Népszabadság * Munkatársainktól * 2006. október 24.
Kép: Reviczky Zsolt A rendőrség hétfő hajnalban kiürítette a Kossuth Lajos teret, mivel az ott demonstrálók – a pénteki megállapodás ellenére – nem tették lehetővé a lezárt terület biztonsági átvizsgálását. A rendőrök előbb fémkordonokkal kettéválasztották a tüntetőket, ekkor a Rákóczi-szobor előtti füves területen két-háromszázan maradtak. Háromnegyed háromkor több mint kétezer rendőr kiszorította őket is, miután önként nem voltak hajlandók elhagyni a teret. Néhányan ellenálltak, ezért a rendőrök a sörsátornál és más helyeken is többeket kiemeltek a tömegből. A Kossuth teret műveleti területnek nyilvánították, a közeli mellékutcákat fémkordonokkal és rendőri sorfallal teljesen lezárták.
A Kossuth térről két ütemben kiszorított demonstrálók háromnegyed négykor szembetalálkoztak egymással a Nyugati térnél, majd a több száz rohamsisakos, védőpajzzsal felszerelt rendőr elől elindultak a körúton. Néhány szemetest felborítottak, és megpróbálták felgyújtani azokat, a rendőrök azonban közbeavatkoztak – az MTI tudósítása szerint a Nagymező utcánál több embert vezettek el megbilincselve.
Takács András, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 politikai ügyvivője először úgy nyilatkozott, hogy a rendőrség beavatkozása jogszerű volt, hiszen a tüntetők egy része nem tartotta be a rendőrséggel kötött egyezséget. Kicsivel később Takács már panasszal kívánt élni a rendőrség ellen, amit azzal indokolt, hogy a Kossuth téri tüntetést kényszerítő intézkedésekkel oszlatták fel, és néhány demonstrálót tettleg is bántalmaztak. Több demonstráló viszont épp Takács Andrást hibáztatta azért, hogy kiszorultak a Parlament előtti területről, ezért kilátásba helyezték, hogy bántalmazni fogják.
Jármy Tibor, a Budapesti Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztályvezetője arról tájékoztatott, hogy a rendőrök a Kossuth tér kiürítése után vascsöveket, szúró- és vágószerszámokat, kalapácsokat, vasgolyókat, zoknikba csomagolt faszenet találtak, amikor átvizsgálták a több mint egy hónapja tartó demonstráció helyszínét.
A távirati iroda rendőrségi forrásokra hivatkozva reggel még azt jelentette, hogy a tüntetők a délelőtti ünnepségek idején biztosan nem térhetnek vissza a Kossuth térre, délután azonban visszaengedik őket. Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója később úgy fogalmazott: „a tüntetések bejelentése szempontjából a tér teljes kiürítésével újrakezdődik az időszámítás, vagyis három napig senki sem demonstrálhat jogszerűen a Kossuth téren”.
A rendőrségi és a gyülekezési törvény vonatkozó rendelkezései alapján oszlatta fel a rendőrség a Kossuth téri demonstrációt – magyarázta lapunknak Garamvölgyi. A gyülekezési törvény 12. paragrafusára utalva arra emlékeztetett: „a békés demonstrációk résztvevői rendezvényen nem jelenhetnek meg fegyveresen, illetve felfegyverkezve”. A tüntetők hátrahagyott holmijai között viszont számos, a közbiztonságra veszélyes eszközt találtak, a többségük alkalmas az emberi élet kioltására. A rendőri ellenőrzés megakadályozása, majd a területen talált eszközök miatt a rendőrség már nem tekinti békés demonstrációnak a Kossuth tériek megmozdulását – fogalmazott Garamvölgyi, hozzátéve: a rendőrségi törvény a jogellenesen összegyűlt, illetve jogellenes magatartást tanúsító tömeg feloszlatásáról egyértelműen rendelkezik, ezért oszlatták fel a rendezvényt.
Délelőtt megint összeverődtek a tüntetők a Kossuth térnél. Az első egy-két tucat tétova tüntető a rendőröket kérdezgette, hogy ez komoly-e? „Létezik, hogy magyar ember nem ünnepelheti meg 1956-ot a saját hazájában?” – faggatták őket különböző stílusban. Az elégedetlenekről aztán kiderült, nemigen tudtak arról, hogy éjszaka kiürítették a teret, azt pedig el sem akarták hinni, hogy késeket foglaltak le az ott „táborozóktól”. A csapat végül kisebb tömegbe verődött, és a Kossuth tértől legalább száz méterre felhúzott kordon mögül hazaárulózott és buzdította lemondásra a miniszterelnököt. Néhányan azt ordították: „Gyurcsány, gyere ki!”.
