Nemcsak a műemléki védettségű házak értékesek az egykori Zsidónegyedben, hanem számos más, az 1800-as években készült épület is megőrzendő az UNESCO-védettséget magáénak tudó városrészben – hangzott el Erzsébetváros jövőjéről tartott konferencián. Az Óvás! Egyesület nemzetközi pénzeket szeretne szerezni a rehabilitációhoz. A városépítész szerint is elérkezett az idő a cselekvésre.
Az elmúlt négy esztendőben összesen 12 épületet bontottak le az Erzsébetvárosban, helyükön részben foghíjak maradtak, részben új épületek épültek – fejtette ki Kemény Mária, az Óvás! Egyesület szakértője a városrész jövőjéről tartott konferencián. A legendás múltú erzsébetvárosi negyedben 1810 és 1875 között épült a házak jó része, amelyek közül nem csupán azok értékesek, amelyek műemléki védettség alatt állnak, hanem mindaz, ami megmaradt, a XIX. század kiemelkedő alkotása. Éppen ezért alaposan meg kell fontolni a civil szervezet szerint azt, mely épületeket szabad lebontani és melyeket nem. – Ha ezek a házak a helyükön maradhatnak, s egy szervezett és módszeresen felépített rehabilitáció részeként megújulhatnak, akkor Budapest és az ország egy egyedülálló negyeddel lesz gazdagabb – tette hozzá Kemény Mária.
Éppen ezért az Óvás! nemzetközi szervezetek támogatását kéri ahhoz, hogy anyagi segítséggel járuljanak hozzá a felújítás finanszírozásához. Amennyiben ugyanis sikerül pénzt szerezni, igényes műemléki felújítás valósulhat meg, amellyel az önkormányzatok súlyos költségvetési teher nélkül felújíthatják ezeket a házakat. Kemény Mária szerint hasonlóképpen újjávarázsolhatók a ma már magánkézben levő épületek is, hiszen ezek tulajdonosai között is akadnak olyanok, akik hajlandóak lennének részt venni egy hasonló projektben, ha külső forrásban bízhatnak.
Kevés az idő, hiszen a leromlott épületeket egy idő után már nem lehet műszakilag rendbe hozni – hívta fel a figyelmet Nagy Béla városépítész, hangsúlyozva, hogy az épületállomány romlása természetes folyamat, a házak az idő előrehaladtával egyre rosszabb állapotba kerülnek, s az ingatlanok átadását követően nagyjából 100 év alatt mindenképpen elérkezik a rehabilitáció ideje.
Nagy Béla felhívta a figyelmet arra, hogy a terület társadalmi szerkezete is átalakulóban van, hiszen a Király utca akár négyzetméterenként 750 ezer forintot is elérő új lakásainak árait a korábban itt élők nem tudják megfizetni, de még az ennél alacsonyabb árak is új lakókat csalogatnak az Erzsébetváros belső részére. Figyelemre méltó egyébként, hogy egy-két utcával arrébb már lényegesen alacsonyabbak az árak, olyannyira, hogy a szomszédos utcában 500 ezer forintot, míg még egy utcával távolabb 350 ezer forintot kérnek az éppen elkészült lakások négyzetméteréért. Így tehát folyamatosan átalakul az itt élők köre.
A Madách-sétány ma egy „ingatlanfejlesztési akció” – fogalmazott a városépítész, arra utalva, hogy elsősorban az ingatlanpiac határozza meg az Erzsébetváros jövőjét. Kétségtelen, hogy az új fejlesztések ígérik a legnagyobb profitot, Nagy Béla azonban vallja, hogy a környék felértékelése garantálhatja, hogy a felújítások is sokkal jövedelmezőbbek lesznek a jelenleginél.
Mindennek velejárója a közlekedés újjászervezése is. Mihály Éva városgazdász szerint kizárólag ennek révén lehet valóban élhető környezetté alakítani az Erzsébetváros belső területeit. A szűk utcákkal és kiugró épületekkel tagolt területekből álló Zsidónegyed ugyanis képtelen a forgalmat elvezetni és a parkoló autóknak helyet adni, ezért a városgazdász a magánforgalom korlátozásában látja a megoldást.
Holubár Zita
