„Böszme Ferenc, örülhetsz, hogy nem vagy fegyenc” Időpont: 2006-10-14 19:25:37
„Miért azt mondja, hogy ne osszam meg a jobboldalt? Miért nem azt kérdezi, hogy miért van jobb és baloldal?”, kérdezte egy öntudatos Kossuth téri tüntető a Pokorni Zoltán beszédéről távozó hölgytől. A hölgy nem akarta hallgatni a kérdező hazugságait, aki éppen az őt ért sérelmeket taglalta, amiket szerinte Orbán Viktor okozott neki.
A megosztott téren csak az árpádsávos és magyar zászló a biztos. Ezeket a Kossuth térieknél éppúgy látni, mint a mérsékelt Fidesz-híveknél, no meg a nemzeti érzelmű motorosoknál, akik ma tiszteletüket tették a téren. A 150 motoros a Hősök terén melegített, ahol a súlyadó megváltoztatása ellen demonstráltak bejelentve, rendőri felvezetéssel. Ezt Márai Bélától tudta meg a Stop. A régi motorost sérti, hogy súly helyett a teljesítmény után kell adózni, de a lyukas nemzeti zászlókkal sem ért egyet. „Én ott voltam „56-ban tizenkét évesen, öcsém. Ez itt nem forradalom. Az intézkedések ellen tüntetünk. Bármilyen színű lehet a kormány, a motorosok szabadok. Látod, sasok vagyunk”, mutatott a mellére. A súlyadó szóba kerülésekor egy lézengő ritter, akinek már nehezen forgott a nyelve, közbeszólt: ne adózzunk, mindenki zsidó. Hiába a Nagy-Magyarország térkép, a Szűz Mária által égnek emelt címer, ügyet sem vetettek rá, így eloldalgott. Hasznos volt a motorosok jelenléte a tüntetésen, hiszen békés népség. Ha leteszed a tárcád a motorra éjjel, reggel ott megtalálod. Dícséretes erény, s talán követendő példa.
Mindeközben átszűrődve laza történelemóra hallatszódott az őstüntetők felől. Nemesi öntudat, felemelni a társadalmi rendet, sőt a nyelvhasználatot. Jogi gyorstalpaló az emberi jogok forrásáról. Hasznos tudnivaló is kihallatszódott: az államnak nincs joga megvonni az emberi jogokat. Szó esett még a jogfolytonosságról is. A szovjet megszállás más értékrendet kényszerített ránk, 1991 után helyre kellett volna állítani a folytonosságot. Hogy ez mit takar? Vissza a régi törvényekhez, erkölcshöz: a meghozott törvényeket felül kell bírálni. Itt egy kissé megakadt az értetlen riporter. A szónok nemzetgyűlésről, vagy „huzamosabb ideig felállított társaságról” beszélt.
A Kossuth tériek többször fel akarták függeszteni beszédeiket, de még volt egy kis idejük adományt gyűjteni, ezúttal a Zenit TV-nek. Ugyan nem láttuk még sosem, de most már tudjuk: no szex, no erőszak, csak az igazság és összefogás. Amíg létezik, adományokból működik. Mindeközben kósza árnyékként Kosztolányi Dénes is átsuhant a téren, s kedvenc plakátunkat is megláttuk: „Böszme Ferenc, örülhetsz, hogy nem vagy fegyenc. Még.” Igen aktuális, hiszen nyomozást rendeltek el a böszme ellen, már ha a mélymagyar Philip értesülései helyesek.
Pokorni beszél, a Kossuth tériek elemeznek: zászlót, politikai helyzetet, megosztottságot. A zászló különleges. Szó mi szó: tényleg az a trikolór, bársonyból varrott. De miért is különleges? Erről nincs közmegegyezés: mert régi, mert szép. Egy önjelölt közgazdász mindeközben azt elemzi, hogy most nincs pénz az ország ügyeire. A háború után sem kellett, mégis épült. Most, hogy minden felépült, minek a megszorító csomag? Persze a rendvédelmiek is megkapták a magukét: miféle demonstráció volt elkerítve, fegyelmezetten?
Kicsit odébb egy úr – nevét fedje jótékony homály, de büntetőeljárás van ellene folyamatban a kecskeméti bíróságon – tudja a megoldást a válságra. „Ezer ember akar elvenni tízmilliótól ezermilliárdot. Mi lenne, ha a tízmillió venne el tőlük tízezermilliárdot?” Szerinte ez egál. Megfontoltan bólogatnak. „Mitől félünk? Itt ötször annyi ember van, mint bent a tolvajok.” Logisztikában is jó: nem kell háromezer utat lezárni, elég hatvanat. Tízezermilliárd ellopásáról beszél még, s újabb negyvenezer eltékozlásáról.
Megint jőnek, s közbevágnak: miért osztja meg a jobboldalt? Hát ez az. „Orbán Viktor odaadta a cégemet Pintér Sándornak 80 millióért, pedig egymilliárdot ért. Ezt ugye nem akarja hallani?!” „A hazugságot nem”, így a Pokorni beszédéről távozó hölgy. A kisemmizett férfi pedig folytatta: „Miért azt kérdezi, hogy miért osztom meg a jobboldalt? Miért nem azt, hogy miért van jobb- és baloldal? Erről beszéljünk!” Ott bent – bök fejével a Parlament felé – nincs megosztottság. Most az életükért küzdenek.
