Kovács Zoltán
Igazmondáson kapták
Gyurcsány Ferenc hazugsággal nyert választást. Ez tény, mint ahogy az is, hogy Orbán Viktornak ugyanez nem sikerült: ő hiába hazudozott, kevesebb szavazatot kapott tavasszal. Nagyjából így állunk. Lehet azon búsongani, hogy miért ilyen nálunk a politikai felhozatal, csak ennek praktikus haszna nincsen. Továbbá Gyurcsánynak nincs igaza, amikor saját hazugságait történetileg és strukturálisan összemossa az elmúlt tizenhat év hazugságtömegével, viszont azt is helytelen volna mondani, hogy egyedül ő hazudott, előtte senki. Az elmúlt tizenhat év, sajnos, valóban tele volt hazugsággal, vagy ami azzal egyenértékű, a ködösítéssel, a kitérő válasszal, a többértelmű megfogalmazással, a politikai cinizmussal. Torgyán Józseffel. A két nagy párt nagyságával egyenes arányban emelkedik ki ebben.
A most őszinteségi rohamoktól fuldokló Orbán Viktor jelentette ki 1998 kora tavaszán, hogy a kisgazdákkal soha nem lép koalícióra. Aztán négy hónap múlva megalakult az Orbán-Torgyán-kormány. Orbán logikáját követve az vajon nem a választók becsapása volt, és ha igen, saját, legújabb kori eszmefuttatása szerint, vajon mitől volt legitim az a kormány? De a hazugságot most fölpanaszló kisebb ellenzéki párt elnöke sem volt különb, tőle származik a rendszerváltás utáni idő alighanem legálságosabb és a magyar közélet lelkét szignifikánsan megjelenítő kijelentés, amikor a futballpályán kórusban zsidóztak, igazságügyi miniszterként annyit mondott: ő nem ért a focihoz. Ez vajon mi? Nem hazugság? Nem a felelősség rutinszerű hárítása, ami amúgy általános érvénnyel minden környező országéhoz képest jobban jellemzi a mi politikai elitünket? Lehet a pártudvaron fogadalom-téglákat rakni egészen az égig, de mi lesz ezzel a mondattal? Nincs ezzel semmi teendő?
A másik kis párt vezetője úgy nyilatkozik, nem hazudott, de jól tudjuk, a Gyurcsány által elismert hazugságok időszakában magas gazdasági vezetői posztokon ültek az emberei, például ők adták a gazdasági minisztert. Ő vajon nem tudott a hiányról, hogy azt már meg se kérdezzük, a negyedéves mérleg nyilvánosságra hozatalának törvényellenes megtagadása idején mint kormányzó erő nem tiltakozhatott volna az elhallgatás ellen? De igen, csak akkor az volt a magyarázat, hogy a tényszámok publikálása választás előtti napon megzavarja az emberek fejét. Ehhez asszisztált a nyilvánosság követelésének egykor legelszántabb pártja. Mi erre a válasz? Semmi, pontosabban, mint mindenre, az, hogy „mi viszont eltöröltük a sorkatonaságot”.
Igen, de nem ez a kérdés!
A köztársasági elnök morális válságot emleget, és beismerésre szólítja fel Gyurcsányt. Az a köztársasági elnök kéri ezt, akinek a megválasztása önmagában közjogi botrány, amely ellen saját magának kellett volna fellépnie, csakhogy Sólyom ambíciói erősebbnek bizonyultak önérzeténél, és ami még rosszabb, a választás alkotmányhű lebonyolítása melletti elkötelezettségénél. Az első forduló megaláztatásai után tétlenül nézte, minként lesz semmivé a választás titkosságának elve, miközben nem találta elviselhetetlennek Orbán nyegle üzenetét sem: „elnök úr, ne lepődjön meg, történik valami váratlan”. Sólyom ezzel kapcsolatban annyit mondott, történtek bizonyos dolgok, de ezek már nem érdekesek. Dehogynem: ilyen közpolitikai genezissel reménytelen vállalkozás józan megbánást remélve morális válságról sopánkodni.
