Ismert politikusok is beszédet mondtak a miniszterelnök és a kormány lemondását követelő Kossuth téri tüntetésen. Schmitt Pál a Fidesz alelnöke az államfőhöz hasonlóan úgy vélte, morális válság van az országban. Tőkés László püspök viszont úgy vélte, az a kérdés, ki az igazán vétkes: az, aki autókat gyújt fel, vagy az, aki egy egész országot tesz tönkre.
Csaknem 25 ezren tüntettek szombaton a Kossuth téren Gyurcsány Ferenc kormányfő leváltását követelve. A tér és környéke délután 5 óra körül kezdett megtelni, akkor már nem járt a 2-es villamos és a parlament előtti utcákon a járműforgalom is leállt. Az ország több településéről, a többi között Szegedről, Kecskemétről, Nyíregyházáról, valamint Békés megyéből is érkeztek csoportok. A magyar nemzeti lobogók mellett lehetett látni Árpád-sávos zászlókat, vagy a Jobbik Magyarország Mozgalom zászlóit. A Parlament közvetlen közelében körülbelül ötszáz rendőr gyűlt össze.
A színpadon egymást váltó szónokok között délután négy óra körül Schmitt Pál is beszélt. A Fidesz alelnöke mint magánember kért szót és arra kérte a demonstrálókat, csatlakozzanak a Fidesz által pénteken elindított mozgalomhoz, amely fehér színnel tüntet a változás mellett. Aztán pártja korábbi álláspontját megismételve azt mondta: az önkormányzati választásokon az emberek egy népszavazáshoz hasonlóan hitet tehetnek majd az igazság, az őszinteség, a nyugalom, a béke, valamint Magyarország fejlődése mellett. Emlékeztetett Sólyom László államfő kijelentésére, miszerint a miniszterelnök lelepleződése miatt morális válságban van az ország.
Szót kapott Tőkés László református püspök is, aki szerint Erdélynek is hallatnia kell a hangját. Kiemelte, hogy bár a kormány azt állítja, nem szabad beleszólni az ország belügyeibe, szerinte a nemzetnek ez kötelessége. Tőkés ismertette az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állásfoglalását, miszerint vissza kell utasítani Gyurcsány „közönséges nemzetellenes politikáját”. A kormányfőnek semmi erkölcsi alapja nincs elítélni az utcai rendzavarókat – fogalmazott. Mint mondta, az a kérdés, ki az igazán vétkes: az, aki autókat gyújt fel, vagy az, aki egy egész országot tesz tönkre.
A rendszerváltáskori államfő, Szűrös Mátyás azt mondta: nem ilyen köztársaságot akartak. Szerinte ugyanis a szociális piacgazdaság helyett a vadkapitalizmus időszaka köszöntött be. Ma Magyarországon a szegény ember könnyen manipulálható, s ezzel él vissza a hatalom – fogalmazott. Bírálta a magyar sajtót, amely szerinte hozzájárul ahhoz, hogy a piac és a pénz mindenhatósága által vezérelt neoliberális hatalom félrevezeti a népet. Szűrös úgy vélte: ma olyan miniszterelnöke van az országnak, aki nem méltó az ország élére, majd aki arra bíztatta a polgárokat, hogy ne válasszák újra főpolgármesternek Demszky Gábort.
A többség ugyan otthon maradt, de lélekben a tüntetőkkel van – mondta beszédében Pozsgay Imre. Az MSZMP Politikai Bizottságának egykori tagja szerint nem lehet megalázni egy népet, és a szemébe vágni: alkalmatlan arra, hogy önmagát kormányozza. Azt mondta, tűnjön el az a kormány, amelyik nyíltan arcul csapta az országot. Makovecz Imre építész úgy látta, a Kossuth téri demonstrációval újra megjelent az „56-os szellemiség Magyarországon. Véleménye szerint meg kell akadályozni, hogy a politika hátat fordítson a kormányellenes tüntetésnek. Bayer Zsolt újságíró rövid felszólalásában kijelentette: „itt van a forradalom”. Pozsgayra és Szűrösre utalva azt mondta: „itt van ugyan a színpadon” a magyar politikai elit java, de ők tévedtek. A volt miniszterelnököt „Antall Jóskának” nevezve felidézte ugyanis Antall József szavait: tetszettek volna forradalmat csinálni. Megcsináltátok – jelentette ki a tömegnek, s arra kérte a résztvevőket, hogy ne beszéljenek pártokról, mert ez a nép forradalma.
