A legtöbb nyelven A gyertyák csonkig égnek jelent meg
Népszabadság * Szablyár Eszter * 2006. október 14.
Egy híres díj kíváncsivá teszi az olvasókat Kép: AFP – Mychele Daniau Lehet sikeres egy magyar regény itthon, attól még nem biztos, hogy külföldön is arat. A fordítás minősége mellett legalább olyan fontos kérdés a befogadó kultúra fogékony-e az adott könyvre.
Ha idegen nyelvre fordított magyar könyvsikerekről esik szó, először mindenkinek Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye jut eszébe. Ez a könyv jelent meg a legtöbb, megközelítőleg harminc nyelven – köztük baszkul, japánul, koreaiul, norvégül és portugálul (Brazíliában) -, pedig a magyar irodalomtörténészek nem tartják a szerző legjobb művének.
A kiugró sikereket leszámítva – amilyeneket például Szabó Magda,Esterházy Péter,Kertész Imre ért még el – egy könyvet többnyire németre, románra, bolgárra, szlovákra és újabban spanyolra fordítanak. Sajnálatos módon angolul kevés magyar regény jelenik meg.
– A németeknél azért jól eladható a magyar irodalom és azon belül is a regény, mert ők viszonylag sokat tudnak a kultúránkról, a történelmünkről. Ez megkönnyíti az olvasást – magyarázza Rácz Péter, a balatonfüredi fordítóház vezetője. – Azért egy német Esterházy-fordításnál is akadnak nehézségek – teszi hozzá -, mint például a labanc, a SZOT-üdülő, az SZTK és hasonló kifejezések átültetése.
Ilyen esetben a fordító konzultál a szerzővel, majd dönt: a kérdéses szót egyszerűen elhagyja, helyi ízekkel tölti fel (az Arany János-idézetet mondjuk Rabelais-ra cseréli), esetleg lábjegyzetekben magyarázza a jelentését. Ez utóbbi azonban sokak szerint fölösleges, mert az olvasó általában eltekint a bolhabetűs információktól.
Hogy mennyire kiszámíthatatlan egy könyv fogadtatása, arra jó példa Esterházy Péter, aki Márai mellett a legsikeresebb író külföldön, Szerbiában és Hollandiában mégsem kaptak rá az olvasók. A hollandok állítólag nem értik sajátságos humorát. Az ízlésbeli különbségek okozták azt is, hogy Franciaországban Esterházy Termelési regénye nem jelenhetett meg ezen a címen. A kiadó felkérte a szerzőt, ajánljon valami mást. Így lett a francia cím: Három angyal őriz engem – amelyet az író a következő művéhez szánt. (Később Hrabal könyve címen jelent meg.)
Előfordul, hogy nem eredetiből készül egy változat, hanem közvetítő nyelvi fordítás alapján. A gyertyák csonkig égnek legutóbbi, amerikai kiadása például a francia és a német „alapból” született. Ez azért mégiscsak ritkaság. Mert mint Rácz Péter meséli, a balatonfüredi házban megforduló, kizárólag külföldi műfordítók csakis az eredeti, magyar nyelvű kiadás alapján dolgoznak – a pályázatokon elnyert, havi 100-120 ezer forintos ösztöndíjból.
A belépés feltétele „mindössze” valamilyen kiadói szerződés. A ház célja az ugyanis, hogy a náluk készülő munkákat biztosan kiadják. Így ők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy évente mintegy negyven-hatvan magyar mű jelenjen meg külföldön. Hogy ez a szám sok-e vagy kevés, nehéz eldönteni, mindenesetre a statisztikai hivatal legutolsó adatai alapján 2004-ben itthon 1220 magyar szépirodalmi és 1157 világirodalmi mű jelent meg.
A hazai fordítások listáját nálunk az amerikai szerzők vezetik, évi több mint hatszáz kötettel. Ezt követik a németek, az angolok és a franciák. Az amerikai szerzők munkáiból 2004-ben összesen 5 millió 604 ezret adtak el, gyakran sok ezer példányban. Ezzel szemben egy magyar könyv fordítása már sikernek számít, ha két-háromezer elfogy belőle.
Ez a szám függ attól, menynyire elismert a kiadó, illetve mennyire reklámozza a szerzőt. Németországban például rendszeresen meghívják az írókat felolvasó- és irodalmi estekre. (Ez a módszer itthon is kezd meghonosodni, a Szépírók Társasága A könyv utóélete címen hirdetett hasonló programot.) Az is sokat lendített a magyar irodalom megítélésén, hogy Magyarország 1999-ben a frankfurti könyvvásár díszvendége lehetett. A fentieken kívül leginkább egy-egy irodalmi díj elnyerése erősíti a külföldi népszerűséget, mint Szabó Magda franciaországi Femina-díja vagy Kertész Imre Nobel-díja. A Sorstalanságot a nyolcvanas évek NDK-jában kiadták, az ifjúsági regények nyelvezetét tükröző fordítás akkor visszhang nélkül maradt. A Nobel-díj átadásakor már egy újabb fordítást árultak a könyvesboltok – ebből az azt követő két év alatt 300 ezer példány fogyott Németországban.
A fordítások rendszerint pár évvel követik az eredeti mű megjelenését. És bár Rácz állítja, nem a tempó számít – „ez nem versenyfutás” -, van példa extra gyors munkára is. A legutóbb például Bartis Attila Nyugalom című regénye – amelyet kézről kézre adtak és láncban fordítottak a balatonfüredi ház bolgár, észt, román vendégei -, fél évvel az ő ajánlását követően megjelent spanyolul. Vagy amikor Esterházy Harmonia caelestisét a franciaországi magyar évadra akarta megjelentetni a Gallimard kiadó, az időszűke miatt két külön fordítót bíztak meg az első és a második rész lefordításával. (Arra is volt példa, hogy előbb jelent meg egy regény fordításban. Például politikai okok miatt Konrád György Cinkosa Jugoszláviában.)
Hogy minél több magyar könyvet ismerhessen meg a világ, ahhoz körülbelül évi 20 millió forinttal járul hozzá az állam, az 1997-ben a Magyar Könyv Alapítványon belül létrehozott fordítástámogatási irodán keresztül. A magyarból idegen nyelvre és idegen nyelvről magyarra fordítást egyaránt támogató alapítványhoz a külföldi kiadók pályázhatnak. 2005-ben öszszesen 71 millió forintot oszthattak szét, amelyből 22 millió illette a külföldieket. Az idén eddig 10 millió forintot ítéltek oda – ami éppen a hatoda annak, amit a külföldi kiadók kértek -, de mint az alapítvány igazgatója, Károlyi Dóra hozzáteszi, további 10 millió forintról dönthetnek még ebben az évben. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium ezenkívül támogatja még az egyébként magánalapítvány formában működő balatonfüredi fordítóházat. És mivel még ez is édeskevés, a Magyarországon működő külföldi intézetek: a Francia Intézet, a német Goethe Intézet és a spanyol Cervantes Intézet is besegít különféle fordítási programok meghirdetésével.