Ebből a helyzetből kellene kimászni, miközben az utcákon a B-közép ötvenhatot játszik. Nyilván ez is hazugság, ennek a randalírozásnak semmi köze sem forradalomhoz, sem ötvenhathoz. A magyar fővárosnak van kétszáz megszállott ultrája, akik semmi egyebet nem csinálnak, mint keresik az alkalmat, hogy megütközhessenek a rendőrséggel. Ha az angol kupagyőztes futballcsapat jön, akkor ebből az alkalomból, ha a televízió előtt tüntetés van, akkor abból az alkalomból, ha nemzetközi szkinhedtalálkozó, akkor. A Hír Tv alulinformált, tizenötös szókincsű riportere pedig bizonyára szintén nem ért a focihoz, mert amikor a szeme láttára köztörvényes rombolás folyik, akkor azt forradalomnak nézi, az előtte mozgó alakokat pedig kizárólag életkor szerint képes megkülönböztetni, ezért aztán mindenki fiatal. Hogy ő magát minek nézi, azt nem tudni, egy egység Robert Capa, egy egység Ryszard Kapu ciñski. Percenként jegyzi meg, hogy „most az egész világ a Hír Tv-t nézi”, a fiatalok pedig petíciót akarnak az egész világnak felolvasni. Ilyenformán érthetetlen, hogy a fiatalok miért a romokban heverő köztelevízióban akarják ezt publikálni, amikor a téren ott egy riporter, kezében mikrofon, oldalán operatőr, jobban bírja a könnygázt, mint Kishipós a kettes szektorból, és mint mondja, az egész világ őt nézi. Ez a kézenfekvő megoldás nem jutott azonban eszükbe sem a fiataloknak, sem neki, és mire az ultrák bejutottak, műsorzárás volt, ami figyelembe véve az ügy világpolitikai jelentőségét, kifejezetten pech.
Ilyenformán a B-közép tétova lesz, harcuk véget ért. Eltűnt a leküzdendő ellenség, a rosszul felszerelt és rosszul kiképzett osztag valahol a hátsó vészkijáraton elmenekült, lézengés jön, dzsembori, valaki leakasztja Takács Marika arcképét, hazaviszi, a nagymamája kedvence volt – mondja. A forradalom tisztasága aztán eltűr még a büféből elemelt néhány üveg piát, csokoládét, csipszet, biztos, ami biztos, lenyúlnak még két plazmatévét, erről a Hír Tv fürge riportere azonban már nem tudósít, helyette arról beszél, hogy tiszta világ következik, éljen a sajtószabadság.
Most akkor ezennel sikerült visszamenőleg rontani egy keveset azon is, ami ezt a rendszerváltás utáni Magyarországot valamiképp még összekötötte: a szabadság utáni vágy ötvenhatos közösségi emlékezetén.
Magyarországon valóban morális válság van, amiből nehéz lesz kijönni. Nem azért van morális válság, mert ezt mondta a köztársasági elnök, hiszen a köztársasági elnök maga is a válság része (a közjogi méltóságok között nem az egyetlen), hanem azért, mert ide vezet, ha az országban egy jelentős politikai erő vezetője nem képes elviselni, hogy választásokat vesztett, nem képes belátni, hogy ismét ellenzékben van, helyette folyamatosan emlegeti a kormány legitimációs hiányát. Hol azért, mert csak tíz mandátummal vesztettek, és ezért a másik oldal nyilvánvalóan csalt, hol azért, mert sokkal vesztettek, akkor meg a másik oldal nyilvánvalóan hazudott, hol meg csak úgy, rutinból. Dacból nem jár be a parlamentbe, helyette polgári köröket szervez, és ha nem nyer választásokat, olyan alkotmányjogi ötleteken morfondírozik, amelyekkel meg lehetne kerülni az Országgyűlés hatáskörét. Ilyenkor olyanok jutnak eszébe, hogy a közeledő önkormányzati választások tétje nem a helyi önkormányzatok jövőbeni összetétele, hanem hogy az egy népszavazás. Nem a pártokkal kell tárgyalni, hanem az emberekkel. Vagy: „korlátozott mandátummal rendelkező szakértői kormány” kell.
Egy vesztes politikus hatalommániájának szomorú és persze veszélyes katalógusa.
Van persze megoldás: őszintén, pontosan és világosan kell fogalmazni.
Amúgy az események hírére brüsszeli útját megszakító Orbán Bécsen keresztül ért haza este 11 körül. Mint másnap a televízióban elmondta, azért nem talált alkalmat az éjszakai események elítélésére, mert ahogy megérkezett, lefeküdt, és átaludta a sajnálatos eseményeket.
Így nehéz lesz.
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 38. szám
