Forrás: Heti Válasz

F. S., kultura@hetivalasz.hu

ERIC W. GRITSCH: ISTEN UDVARI BOLONDJA Luther Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 2750 Ft.

„Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen!” – mondta verejtékezve az eretnekséggel vádolt, de írásait visszavonni nem hajlandó szászországi szerzetes, teológus a fél világ urának számító ifjú német-római császár és a wormsi birodalmi gyűlés egyházi és világi hatalmasságai előtt. E világtörténelmi szállóigévé vált mondat után pár perccel (1521. április 18-án) szállására érve égnek emelte karját, és azt kiáltotta: „Megúsztam!” Valóban: az előre megígért császári menlevéllel elhagyhatta élete egyik legnehezebb kísértésének helyszínét, s bár a néhány héttel később kiadott birodalmi ediktum felségárulás vádjában bűnösnek találta a pápa által kiközösített Luthert, a szász választófejedelem védelmet nyújtott hű alattvalójának. Hiába mondta élete végén a katolikus-protestáns vallásháborúkba belefáradt V. Károly császár: sajnálja, hogy annak idején nem vitette máglyára Luthert, az 1517-ben elindult reformáció terjedését aligha állíthatta volna meg, ahogy száz évvel korábban a hasonlóképpen eretneknek nyilvánított Husz János elégetése után erősödött meg igazán a huszita mozgalom.

„Nincs talán még egy alakja a világtörténelemnek, akivel kapcsolatban annyi egymást perlő nézet uralkodna még ma is, mint a wittenbergi ellenpápa. Katolikusok magasztalták lelkesen és protestánsok gyalázták szenvedélyesen, ateisták tartották szellemi megmentőnek, és jámbor hívők jelentették ki róla, hogy vallásrontó” – írta Lutherról csaknem száz éve zseniális kultúrtörténeti művében Egon Friedell. Ki volt Luther Márton? – kérdi Eric W. Gritsch, osztrák származású amerikai egyháztörténész, korunk egyik legtekintélyesebb Luther-kutatója jó két évtizeddel ezelőtt írt, magyarul most megjelent monográfiájában. Csalódott, kiugrott szerzetes, aki leckét adott a keresztény szabadságból egy hierarchikus, tekintélyelvű keresztény kultúrának? Német pap, aki vitázott az ördöggel, és arra tanította a németeket, hogy üldözzék a zsidókat? Bőbeszédű pap-professzor, a munka megszállottja, aki a természetben, a zenében és a nyelvben feltáruló határtalant jó érzékkel és ízléssel ragadta meg? Hős volt és szent vagy a sátán gyermeke? A katolikus vallás ellensége vagy megreformálója? Elvetette vagy visszaállította az evangéliumi, apostoli hagyományt? Miért tartotta elsődlegesnek az ember megigazulása és megváltása szempontjából a kegyelmet a törvényhez, a hitet a jó cselekedetekhez képest?

Ezekre a kérdésekre is felel Gritsch könyve, amely a történelmi Luthert, valamint a Luther-kutatás legfontosabb tudományos eredményeit mutatja be és egyúttal értékeli is. Pontos, árnyalt, korhű képet kapunk Luther Krisztusközpontú teológiájának és egyházi reformjának lényegéről, s arról is, hogyan változott történelmi szerepének megítélése. A szerző végig úgy ír róla, hogy közben őt és kortársait, híveit és ellenfeleit is beszélteti, idézi, értelmezi, s így könyve nemcsak érdekes időutazás a XVI. századi Európába, de egyúttal hasznos kalauz is a hatalmas Luther-életműben eligazodni próbálók számára. A laikus érdeklődőknek és szakembereknek egyaránt szóló egyháztörténeti mű igazi újdonsága, hogy tárgyilagos, kritikus és szolidáris szintézist nyújt arról, mi tekinthető Luther ökumenikus örökségének, korunk perspektívájából nézve. A magyar könyvkiadásban hiánypótló monográfia legfőbb értelme és értéke – mint az angol nyelvi lektor, ifj. Fabiny Tibor írja az utószóban -, hogy Gritschnek sikerül emberközelbe hozni egy majd fél évezrede élt talányos személyt, aki mindezért cserébe Isten közelébe hozhatja a könyv olvasóját.