Egy elfelejtett embermentő
62 évvel a holokauszt magyarországi eseményei után újabb embermentőt ismertek el. Még nem a Yad Vashem Intézet Igaz Emberek Bizottsága, hanem a magyar kutatók és egyházi személyek. Az elmúlt hetek belpolitikai eseményei között szinte eltűnt, hogy Bruenschweiler Eduárd Benedek munkásságának méltatására emléktáblát avattak. Méghozzá Pannonhalmán, a bencés apátságban.
Igaz EmberekkelBrunschweiler már jóval a második világháború előtt Magyarországon élt és dolgozott. A textiliparban vezetett cégeket, mint svájci állampolgár tette ezt. Egyes vállalatok igazgató tanácsában együtt ült azokkal a zsidó gyárosokkal, mint például Goldberger Leó, akik generációk óta oroszlánrészt vállaltak a magyar ipar és polgárosodás megteremtésében. Emellett Bruenschweiler önkéntesként a bencés rend számára is végzett karitatív tevékenységet. 1944 nyarán, amikor a vidéki deportálások javában zajlottak erőfeszítéseket tett, hogy a Nemzetközi Vöröskereszttel és annak magyarországi vezetőjével Friedrich Bornnal együttműködve üldözötteket mentsen. Az igazi kihívás azonban ősszel érkezett el.
A pannonhalmi apátságban is bújtattak üldözötteket. Amikor a helyzet veszélyessé vált Kelemen Krizisztom főapát a Nemzetközi Vöröskereszt segítségét kérte. Born komoly tárgyalásokat folytatott a magyar és a német megszálló hatóságokkal. Ennek eredményeként október 13-án a monostort és közvetlen környékét semleges területté nyilvánították. Egyben árvaház szervezésére is engedélyt kapott a Nemzetközi Vöröskereszt. Csobánkáról átköltöztettek egy árvaházat, és több segítségre szoruló üldözött anyát és gyermeket is befogadtak.
Éppen időben, mert két nappal később a magyar nácik, a nyilasok német segítséggel átvették az ország irányítását. Amíg valamilyen szinten működött a Szálasi-féle kormányzat, addig elismerték a nemzetközi védelmet és garanciákat az üldözöttek egyes csoportjai felett. A központi irányítás megszűntével azonban a helyi, általában vérszomjas, fegyveres nyilas bandák önállósították magukat. Egyetlen céljuk volt: a bukás előtt minél több zsidót meggyilkolni és vagyonukat elrabolni.
A pannonhalmai gyermekmenhelyet Brunschweiler vezette. Ezekben a vészterhes napokban gyakran saját maga állta el az apátságba különböző indokkal betörni akaró fegyveresek útját. Az akkor 34 éves férfi mindent megtett, hogy védenceit megóvja. A háborút követően a főapát a magyar kormány figyelmébe ajánlotta Brunschweilert, és javasolta, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi delegátusa legyen.
Ennek ellenére a megszálló orosz hatóságok őrizetbe vették, de Wallenberggel ellentétben később szabadon engedték. Később az USA-ba, majd Dél-Afrikába költözött. Ott gyárosként többször felemelte a szavát az apartheid ellen. 1987-ben halt meg.
2006. október 16-án, hétfőn a Pannonhalmi Apátság és a Holokauszt Emlékközpont közös emléktáblát avatott fel az apátság területén a svájci embermentő tiszteletére. Szita Szabolcs, az Emlékközpont vezető történésze erre az alkalomra kiadott rövid kötetben, sok adattal alátámasztva mutatja be Bruenschweiler pályáját. Ezzel nem titkolt célja, hogy elősegítse annak Világ Igazává nyilvánítását.
