Salkaházi Sára 1899-ben született Kassán. Édesapja, ifj. Schalkház Lipót korai haláláig a híres Schalkház Szálló tulajdonosa volt. Sára tanítói diplomát szerzett, és egy évig dolgozott tanítónőként. Trianon, az országrész Csehszlovákiához csatolása után megtagadta a hűségesküt, és elhagyta a pályát. Megtanulta a könyvkötészetet, dolgozott húga kalapüzletében. Felvidéki magyar lapokba írt, 1926-ban novelláskötete jelent meg Fekete furulya címmel. „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…” – írta naplójában korábbi életmódjáról. Néhány hónapig menyasszony volt, de visszaküldte a jegygyűrűt.
1927-ben ismerkedett meg a Szociális Testvérek Társaságával, amelyet Slachta Margit alapított Magyarországon. Belépett a társaságba, jótékonysági munkát végzett, gyermekkonyhára felügyelt, hitoktató volt, szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezetett, felügyelt a szegények menházában, családokat látogatott. A Brazíliában élő magyar bencések 1937-ben szociális testvéreket kértek fel missziós munkára. Ehhez Sárának magyar állampolgárrá kellett válnia, ezért Budapestre költözött, de a második világháború kitörése miatt végül nem indulhatott útnak.
1940 pünkösdjén tehette le örökfogadalmát. Jelmondata: Alleluja! Ecce ego, mitte me! (Íme, itt vagyok, engem küldj!). A Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője lett. Öt új otthont alapított, és elkezdte az első magyar Munkásnő Főiskola építését is. Nevét 1942-ben, amikor sokan visszavették eredeti német nevüket, Salkaházira magyarosíttatta. A szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. Mintegy ezren köszönhetik nekik az életüket, házaik tele voltak hamis papírokkal bújtatott emberekkel.
A nyilasok 1944. december 27-én körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint egy hitoktatónőt őrizetbe vettek. Salkaházi Sára éppen nem volt a házban, csak végszóra érkezett meg. Elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Őt is elhurcolták, és egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat meztelenre vetkőztetve a jeges Dunába lőtték a mai Szabadság híd lábánál.
