Idén október 1-jén köszönt be Jom Kipur, az engesztelés napja. A teljes, 25 órán át tartó böjt 2-án este ér véget.
Az ünnep fő célja, hogy bűnbocsánatra hívja a zsidókat. Ezen a napon minden fogadalom feloldásáért Kol Nidré imát mondanak, hogy az év ne maradjon betartatlan fogadalom nélkül. Általában az egész napot együtt, a zsinagógai közösségben töltjük. Felolvassák Jónás könyvét, mivel a megtérésről, a bűnök megbocsátásáról szól. Az utolsó fohász, a neilá után az ég kapui bezárulnak és a zsidó hit szerint a világ összes lényének a sorsa megpecsételődik az elkövetkezendő évre. A szertartás végén egy elnyújtott sófárhang jelzi a böjt és az ünnep végét.
Jom Kipur után szinte azonnal el kezdünk készülni a hamarosan beköszöntő Szukot (Sátrak) ünnepére. Tóra az ünnepet a szukottal (sátrakkal) köti össze, annak emlékére, hogy a zsidók az egyiptomi kivonulás utáni vándorlásuk során a sivatagban sátrakban éltek. Idén október 6-tól 13-ig tart. Szukot jellegzetessége a 4 növény, egy citrusgyümölcs (etrog), egy pálmaág (luláv), egy mirtuszág (hádász) és egy fűzfaág (árává). Sokféle magyarázatot fűztek a négy növény és a lengetés szimbolikájához. A legegyszerűbb ezek közül, hogy a négy növény „az Örökkévaló előtti örvendezés” jelképe, minden irányban való lengetésük pedig azt érzékelteti, hogy Isten mindenütt jelen van. Az utolsó – nyolcadik és kilencedik – nap valójában nem Szukothoz tartozik, hanem tőle független ünnepnap, Smini Áceret, és Szimchát Tóra „az ünnepi gyülekezet nyolcadik napja”. Smini Áceretkor elhagyjuk a szukát, és visszatérünk lakásunkba, hogy ott fejezzük be az ünnep hetét. A négy növényt sem használjuk ezen a napon. A diaszpórában a Szimchát Torá tulajdonképpen Smini Áceret második napja A heti Tóra-olvasás éves ciklusa ezen a napon fejeződik be, ezért az ünnepet Szimchát Torának, a Tóra örömének nevezik.
Mazsihisz
