenesen, és az ott lakóknak okoznak kényelmetlenséget, az sem éri el. Ha valaki itt azt akarja, hogy figyeljenek rá, Budapestre kell jönnie. Egy fővároscentrikus ország fővárosában főpolgármesternek lenni időnként jár efféle kényelmetlenséggel.
Demszky pártja a parlamentben óvott attól, hogy az október 23-i zavargások nyomán első felindulásból a politika szűkítse a gyülekezési jogokat. Ezt megelőzően azonban éppen a főpolgármester kezdeményezésére született egy rendelet, amely erre is lehetőséget ad. Pedig sok jogász szerint a Kossuth téri táborozáshoz hasonló anomáliákat a jelenlegi szabályokkal is kezelni lehetne.
A rendelet megszületése utáni kormányellenes tüntetés szónokai csak egy megafonnal mondhatták el mondanivalójukat a Batthyány örökmécsesnél, mert engedély hiányában nem állíthattak színpadot. Demokráciához méltatlan helyzet volt. Demszky Gáborhoz képest pedig most elegáns demokrataként léphetett fel Jakab István Magosz-elnök, amikor azt nyilatkozta: ha nem lehet, akkor nem jönnek, mert ők betartják a törvényeket.
A félelmet nem az ezer traktor kelti a budapestiekben, és minden más rendszerető polgárban, még ha ezek történetesen kormánybuktató céllal is parkolnak a Parlament előtt. (A Magosz két évvel ezelőtti demonstrációjának is volt ilyen éle, ez akkor még nem zavarta a főpolgármestert.) A traktoroktól minket megvédeni akaró főpolgármester így egy platformra került azzal a Fidesszel, amely a másik oldalról a „rendőrterror” ellen védene mindenkit. Mellesleg a Prágában letartóztatott Deutsch-Für Tamásnak, vagy a Batthyány örökmécsesnél meggumibotozott Orbán Viktornak aztán igazán lehetnek személyes emlékei a rendőrterrorról. Ez ugyanolyan olcsó politikai trükk.
Attól nem fogunk félni, ha a rendőrség határozottan, a kellő erővel, és a jogszabályok betartásával feloszlat egy erőszakos demonstrációt, melynek egy tank már nem csak szimbolikusan, hanem a maga valóságában is szereplője lesz. (Ettől függetlenül remélhetőleg nem statuálnak példát azzal a szerencsétlennel, aki éppen egy T-34-esben akarta magát pár percig újra Horthy Miklós katonájának érezni.)
A félelmet a zsidózó, lámpavasat, Dunát emlegető, kődobáló csürhe kelti. Ellenük fellépni kötelesség, és nem rendőrterror. De ésszerű keretek között természetesen ugyanígy meg kell adni a lehetőséget a gazdáknak, hogy akár traktorral is feljöjjenek Budapestre tüntetni. Egy liberális városban különösen.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
