Népszabadság * Inotai Edit * 2006. november 3.
Schröder, a sztárKép: Máté Róbert Az exkancellár elemében van. Rendreutasít, tiltakozik, néha az asztalra csap felháborodásában, máskor érdemei tudatában sokatmondóan mosolyog – régi játék ez, hét éven keresztül űzte a német és a külföldi újságírókkal.
Médiakancellár nem vész el, még csak nem is alakul át. Apró különbség, hogy Gerhard Schröder már nem kancellár. A külföldi újságírók rekordjelenlétének az apropója Schröder új könyve, de még inkább látványos visszatérése – na és az álnok remény, hogy az exkancellár netán földbe döngöli utódja, Angela Merkel politikáját.
Akik ezt várták, csalódniuk kellett. A Döntések – életem a politikában című könyv megjelenése előtt Schröder tett ugyan egy félreérthetetlen utalást arra, hogy a jelenlegi kormányból hiányzik a határozott kéz, de azóta igyekszik diplomatikus államférfivá szelídülni. Olykor sikerül. Leggyakoribb mondata: „A nagykoalíció konkrét intézkedéseit nem kívánom kommentálni”.
Annál szívesebben beszél új munkájáról, hátha végre a betonagyú újságírók is felfogják: szó sincs róla, hogy ő a Gazpromnak dolgozna. Ehelyett egy vegyes, német-orosz részvénytársaság felügyelőbizottságának elnöke, amely a keleti-tengeri gázvezeték megépítésre szerveződött. Az egyik érintett cég történetesen tényleg a Gazprom, de a dolgot célszerű lenne végre európai keretekbe helyezni: egyrészt a transzeurópai energiahálózat fejlesztése közös európai terv, másrészt a csővezeték építése a kontinens nyugati felének alapvető érdeke – látja el új feladatát maradéktalanul az exkancellár-lobbista. Bizonygatja: ez nem konkurenciája a meglevő, Lengyelországon vagy a balti államokon át húzódó vezetékeknek. Sőt, mindre szükség lesz! Végül jut egy oldalvágás az orosz függőség miatt aggódóknak is. – A Szovjetunió és Oroszország harminc éve megbízható szállítópartnerünk. Nincs okunk azt hinni, hogy a jövőben másképp lesz. Az exkancellár magabiztos és semmit sem bánt meg.
Szavait egy tőről metszett liberális is megirigyelhetné: A gazdasági reformok alapvető fontosságúak, mert ha Németország tartani szeretné az eddigi életszínvonalat, akkor nemcsak az államnak, de az egyéneknek is készeknek kell lenniük a változásokra – véli ma is. Nagyra tartja Vlagyimir Putyint, mert állammá szervezte a szétesett országát. Nem érti lengyeleket, tudhatnák: német lobbizás nélkül nem lennének ma EU-tagok. A magyarokra nem sok szót veszteget a könyvben: Orbán Viktor miniszterelnök tűnik csak fel 2001. szeptember 11-én, a berlini magyar nagykövetség avatásán. Nem rajta múlt, hogy ez a nap nem miattunk lett emlékezetes. Schröder elismeri: a politikai barátságok ápolására kevés ideje marad, bár a minap Barak korábbi izraeli kormányfővel és Kwasniewski lengyel exelnökkel töltött egy „görbe” estét Prágában. Folyamatosan bővül a családja, a 62 éves Schrödernek három gyermeke van, néhány hónapja egy Gregor nevű orosz kisfiút fogadtak örökbe feleségével, Doris Schröder-Köpffel. Magánéletről nem nyilatkozik, ám elárulja: olykor énekel a gyerekeknek autózás közben.
Politikai továbblépés, visszatérés innen már nincs – bár pletykaszinten felmerült a neve Verheugen EU-biztos utódjaként. Nyelvet is tanul, külföldön már angolul tart előadásokat, és „it works” bizonygatja. A könyvet pedig azért írta, mert már mindenki (értsd: újságírók) összehordott mindent az SPD-zöld koalíció hét évéről – miért ő maradt volna ki a sorból? Folytatás nem lesz, bár ha édesanyja génjeit örökölte, akkor még 30 évig boldogíthatja a német politikát – viccelődik. Ki tudja. Ha hiányzik a közönség, akkor biztos jelentkezik.
