Az átlag ember furcsállja, hogy egy felekezet meghatározhatja, hogy kik lehetnek boldogok és szentek. Néha ellenérzései is vannak ezzel kapcsolatban. Vasárnap a Bazilikában olyan eseményre kerül sor, amelyre Magyarországon nem volt példa 1083 óta. Boldoggá avatják Salkaházi Sára szociális nővért. De ki is volt ő valójában?
Salkaházi SáraA boldoggá vagy szentté avatásnak nagyon komoly kritériumai vannak a római katolikus egyházban. Az első és alapfeltétel: az illetőnek halottnak kell lennie. Ennek megfelel Salkaházi is. Szükség van valami első- vagy másodrendű ereklyére is. Ezek mellett nagyon fontos az is, hogy az illetőhöz elmondott imák hatására dokumentálható csodáknak kell történni (boldog esetében minimum egy, szent esetében minimum kettő). Salkaházi Sárával ilyen nem esett meg. Akkor talán élete és halála minősítette erre a címre?
Sára még a 19. században születet, Kassán (ahol a majdan életét kioltó hatalomnak nevet adó Szálasi Ferenc is). Fiatalon elhatározta, hogy újságíró lesz, ennek megfelelően -álnéven- publikált is az egyik helyi lapban. A lendületes ifjú hölgy, saját elmondása szerint napjait cigarettázással, csavargással és lázadással töltötte.
Húszas éveiben ismerkedett meg a Szociális Testvérek Társaságával. Több tanfolyamukat elvégezte, majd öt év vívódást követően, harminc évesen, 1929-ben jelentkezett a rendbe. Szegvár, Kassa, majd Komárom voltak állomáshelyei. A Duna menti városban heti huszonhat órát tanított, szegények gondozásában vett részt. Közben annyira kimerült, hogy a rend vezetői járultak nem járultak hozzá, hogy letegye a végső fogadalmat. 1937-ben missziós munkára jelentkezett Brazíliában, de a háború kitörése megakadályozta utazását.
A Szociális Testvérek Társasága sokat tett a nácizmus magyarországi terjedése ellen. Slachta Margit többször is szót emelt a zsidótörvények ellen. A német megszállást követően rendházasaikban több ezer üldözöttet bújtattak. Tették ezt a magyarországi római katolikus egyház vezetőinek hozzájárulása nélkül is. Salkaházi vezette a Bokréta utcában lévőt, ahol mintegy száz zsidó rejtőzött.
Amikor 1944. december 27-én a nyilas razzia soráén felfedezték az üldözötteket Sára önként ment velük. A Duna parton, mielőtt lelőtték szembefordult áldozataival és a szemükbe nézve halt meg. Ismerjük, mint a Világ Igazát.
Boldoggá avatása üzenet lehet a római egyháznak, hogy a népirtásokban, és elsősorban az európai zsidóság kiirtására tett kísérlet, a holokauszt megtörténtében való felelősségét átgondolja és nyilvánosságra hozza. Ugyanis ez a tragédia nem jöhetett volna létre a történelmi egyházak kétezer éves antiszemita kampánya nélkül. Salkaházi Sára sem azért boldog, mert egyfajta bizottság most azzá nyilvánította, hanem mert engedett a lelkiismeretének és mentette az üldözötteket. Az élete árán is.