A rendőrök igyekeztek szétszórni őket, a demonstrálók fütyülve és szitkozódva hátráltak. A lakók ijedten nézelődtek az ablakokból, az egyik, október 23-án is nyitva tartó boltban pánikszerűen lehúzták a rácsot. Csaknem egy órába telt, amíg a rendőrségnek – különösebb erőszak alkalmazása nélkül – sikerült megtisztítania az utcákat, de a tüntetők kisebb-nagyobb csoportjai a legváratlanabb pillanatokban ismét felbukkantak. A rendőrök többfelé is felsorakoztak, várták, mi lesz. Aztán érkezett a hír: a tömeg elindult a Corvin köz felé.
„Ünnepelni akarunk!” – visszhangzott a Markó utca kora délelőtt a Kossuth térre indult, és a kordontól visszafordított, csalódott tüntetőktől. A hangzavarnak azonban a gyorsan felsorakozó rohamrendőrök érkezése vetett véget. A tüntetők a Nagykörút felé indultak, a Nyugati téren egy zászlós csoport rövid időre elállta a forgalmat is, őket azonban a rendőrök a járdára kényszerítették. A Teréz körúton a továbbvonulni nem akaró tüntetőket könnygázzal lefújták, egyiküket rendőrök a földre teperték, egy zászlóba burkolózott nagydarab férfit pedig a pajzsával fellökött egy rohamrendőr. A bajszos férfit két órával később begipszelt kézzel már a Corvin köz felé vonuló, időközben többezressé duzzadt tömegben láttuk viszont.
Kora délutánra több ezer demonstráló gyűlt össze a Corvin közben, hozzájuk később motorosok is csatlakoztak. A demonstrálók ekkor azt hangoztatták: állandóan mozgásban kell lenniük, nehogy a rendőrség valahol körülzárja őket, ezért úgy határoztak, hogy a Corvin közből is továbbállnak, a többségük a Kossuth tér felé vette az irányt.
A Parlament felé vezető Alkotmány utcában a tüntetők kora délután áttörték a teret védő kordonokat, a rendőrök könnygázzal és vízágyúval oszlatták részint a Nyugati tér, részint a Bajcsy-Zsilinszky úton a Deák tér felé a tömeget.
Az Arany János utcánál szemetesedényekből, vastáblákból és kordonokból emeltek barikádokat a tüntetők, és köveket és vasdarabokat dobáltak a rendőrökre, akik folyamatosan könnygázgránátokat lőttek feléjük. A Hajós utcánál elfoglaltak egy BKV-buszt is, és keresztbe állították az úton.
Az összecsapások a tüntetők és a rendőrök között az Erzsébet és a Deák téren is folytatódtak, utóbbiak szinte minden lehetséges tömegoszlató eszközt bevetettek, hogy elzárják a Kossuth térre vezető lehetséges útvonalakat, és az Astoria felé tereljék a rendbontókat: paprikasprayt, gumilövedékeket, lovasrohamot, festékkel töltött vízágyút és könnygázt – egyre töményebb fehér füst ülte meg a Deák téren a villamos végállomásának környékét. A tüntetők egy csoportja beindította a közelben kiállított tankok egyikét is, és azzal tartott a rendőrök felé. A harckocsit végül vízágyúval állították meg. Az Astoriánál még Orbán Viktor beszélt, a kihangosítás hangfoszlányait azonban elnyomta az árpádsávos zászlókat lengető tüntetők kiáltozása. Néhány, az arcát sál mögé rejtő férfi köveket dobott a tömegtől jó száz méteres távolságban várakozó rendőrsorfal felé. A metróállomások kijáratainál elegánsan öltözött középkorú hölgyek sokszorosított papírfecniket osztogattak, amelyeken az állt: az Astoriánál tartott nagygyűlés után mindenki menjen a Parlament elé.
