Ablonczy Bálint, itthon@hetivalasz.hu
Az önkormány-zati választások után már nem indul újra pártja elnöki tisztéért Kovács Dávid, a Jobbik első embere, a tömörülés végleg szakít Csurka István MIÉP-jével.
Az önkormányzati választások után már nem indul újra pártja elnöki tisztéért Kovács Dávid, a Jobbik első embere – értesült a Heti Válasz. Az SZDSZ által új szélsőséges mumusnak kikiáltott tömörülés végleg szakít Csurka István MIÉP-jével. A Jobbik régi-új célja a szalonképes nemzeti radikalizmus megteremtése – vélhetően Vona Gábor elnökletével.
A 2003-ban párttá alakult Jobbik mostanában egy bejáratott bajtársi közösséget bont fel. A tavaszi választásokon ugyanis Harmadik Út néven alkotott szövetséget azzal a MIÉP-pel, melynek vezetői korábban felváltva nevezték a fiatalabb radikálisokat az izraeli titkosszolgálat, a Fidesz és az MSZP ügynökeinek. A „rangidős” párt dühét az váltotta ki, hogy a Jobbik több vezetője korábban a MIÉP-ben politizált, Kovács Dávid Jobbik-elnök még országgyűlési képviselőjelölt is volt, ám a jobbikosok a saját magyar útjukat kezdték járni. Amint várható volt, a közös cél, a parlamenti küszöb átlépésének elmaradása – a Harmadik Út 2,2 százalékot ért el idén tavasszal – után a kapcsolat véget ért.
REVOLVERPOLITIKA
Bár állítanak közös jelölteket, az októberi megmérettetésen immár külön indul a két párt, folytatódik az április óta tartó távolodás. Budapesten a Jobbik nem kért a MIÉP főpolgármester- jelöltjéből, Zsinka Lászlóból, inkább a Fidesz által is támogatott Tarlós István mögé állt. Talán a fiatalabb radikális alakulat sem gondolta, hogy lépésüknek mekkora politikai visszhangja támad. Az SZDSZ ugyanis a szélsőségesnek, kirekesztőnek és persze antiszemitának minősített Jobbiktól való elhatárolódással revolverezi Tarlós Istvánt. A demokráciaféltő hajcihő összefügg Demszky Gábor kihívójának népszerűségi mutatóival: a „fasiszta veszély” elleni küzdelem azóta erősödött fel, amióta Tarlós István megkezdte menetelését a közvélemény-kutatásokban (sőt a Magyar Gallup Intézet szerint már át is vette a vezetést Demszky előtt). Az SZDSZ ügyvivője, Horn Gábor lapzártánkkor negyedszer szólította fel elhatárolódásra a főpolgármester-jelöltet. Merker Dávid, a liberális párt Új Generációjának alelnöke a tettek mezejére is lépett: Tarlós kampánykörútjának újlipótvárosi állomásán némi zakórángatással nyomatékosította Horn követelését, és a „nyilasok szellemi örökösének” nevezte a Jobbikot. (Az érintettek erre rágalmazásért beperelték Merkert.)
Az ifjabbik nemzeti radikális formáció eközben fél szemmel az önkormányzati választást követő időkre tekint. Az októberi tisztújító kongresszuson ugyanis értesüléseink szerint lemond Kovács Dávid, a párt elnöke, aki megalakulása óta vezeti a szervezetet, sőt az 1999-ben egyetemi „önképző” körként létrejött Jobboldali Ifjúsági Közösség élén is ő állt. „Az elmúlt években kissé elfáradtam. Új szemléletre, új motivációra van szükség, ezért nem szeretnék ismét indulni az elnöki posztért; a Jobbik érdekében szükséges a vérfrissítés” – erősítette meg információinkat Kovács, és egyben leszögezte: nincs szó puccsról. A lázadásteóriát az is cáfolja, hogy a kiszemelt utód a kontinuitást képviselő Jobbik-alapító és jelenlegi alelnök, Vona Gábor.