A téren feltűnt Schmidt Mária történész, a Terror Háza igazgatója, valamint Rákay Philip, a Fidesz nagygyűlések egyik ismert műsorvezetője és Selmeczi Gabriella a Fidesz országgyűlési képviselője is. Nem sokkal éjfél előtt a tüntetők több mint fele már elhagyta a teret. Éjszaka szinte teljes nyugalom volt a belvárosban, egyedül a Madách téren az SZDSZ kampányközpontja, a Liberális Háznak a közelében volt sok rendőr és tüntető.
Losonczi Gergely
Keretes cikkek
Piknikeltek a tüntetők
Azt hiszik, a rendőrök velünk vannak? Azt hiszik, a katonák velünk vannak? – harsogta kézzel formázott papírtölcsérébe Molnár Tamás, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 tagja szombaton kora délelőtt a Kossuth téren. Reggel még csak kevesen hallgatták a szónoklatokat, hétvége lévén azonban délre már talán ezren is összegyűltek a téren. Az egybegyűlek közül volt, aki kipirult arccal magyarázta mobiltelefonjában azt, hogy végre bekövetkezett, amire évtizedeken át várt ez a nép, a Kossuth téren ugyanis összefogás van és együtt az egész ország. Azt nehezebben vette tudomásul az idős úr, hogy tőle jobbra alig tudtak életet verni egy nemzeti szín lobogóba burkolózott férfiba, aki társai szerint az éjszaka többet fogyasztott a kelleténél. Amikor a tárogató művész a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarországra zendített rá, valaki azt kiabálta, éljen az értelmiség, és a tér Margithíd felöli oldalán megjelentek a kíváncsi japán turisták. A gulyáságyuban akkor még tea készült, de a MAGOSZ sátránál néhányan már pucolták az ebédhez való krumplit. Dél tájban megjavult a hangosítás, Molnár Tamás bejelentette, ez Isten ajándéka, annál is inkább, mert a mikrofonba már érdemes beleharsogni a jó hírt, amely szerint az országból ellopott svájci bankszámlákra menekített milliárdokat a nép rövidesen vissza fogja kapni. Délre egy nagy piknikké változott át a Kossuth téri tüntetés. A szervezőket segítő idős asszonyok már az estére készülve fehér rózsákat erősítettek a Parlament épülete előtti vaskordonokra, hogy ezzel is jelezzék, megmozdulásuk teljesen békés lesz. Ebédidőre füst lengte be a teret. A vidékről érkezett élelmiszerből kondérokban és óriás fazekakban főztek. Még nem volt két óra, amikor a tüntetésre eredetileg lefoglalt tér megtelt. A rendezők ekkor arra kérték az embereket, hogy ne gyújtsanak rá vagy ha mégis, akkor menjenek ki a tér szélére, mert sok gyerek és kismama van a résztvevők között. A tér agrártárca felőli oldalán egy középkorú fehéringes férfi sétálgatott le-föl-alá. Vállának támasztva egy mintegy egy négyzetméter nagyságú tábla volt, amin egy miniszterelnököt gyalázó feliratot olvashattak az emberek. Egy félóra elteltével úgy tűnt, hogy a férfi belefáradt és átsétált a Vértanúk terére, ahol Nagy Imre szobrának támasztotta a tábláját, majd legyintett, s azt mondta, még nincsenek elegen. Az egy hét óta minden nap a téren protestálóktól a fideszes hívek is elkülönültek. Ők 3 óra tájt kezdtek el igazán gyülekezni és a Fidesz vezetésének felszólítását követve nagyméretű fehér szalagot viseltek. A tér szélén egy idősebb asszony azt magyarázta társnőjének, hogy végig kell telefonálni azokat a fideszes aktivistákat, akik annak ellenére ki akartak menni a Hősök terére, hogy lefújták a nagygyűlésüket, különben se itt, se ott nem lesznek elegen. Vidékről buszokkal érkeztek a fideszesek, jöttek Zamárdiból, a Pilisből, szervezetten, egy tömegben közelítve meg a Kossuth teret, s ahogy átvonultak, a villamos megállt és csengetett nekik. Kora délutánra teljesen megtelt a tér, az emberek hol énekeltek, hol beszédeket hallgattak. A tömegben több olyan csoportosulás is volt, akinek nem tetszett, hogy a Fidesz kihátrált a demonstrálók mögül, ők a párt nevének említésekor fütyülni kezdtek, amit korábban csak a miniszterelnök nevének hallatán tettek.
