Boldoggá avatták Salkaházi Sára szociális testvért Budapesten.
A Szent István Bazilika előtti téren először a II. világháború végén vértanúhalált halt testvér életútját ismertették, majd Erdő Péter bíboros olvasta fel XVI. Benedek pápa apostoli levelét.
A dokumentumban a katolikus egyházfő engedélyezte, hogy Salkaházi Sárát a jövőben boldogként tiszteljék, és hogy ünnepét minden év május 11-én megtartsák.
Salkaházi Sára a második világháború utolsó hónapjaiban üldözött zsidók, nők és gyerekek százait rejtegette budapesti rendházában.
Miután feljelentették, a nyilasok a Duna-parton kivégezték 1944 decemberében.
A boldoggá avatási eljárást tíz éve indította meg a Szociális Testvérek Társasága, a vértanúságot bizonyító dokumentum 2004-ben készült el.
Magyarországon először emelt az egyház a boldogok sorába egy egyszerű, középosztályból származó nőt, aki nem királylány vagy főnemes volt.
Salkaházi Sára életútja
Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán. Tanítói diplomát szerzett, de a pedagógusi pályát, mivel nem tette le a csehszlovák állam által követelt hűségesküt, egy év után el kellett hagynia. Ezt követően könyvkötőként dolgozott, majd újságíró, író lett. Néhány hónapig 1922-23-ban eljegyzett menyasszony volt, de visszaküldte a jegygyűrűt.
Sára 1927-ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő, az ősi szerzetesi eszményt modern formában követő Szociális Testvérek Társaságával, amelyet Slachta Margit alapított 1923-ban Magyarországon. 1928-ban elvégezte az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot, első fogadalmát 1930 pünkösdjén tette le Szegváron. 1932 őszén áthelyezték Komáromba, ahol a jótékonysági munkát irányította, majd 1934-ben Kassára irányították.
1937-ben Budapestre költözött, majd 1941-től a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője lett. Három évig dolgozott itt, ez idő alatt öt új otthont alapított és elkezdte az első magyar Munkásnő Főiskola építését is.
A háború alatt a szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük mintegy százan Sára testvérnek.
A nyilasok 1944. december 27-én körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, és négy „gyanús személyt”, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, és egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat – meztelenre vetkőztetve – a jeges Dunába lőtték Budapesten, a mai Szabadság híd lábánál.
