VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
Nektárcsepegtetés
Televízió
Most, hogy itt az év legkedvezőbb időszaka, kijutottunk a nyári sivatagból, de még nem tört ránk a taknyosorrú ősz, a természet nemsokára színekben ünnepli önmagát, és elkezdődött a szőlészet nagy pillanata, szockolhoz-nyelven a „betakarítás”, magyarán a szüreti időszak, hát éppen itt az ideje, hogy e hasábokon szétszálazzuk a Borbás Marcsi-jelenséget. Aki nem ismerné: Borbás Mária a Hír Televízió szőlészet-borászati műsorának, a Vörös és fehér névre keresztelt műsorfolyam házigazdája. Ha jól vagyok tájékozódva, Borbás Mária is az MTV kötelékében kezdte a televíziós munkát, s talán a 2002-es kormányváltást és Mendrecky Károly elnök távozását követően kellett elhagynia állomáshelyét, akárcsak Siklósi Beatrixnak, Matúz Gábornak vagy annak a hírolvasónak aki egy időben a Hét műsorát vezette, a nevét már elfelejtettem, az viszont emlékezetes, hogy a liberális párt elnöke következetesen „konnektororrú nőként” emlegette. Nos, Borbás Máriának nem fűződik a nevéhez olyan szélsőkonzervatív médiastikli, mint pl. Matúzéhoz a jelenleg Ausztriában börtönbüntetését töltő David Irving holokauszt-tagadó brit történész képernyő általi kebelre ölelésével, de nem is a Demokrata c. sajtótermék DVD-mellékleténél parkolt le, hanem a Hír Televíziónál. Utóbbi televízió erősen Fidesz-közeli (vö. Solymosi Frigyes profeszszor, a Nemzeti Kör volt tagja) ugyan – noha Kerényi Imre műfajmegújító és a maga poszt-posztmodern módján igen színvonalasan szórakoztató véleményműsorát már sajnos több mint egy éve levették, csirip-csirip, azért Csermely Péter péntekenként értetlenkedve búsong tovább, mellette Bayer Zsolt is széttárja a karját (nem érti), majd kocsmai beszólásokkal vezeti le a felgyülemlett keserűséget, kis szerencsével pedig a Hankiss Ágnes-Tőkéczki László-duót is el lehet csípni -, ám érzékelhető a HírTV-ben egyfajta hírszakmai kiegyensúlyozó kedv is, és ez elsősorban a BBC-híradók szinkronizált átvételében mutatkozik meg. E kiegyensúlyozó műsorok közé tartozik a borszakmai Vörös és fehér is, és tényleg megszólalnak benne Magyarország legjobb borászai, hirtelen Györgykovács Imre Somlóról, Takler Ferenc Szekszárdról vagy Bacsó András (Oremus) Tokaj-Hegyaljáról jut eszembe, akiket az elmúlt időszakban láttam. (Fantasztikus férfiak valamennyien!) Borbás Mária a riporter, egyetérteni és felnézni akar, ami általában sikerül is neki. Izomból mosolyog, majd mikor a borkóstolás előrehaladtával megcsípi orcáját a pír, olyan lesz, mint a tv2 egykori csodafegyvere, BB Zsanett, a gellénházi szörpgyári lány. Egy-két éve az indexen finalista volt az ötvenlegirritálóbb magyar címért folytatott nemes versengésben: „Borbás Mária a Játék határok nélkül elnevezésű internacionális zsákban futás műsorvezetőjeként tűnt fel, majd a Főtér című országjáró magazinban beszélt negédes mosollyal a neobarokk falusi templomokról, később már a mindenhol végigkúszó csakravonalakról is. A közszolgálati televízióban a baloldali visszatérés után nem felejtették el árulását, ezért kénytelen volt a Hír TV-be távozni, ahol továbbra is negédes mosollyal beszél neobarokk falusi templomokról, és most már egyre gyakrabban a tájborokról is. Ő az, aki akkor is a kézimunkázás és a csipkeverés gyönyöreiről elmélkedik Magyarország egyetlen hírcsatornáján, ha öngyilkos terroristák szerveznek tömegdemonstrációt a Parlament előtt. Talán senki sem tudja hozzá hasonlóan mély, mégis buja hanghordozással kimondani, hogy „Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke”, viszont biztos információink vannak arról, hogy tud horgolni, és a vaddisznópörköltje is zseniális.” A parokiális provincializmus mellé Borbás Mária kitanulta a borászat mai nyelvét, noha olyanokat nem mond, hogy „illatában nadály, bogyósgyümölcsök és rozmaring, ízében öreg szilvalekvárral megkent vasúti talpfa hosszan lecsengő finissel”, mert ehhez azért költő kell, de látszólag helyénvalóan kezeli a tükrösség vagy a templomablak-jelenség kifejezéseket. És ez eddig rendben is lenne.
Ami kevésbé van rendben, hogy vajon az egyik országimázsilag legfontosabb turisztikai tényezőt jelentő ügyben, mint az igényes borkultúra, vajon miért csak egy politikailag erőteljesen motivált zugcsatorna készít rendszeres műsort, miért nincsenek hasonló műsorok közszolgálaton és/vagy a nagy kereskedelmi adókon? Jó, szokás ilyenkor azt mondani, hogy a magyar borásztársadalom, mint a borásztársadalmak általában a világon, inkább a spektrum konzervatív oldalán áll és a legelvetemültebb fantáziával sem könnyű Che Guevara-polóban a melegházasságért és marijuana-legalizációért tüntető rasztafari borászokat elképzelni „itthon és a határokon kívül”, de ha ez az ország egyszer túl akarna lépni a Meine Damen und Herren! Hier ist das echte Ungarische Minikasino! Hier is der Rot, wo ist der Rot! Bitte, bitte!-hangulatú turisztikai és általános képen, akkor ahhoz sok szempontból, így borkulturálisan is, az „embereknek” művelődniük kell. Amihez a televízió akár alkalmas eszkösz is lehet(ne).
(Vörös és fehér – HírTV)
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 37. szám