Egyszer fenn, egyszer lenn
Ahogy a kora őszi napsütésben egyre melegebb lett, úgy emelkedett a tér szélén elhelyezkedő árusoknál az ásványvíz és a perec ára. Olyannyira megdrágult, hogy egy idő után a szervezők a hangosbemondón keresztül figyelmeztették az árusokat, ha a kormány és a miniszterelnök lemondatásáról szóló tüntetésen kufárkodni akarnak, akkor ahogy Jézus tette a kufárokkal, kiseprűzik őket a térről. Néhány árus, aki úgy gondolta, hogy nem enged, a 200-300 forintos ásványvíz-árból összepakolt, míg másoknál hirtelen árleszállítás vette kezdetét.
Családi programok
Voltak, akik elfáradva a közeli kávézóban pihentek meg. Az egyik boxban ülő család arról beszélt, hogy milyen jó, hogy megostromolták a Magyar Televíziót, mert ha ez nincs, akkor senki se figyelt volna oda az elkeseredett megmozdulásra. A családdal lévő kisfiú viszont azt reklamálta, hogy miért nem mennek már haza, mert nintendózni szeretne.
Orbán kerülte a pártszínezetet
Orbán Viktor azért ment el a szombati Kossuth téri tüntetésre, mert nem szeretette volna azt a látszatot kelteni, hogy a Fidesz szervezte az elmúlt napok tüntetéseit, s a megmozdulásokat politikai célokra akarja használni. A Fidesz elnöke erről még a demonstráció előtt beszélt az Info Rádió Aréna című adásában. A kialakult belpolitikai helyzet megoldásával kapcsolatban úgy vélte: az nem jó megoldás, ha a Fidesz átveszi az MSZP-től a kormányzást, mert az nem oldaná meg a helyzetet. A politikus megismételte azonban a szakértői kormány alakítására tett javaslatát.
Kik a zsidó politikusok?
Még pénteken a Kossuth téri felszólalók egyike 50 politikus nevét olvasta fel, akik szerinte az izraelita felekezethez tartoznak, és ez bizonyítja „hogy Magyarország nem antiszemita”. A nevek között elhangzott Orbán Viktor, Horn Gyula, Kuncze Gábor és Dávid Ibolya neve is.
Razzia
– Vegyétek le a ruhát és álljatok be közénk – a kissé meghökkentő mondat a Madách téri meleg estében talál magának helyet. Megformálója és a címzett, a rohamrendőr olyan mereven áll egymással szemben, mintha valami furcsa véletlen miatt ezernyi láthatatlan szállal összecsomózódtak volna, mintha feszült mozdulataik is csak egymástól függenének. A háttérben rendőrségi teherautók, késő éji forgalom, és a vakuvillogás teszi teljessé a razzia díszletét. – Mert a magyarellenesek azt akarják… – folytatja a tüntető. – Ők talán nem magyarok? – csap vissza a rendőr. – Nem. Mi vagyunk azok, akik a kormány leváltásáért küzdünk. Ti meg kiszolgáljátok őket. – 15 éve vagyok rendőr, hány kormányváltást érjek még meg…? És ekkor mellettük felrobbannak a szavak. „Kapd el!” Lábdobogástól lesz nehéz az este. „Rohadtak!” Valaki az úttesten szalad. „Állj meg! Hé!” Autókürtök. Fékcsikorgás. „Nationale presse, nationale presse!” „Őt ne ő újságíró!” „Azt ott! Kerüld meg!” „Ne bántsátok!” Tompa puffanással zuhan az aszfaltra a menekülő teste. Hátracsavarják a kezét. „Ne bántsatok!”. Hátára térdel egy rohamrendőr: Kolléga vagyok. Ne bántsatok!” Felsorakoznak a járdán. Akár egy római légió. Pajzsokkal állnak szemben az egyre gyarapodó sokasággal. Lassan indulnak meg. Aztán ugranak: „Anyátok…! Ne! Jó, jó, nem szóltam, én békés tüntető vagyok!” Magasra emelt pajzsok takarják el az igazoltatást. Villognak a vakuk. „Menjenek hátrébb! Menjenek!” Aztán csend. Rendőrök a teherautókban, újságírók és járókelők a járdán. Senki sem tágít. – Ők erőt akarnak mutatni, a tüntetők balhét akarnak, mi szintén. Akkor mire várunk? – mosolyog az egyik újságíró a fárasztásra kifundált várakozásban, mely lassan nyúlik bele a hajnalba, hogy újabb kíváncsiskodókat, két nemzetiszín zászlót, leejtett sörösüveget, csörömpölést hozzon. Hogy gyarapítsa a cigarettacsikkeket a földön aztán jöjjön a legyintés és a feladás. A rendőrök kiszállnak a teherautókból. Rágyújtanak. A környék elnéptelenedett. – Miénk a tér – mosolyog az egyik. Ásítva bólint rá a társa.
