Tudjuk, különösebb hatásunk nincs arra, éppen ki a Fidesz vezetője (mindig Orbán , amúgy) ezért ezen kis írás célja mindössze annyi, hogy megismételje azt a sokak által már tudott tételt: amíg Orbán Viktornak hívják a Fidesz első emberét – bámilyen tisztséget is töltsön be éppen – addig a magyar közéletben nyugalom nem lesz.
Természetesen ez a nyugalomhiányos állapot sokféle lehet, a nyílt utcai összecsapásoktól, az újságok hasábjain egymást gyalázó közéleti szereplők megnyilvánulásáig. Lehetnek benne szörnyű pillanatok, mint amilyeneket a tévé székház ostrománál megéltünk és tulajdonképpen elég mókásak, mint amikor Torgyán doktor „móóngyóón le” kijelentéseivel okozott nekünk. De az biztos, hogy mindent megtesz azért, hogy legalább a folyamatos választási kampány hangulatot fenntartsa, nem törődve a gazdaság helyzetével, vagy azzal, hívei egy jelentős része ennek nyomán kénytelen magasabb hiteltörlesztő-részleteket fizetni – hogy csak egyet említsünk.
Akad persze, aki úgy véli, engedjen inkább az MSZP, váltsa le Gyurcsány Ferencet, oszt jónapot. A békesség fontosabb.
Csakhogy, vegyük észre – ez a lépés semmit sem oldana meg. Orbánnak ugyanis nem Gyurcsánnyal van csak baja – jó, vele is, mert például megalázó mód leverte a vezért a tévévitában -, hanem ugye a csomaggal is. Azt pedig felelős kormány, bárhogy is hívják a miniszterelnököt, el nem engedheti. Ha tehát Gyurcsány mégis távozna, semmi sem oldódna meg – ugyanúgy küzdeni kell a jobboldali vezérnek (szélsőjobb támogatással ráadásuk, amelyik most aztán végképpen összenő vele pénteken, a Kossuth téren) tovább.
A tetejébe Orbán ismét hajlandó valamiféle szövetséget kötni a beszámíthatatlan politikai erőkkel. Ahogy a szerencsétlen kisgazdákat rászabadították az országra, most azokhoz megy tüntetni, akik komolyan nem vehetők. Sőt, akadnak köztük egészen szélsőségesek, antiszemiták, mindenféle valódi demokráciát gyűlölők. Keveredve persze tisztességes emberekkel, akik például a köztársasági elnök felelőtlen szavait vélik megérteni. De mindez nem csökkenti annak az Orbánnak a felelősségét, aki már régóta kacérkodik a parlamenten kívüli politizálással. Az elmúlt években szisztematikusan alapozta meg ezt a népvezéri szerepet – sunyi szónoklatok tömegével uszította mindazokat, akik vezért látnak benne.
Egy mostanában divatos képpel élve, a szakadék szélén táncolt mindezzel. Szerintem ő már benne is van a szakadékba, most csábénekével maga után rántana tömegeket, s talán még az országot is.
Eddig persze mindig meg tudott állni – kicsit túl azon a határon, amelyet demokrata ízlés diktál. De hát. Legyintettünk eddig, ne legyünk túl kényesek. Most félő, nem sikerül neki. Igazi, nagy ijedelmet sikerült okoznia a társadalom felelősséget érző tagjaiba. Most ő a hatalmat ugyan nem nagyon tudja megszerezni, de romlásba döntheti az országot.
Szokás Orbánt nagyon tehetséges politikusnak leírni. Amennyiben ebben a szakmában az eredmény minősít, hát akkor mégsem ő a legjobb. Mostani erőszakos, semmiféle politikai egérutat nem engedő politikájával sikerült megszilárdítania Gyurcsány Ferenc hátországát. A Gyurcsányt támogatók, most nem a miniszterelnök valóban elkövetett hibáit kérhetik számon – hanem Orbán miatt csak egyet tehetnek, támogatják a miniszterelnököt.
Orbánnak erre persze megint csak erőszakos válasza lehet – mert láthatóan mást nem tud, mint a tömeg erejével fenyegetni.
Úgyhogy, amíg Orbán Viktor marad, addig nincs békesség. Utána talán. Előbb-utóbb, reméljük, a fideszesek is ráébrednek erre.
Dési János
