Boldoggá avatták a nyilasok által kivégzett embermentőt, Salkaházi Sárát
Kiss Ádám 2006. szeptember 17. 16:15
Több ezer ember, politikusok, diplomaták, egyházi vezetők jelenlétében vasárnap délelőtt boldoggá avatták Salkaházi Sárát, a zsidómentésért mártírhalált halt katolikus szerzetes nővért. A Világ Igazai közé tartozó Szociális Testvér halála után 62 évvel is jót tett: boldoggá avatásán együtt emlékezett magyar, szlovák, keresztény, zsidó és cigány.
„Azon a bizonyos december végi napon a késő esti órákban a fővámház elé szállították, és levetkőztették őket… Ekkor – mielőtt a sortűz eldördült volna – egy alacsony termetű, rövid, feketehajú nő valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult… majd letérdelt, s égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára.” Az idézet a „Zuglói nyilasper” néven elhíresült 1967-es eljárás egyik tanúvallomásából származik.
Az „alacsony termetű rövid, feketehajú nőt”, Salkaházi Sára Szociális Testvért, Bernovits Vilma hitoktatót, és három, általuk bújtatott zsidó asszonyt 1944. december 27-én tartóztatták le a nyilasok, és lőtték a Dunába a fővámház (ma Budapesti Corvinus Egyetem) épülete előtt.
62 év után Salkaházi Sára végre saját hazájában is méltó helyére került az emlékezetben. A háború után tettét a Szociális Testvérek kommunista-ellenessége miatt eltitkolták. Így a rendszerváltás után kerülhetett szóba az üldözöttek mellé álló szerzetes nővér boldoggá avatása, mely a katolikus egyház „második legmagasabb rangja”, a szentség után.
Cipők a Duna-parton – Nemcsak ennyi maradt utánuk (Fotó: hhrf.org)
A vasárnap délelőtti ünnepi mise szentbeszédében Erdő Péter bíboros méltatta Salkaházi Sárát. Jézus önfeláldozásával vonva párhuzamot arra mutatott rá, hogy az önfeláldozás, a másokért, a szegényekért, a politikai vagy vallási okokból üldözöttekért kiállni a legnehezebb, de a legszebb keresztényi cselekedet.
Életemet másokért
Salkaházi Sára valóban nem csak a háború alatt tanúsított helytállásával, hanem egész addigi életpályájával rászolgált az utókor elismerésére.
Kassán született 1899-ben, így felnőtt pályafutását már csehszlovák állampolgárként bontakoztathatta ki. Eleinte világi életet élt. Tanítói oklevele volt, újságot írt, részt vett a magyar kisebbségi közéletben és politikában, sőt az irodalmi életben is. 1927-ben lépett be a Szociális Testvérek Társaságába. Sokoldalú tevékenységét itt is folytatta, sőt bővítette.
Életszemléletét a klasszikus értelemben vett szociális érzékenység, liberalizmus és a mély vallásosság határolta. Továbbra is folytatta újság-, és szépírói tevékenységét, küzdött a nők jogaiért, nőegyletet, menházat, ingyenkonyhát irányított, előadásokat, kurzusokat szervezett, és mellette még tanított is.
Az agresszív hatalmakkal és erőkkel mindig szembehelyezkedett. Az új csehszlovák állam tanítói hűségesküjét megtagadta. Mikor már Magyarországon élt, a negyvenes évek elejétől a terjedő szélsőséges eszmék ellen foglalt állást. Látva, hogy a németbarátság jegyében sokan visszanémetesítik nevüket, ő azért is magyarosított, így lett Schalkházból Salkaházi.
A gesztust a tettek követték. A politikai másként gondolkodók, és a zsidók üldözésének megkezdésekor a Slachta Margit vezette szociális testvérek az üldözöttek mellé álltak és befogadták a bujdosókat. Salkaházi a budapesti Bokréta utcai, és a Balaton melletti Jankovich-telepi házba bújtatottakat vigyázta. Hivatását annyira komolyan vette, hogy 1943-ban életét is felajánlotta Istennek a társaságért és az üldözöttekért.
Boldog magyarok
Felajánlása tragikus módon be is teljesült. Besúgás buktatta le a Bokréta utcai házat, ahonnan végül őt, és védencei egy csoportját elhurcolták, és a Duna-parton kivégezték. Cselekedetéért már 1972-ben felkerült a Yad Vashem, a Világ Igazainak listájára. Itthon két korábbi összetörése után 2002-óta őrzi újra emléktábla ő, és a vele kivégzettek nevét a pesti Alsó-rakparton.
Most a katolikus egyháztól is megkapta a boldog rangot, pár évvel két másik 20. századi magyar kortársa, a szovjetek elől bújtatott nőket életével megvédő Apor Vilmos püspök, és a nagyúri passziók és urambátyámkodás helyett szemorvoslással foglalkozó herceg, Batthyány-Strattmann László, a „szegények orvosa” mellett.
Az Igazak Ösvénye Jeruzsálemben
Az ünnepségen Szlovákiából, főleg Kassáról is sokan érkeztek. A liturgia egy része szlovákul hangzott el, és a kassai polgármester magyarul olvasott fel könyörgést. A katolikusok, és a történelmi egyházak képviselőin kívül a zsidó felekezet háláját és tiszteletét fejezte ki Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Lakatos György és zenekara pedig cigányzenét játszott az egykor a cigánymuzsikát is kedvelő szerzetes nővér tiszteletére.
Schweitzer József beszédében rámutatott: „szeretni, és szeretetből szolidalítást vállalni velünk, és értünk cselekedni példátlan hősiesség volt.”
