Forrás: HETEK

A Nemzetközi Mensch Alapítvány és a Bálint Ház közösen rendezte meg azt a kerekasztal-beszélgetést, amelyre a zsidó közösségi otthonban került sor. A rendezvény témája a nyilasok hatalomátvétele volt, ugyanis október 15-én volt 62 éve, hogy a magyar nácik kormányzati pozíciót szereztek Magyarországon.

Szálasi Ferenc „nemzetvezető”A kétszáz fős közönség érdeklődéssel hallgatta a beszélgetést, amelynek résztvevői professzor Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, dr. Ormos Mária történész, dr. Vámos György történész és újságíró (a Carl Lutz Alapítvány elnöke) és dr. Szita Szabolcs a Holokauszt Emlékközpont vezető történésze voltak. A beszélgetést Betlen János újságíró moderálta.

Abban mindannyian egyetértettek, hogy 1944. október 15-e sorsforduló volt, és nem csupán a budapesti zsidóság számára (a vidéki zsidókat addigra már deportálták Auschwitzba). A következő kérdésekről folyt a diskurzus: Mi volt Horthy kormányzó szerepe és felelőssége a történtekben? Mi történt volna, ha Horthy a helyén marad, illetve a kiugrási kísérletet rendesen megszervezik és pontosan végrehajtják? Valódi államférfiak voltak-e a kor politikai elitjében? A kerekasztal résztvevői megegyeztek abban, hogy a történtek oka a magyar politikai és katonai elit széles körben megvalósított árulása volt. És az is, hogy nem vállalták a történelmi kihívást, ami a bátor és határozott kiugrással járt volna.

A németek pedig olyan katonai és politikai manővereket hajtottak végre, amellyel megtévesztették az ország vezetőit és lakosságát egyaránt. Céljuk Magyarország totális bevonása volt a háború folytatásába.

Természetesen szó esett arról, hogy mi volt a nyilas hatalom átvétel hatása a fővárosi zsidóságra. A történészek szavait Schweitzer főrabbi személyes élményeinek elmesélése hitelesítette.

Szita Szabolcs lapunk kérdésére így értékelte a rendezvényt: „Újszerű párbeszéd, diszkusszió, tépelődés volt arról, hogy kinek, mi volt a történelmi felelőssége. Értékeltük a nyilas hatalomátvétel következményeit és ennek szerepét a fővárosi zsidóság tragédiájában. Számomra és beszélgető társaim számára a legnagyobb kérdés az, hogy a tények és a visszaemlékezések üzenete, hogyan tud hatékonyan eljutni a fiatalokhoz?”

Ezt a dilemmát támasztotta alá az egyik hozzászólás is, amely a hallgatóság soraiból érkezett, és a Kossuth téri tüntetéseken látható árpádsávos zászlókhoz fűződött. Ebből kiderült, hogy a fiataloknak fogalma sincs arról, hogy az általuk lengetett lobogónak milyen jelentése és töltete volt 1944-45-ben, sőt már az előtte lévő évtizedekben is.

A szervezők, a kerekasztal tagjai és a résztvevők egyetértettek abban, hogy folytatni fogják a rendezvényt.