A kisebbik koalíciós párt hadjáratára utalva Kovács azt állította: megszokta már, hogy a „szélsőliberális toleranciabajnokok” megbélyegzik pártját, s az őszi kampánynak legfeljebb az a meglepetése, hogy az MDF is beállt a kórusba. A sors fintoraként azonban Debrecenben olyan helyi fórumos vezető, bizonyos Joó Szabolcs hirdette fennen az elhatárolódás szükségességét, aki korábban maga is a Jobbikot erősítette. Ezzel nincs egyedül: az MDF elnökségi tagja, Almássy Kornél szintén a jobbhadban tevékenykedett, igaz, még az egyetemimozgalmi időkben. Az ifiévek előnyeit ugyanakkor csak részben sikerült kihasználni, a korábban minden egyetemi városban jelen lévő diákszervezet ma nem működik, és kevesen léptek be a párttá alakuló Jobbikba is.
AZ ÉRDEKHÁZASSÁG VÉGE
„Az érdekházasságnak vége: jövőnket a MIÉP nélkül képzeljük el. Célunk, hogy szalonképes, de akcióképes nemzeti radikális párt jöjjön létre, amely nem elégszik meg nagygyűlések szervezésével” – mondta a Heti Válasznak az elnöki poszt várományosa, Vona Gábor. Szerinte a nemzeti érdekvédelem, a szakmaiság és a kulturált hangnem az alapja, hogy a jövőben a Jobbik képes legyen fellépni a globalizmus káros hatásai, „a munkavállalók kiszolgáltatottsága, az oktatás és a kultúra módszeres liberális rombolása” ellen. „Nem értünk egyet Csurka Istvánnal abban, hogy a szakértelem bolsevik trükk” – szögezte le Vona, és állította: reálpolitika és nemzeti radikális politika összeegyeztethető. Szavaiból akár a nagyobbik ellenzéki párt felé történő nyitás is következhetne, ami azért sem volna meglepő, mert Vona Gábor korábban a Fidesz, mi több, az Orbán Viktort is soraiban tudó Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tagja volt. Ugyanakkor a politikus szerint az elnökváltást nem követi fideszes fordulat. Fő cél a szétszéledt radikális tábor összegyűjtése, no meg a kormányváltás. A pártban különösen fontosnak tartják, hogy az oktatás és a kultúra területén visszaszorítsák a szabad demokrata befolyást. „Ez nem azt jelentené, hogy mindenkinek kötelező lenne bocskait viselni” – hárította el az ideológiai fundamentalizmus vádját Vona Gábor.
TURUL-VÉDELEM
Igaz, a kormányváltásig még hosszú az út: mostanában inkább belső gondokkal küszködnek az ifjú nemzeti radikálisok. A parlamenti választásokon elért eredmény után járó állami támogatást jórészt a kampányra felvett kölcsönök törlesztésére fordítják, és a nemzeti radikális átok, a személyi konfliktusok fellobbanása is elérte őket. A tavasszal még a párt színeiben induló budapesti Bégány Attila ellen például etikai eljárást kezdeményeztek. A politikus ősszel már saját (rendpárti) egyesülete színeiben indul. A mozgalomközeli sajtóval is akadtak gondok, a Magyarok Lapját kiszervezték a Jobbik fennhatósága alól. A helyette indult, a párthoz formálisan nem kötődő, ám a Jobbik főszervezője által igazgatott Magyar Mérce sem rajtolt zökkenőmentesen. Első számának címlapján a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) frontembere, Toroczkai László pózolt símaszkos, páncélöklös, gépkarabélyos társasága élén. „Gerillacsapattal a Délvidékért” – hirdette a főcím, ám a hadi helyzet alakulására kíváncsi olvasó csak a HVIM elnöke (korábbi) önéletírásának egy részét olvashatta. Ráadásul az érintett cáfolta, hogy mostanában kurucakción törné a fejét, és pontosítást kért.
A szervezeti nehézségek nem hátráltatják a jobbos ifjakat, az önkormányzati választás mellett a XII. kerületi Turul- szobor megvédésére összpontosítanak. Mint mondják, nyolcszáz önkéntes áll készenlétben, hogy szükség esetén a buldózerekkel is szembeszállva megvédjék az emlékművet. Mint megírtuk (Heti Válasz, 2006. augusztus 31.) egyelőre hiába, a szobor sorsáról a hosszadalmas jogi procedúrák miatt legkorábban az önkormányzati választásokat követően döntenek az illetékesek.