Kép: Reviczky Zsolt
A Kiskörúton jó fél órán át csak özönlött a tömeg a Deák tér felé, a villamossíneken mozdulni sem lehetett, közben besötétedett. Az Index beszámolója szerint fél tucat, futballszurkolóra emlékeztető huligán hétfőn este rövid ideig a budapesti Dohány utcai zsinagóga előtt is randalírozott. Antiszemita rigmusokat kiabálva fenyegetőző hangon közeledtek a zsinagógánál szolgálatot teljesítő rendőrök felé. Ávósoknak nevezték őket, és azzal fenyegetőztek, hogy „megölik őket”. A tüntetők közül ekkor néhányan védelmükbe vették a rendőröket, és csitítani próbálták társaikat. Azok közül azonban ketten – arcukat sállal betakarva – letépték a zsinagóga kerítésénél lévő, novemberi koncertet reklámozó molinót, majd egy mellette lévő másikat is leszakítottak a kerítésről. Közben az MTI tudósítója felett egy sörösüveget hajítottak a zsinagóga bejáratához. A Fidesz rendezvényéről ekkor már hazafelé igyekvők közül többen hangosan kérdőre vonták a fiatal rongálókat.
A könnygázgránátok dörrenései egyre hangosabbá váltak, a tömeg visszatorpant, és az egykori Filmmúzeum sarkánál több százan rohantak a Dohány utcába. Tömött sorban nyargaló lovas rendőrök érkeztek nyomukban a Kiskörútról, előlük futott a tömeg. „ÁVH, ÁVH”, skandálták sokan a járdáról, a parkoló autók rejteke mögül. Egy idős férfi elesett, négykézláb támaszkodott a járda szélén, többen elfutottak mellette, végül egy fiatal férfi felsegítette, és odébb támogatta. Köhögő, vöröslő szemű alakok futottak szinte fejveszetten, mögöttük feltűnt egy rendőrségi teherautó, amelynek tetejéről vízágyú sugara pásztázta a menekülőket.
Vérző fejű ember tűnt fel az egyik mellékutcában, azt mondta, az imént lőtték meg a rendőrök, valószínűleg gumilövedékkel, a homlokán körülbelül egycentis vérző sebét mutogatta, és a táskáján keletkezett lyukat, szerinte azt valami komolyabb lövedék ütötte. Azt mesélte, akkor találták el, amikor oda akart menni egy földre került tüntetőhöz, aki elmondása szerint „elesett” a rendőrökkel történt összecsapás során, de nem jutott a közelébe sem, mert a fekvő embert azonnal körülvették az egyenruhások, ő pedig a következő pillanatban ütést érzett a homlokán és a hasán is, ezért jobbnak látta elfutni a helyszínről.
A Rákóczi úton újragyülekező tüntetők áldozatokról, elesettekről beszéltek, valaki azt ordította, hogy bevezették a szükségállapotot. A tömeg haragja szinte percenként új célpontot keresett magának, az egyik pillanatban például a környező házak erkélyéről nézelődők váltak ellenséggé, máskor saját, a könnygáz elől futó társaikat vették célba. „Mit féltik magukat, hát mi bajuk lehet?” – kiabálta egy rekedt hangú nő, míg a tüntetők azt skandálták: most vagy soha. A házak között az égbolt egy keskeny csíkját színesre festő tűzijáték látványa olaj volt a tűzre, a Rákóczi úton valóságos hangzavar tört ki. A következő percekben a Kiskörút felől újra megszólaltak a könnygázgránátok, lövedékeik a levegőben szikrázó csíkot húzva a tömegbe repültek. „Tessék, nekünk is kijut az állami ünnepből” – ordította egy árpádsávos zászlót lengető férfi. A tömeg hátrálni kezdett a Blaha Lujza tér felé.
Az esti órákban az Astoria környékére összpontosultak az összecsapások. A rendőrök egyfelől az Erzsébet téri támadásukkal nyomták a tüntetőket az Astoria felé, a környező utcákból is vízágyúkkal, könnygázgránátokkal oszlatva a tömeget. Az Astoriáról a rohamrendőrök igyekeztek „felszeletelni” az egyben kezelhetetlennek tűnő tömeget: egyik részüket a Kossuth Lajos utcába terelték (lapzártánkkor a Ferenciek terénél néztek egymással farkasszemet az Erzsébet hídnak hátat fordító tüntetők és a rendőrök), másfelől a Rákóczi úton a Blaha Lujza térre, illetőleg a Múzeum Körúton a Kálvin tér felé is „tolták” a tüntetőket. Az Astorián maradt tüntetők egy része – ideértve azokat, akik a Felvonulási téri emlékműavatást zavarták meg – a Hősök terére indult. Mindeközben demonstrálók egy csoportja a Roosevelt tér felől elbarikádozta a Lánchidat. Este kilenc órakor sem itt, sem a Felvonulási téren nem volt nyoma a rendőri készültségnek.
