Forrás: Magyar Hírlap

Mikor Munkácsy megérkezett Amerikába, az Egyesült Államok elnöke meghívta ebédre a Fehér Házba.

Pákh Imre az egyik leggazdagabb magyar, New York egyik legnagyobb befektetője, a most Békéscsabán látható Munkácsy-vándorkiállítás gazdája. A híres műgyűjtő szeretné, ha Magyarországon minél többen láthatnák nagy piktorunk alkotásait.

Pákh Imre: a harmadik generációs tulajdonos, ha rádöbben, hogy félmillió dollár lóg a nappalija falán, elgondolkodik (fotó: Horváth Péter Gyula)

Sokadik állomásánál tart a hazai Munkácsy-vándortárlat. Hol láthatjuk még a festményeket?

– Békéscsabáról Miskolcra utazik a gyűjtemény, de jelentkezett Szombathely, Szolnok, az után pedig Munkács, majd Erdély következne. Persze még megvárjuk a választásokat, de reméljük, minden rendben lesz. A jövő év végéig biztosan itt marad a gyűjtemény, mert több magyar város jelentkezett időközben, de szívesen elvinném a Vajdaságba és a Felvidékre is.

Nyugodtan alszik New York-i otthonában, mikor kedvenc Munkácsy-festményei Kelet-Európában turnéznak?

– Nyugodt vagyok. A képeket profi társaság fuvarozza, a múzeumokban is szakértők kezelik őket, akik sokkal jobban értenek hozzájuk, mint én. New Yorkban két-három barátom látja csak a festményeket, nekem viszont most az a fontos, hogy itt, Magyarországon minél több emberhez eljussanak.

A festmények vándorolnak, de ön hol érzi otthon magát?

– Igazából mindkét helyen, Budapesten és New Yorkban is. Tíz évbe tellett, hogy megszokjam Amerikát, de már ott élek harminckét éve.

Előtte viszont, úgy tudom, Leningrádban tanult. Kalandosan jutott Amerikába?

– Nem kétperces történet. Megismerkedtem egy amerikai lánnyal az egyetemen, 1973-ban. Nagy volt a szerelem, ezért még abban az évben összeházasodtunk Budapesten, rá egy évre pedig kivándoroltunk Amerikába. Persze harminckét év távlatából könnyű erről beszélni, de akkor sok balhém volt belőle. A feleségem viszont kitűnő kapcsolatrendszerrel rendelkezett, a Lincoln családból származott, és az akkori elnök, Nixon feleségével is jó viszonyban volt. Szerintem ez segített.

Mármint abban, hogy bejutott a megfelelő üzleti körökbe?

– Nem, hanem a kiutazásomban. Az üzlet inkább a szerencsén múlott. Ahogy ott mondják, jó időben voltam a jó helyen. Előbb egyetemre mentem, aztán üzletkötő lettem egy nagyobb fémipari vállalatnál, végül saját céget alapítottam, ezt néhány évvel ezelőtt eladtam, és azóta befektető vagyok.

Említette, hogy a vándortárlat állomásai a választásokon is múlhatnak. Politizál még, támogat pártokat?

Akkor politizáltam, amikor még volt kisgazdapárt, mert Torgyán József személyes jó barátom. Persze akkor sem politizáltam sokat, csak mivel baráti kapcsolat fűz a családjához, a közelében voltam.

Ennél erőteljesebb állítást is olvastam a szerepéről és az édesapjáéról, aki állítólag hungarista mozgalmakat pénzel. Igaz ebből valami?

– Sejtem, hogy hol olvasta ezt. Felkereste korábban egy újságíró az apámat valami adomány ügyében, de mivel apám nem volt hajlandó szponzorálni, jött a fasisztázás, sőt egész cikksorozat született rólunk. Kitaláció, nem érdemes vele foglalkozni. Én úgy gondolom, hogy amikor ez az ember belénk csípett, az inkább Torgyánnak szólt, mint nekünk.

Mibe fekteti mostanában a pénzét?

– Részben visszatértem a fémhez, mert ilyen magas fémárak, mint most, az én életemben még nem voltak. A másik vonal, a biotechnológia frissebb, ott elsősorban az őssejtek érdekelnek. Ez a jövő. Részt vettem egy szimpóziumon San Franciscóban, ahol Nobel-díjas biológusok vettek körül. Őket kérdeztem, látnak-e fantáziát az őssejtkutatásban. Az egyik professzor akkor azt mondta, hogy a komputer óta ez a legnagyobb találmány.

Műkincs-kereskedőként is szakértőkkel bástyázza körül magát?

– Vásárló vagyok, nem kereskedem. Én még festményt soha életemben nem adtam el, bár eljön annak is az ideje, mert van olyan kép, amitől szívesen megválnék… A kérdésére válaszolva, igaz, valóban szakértőkkel veszem körül magam. Nem tartom magam hozzáértőnek, és csak így tudom kivédeni, hogy ne csapjanak be. Sok a lopott és a hamisított kép a piacon. Megtörtént velem már a legjobb helyeken is, például a londoni Sotheby”s aukciósházban, hogy olyan képet vettem, amelyről utólag kitudódott, hogy hamis. Ezért inkább visszaadtam.

Mikor kezdte gyűjteni Munkácsy Mihály festményeit?

– A nyolcvanas években, amikor egyre több értékes képe bukkant fel New York-i aukciókon. Az értékesebb Munkácsy-képeket még a 19. század végén gazdag amerikai családok vásárolták fel. Személyesen ismerték a festőt. Amikor Munkácsy megérkezett Amerikába, az Egyesült Államok elnöke meghívta ebédre a Fehér Házba. A világ egyik legsikeresebb, legjobban fizetett festője volt. Száz év múlva viszont már az egykori vásárlók unokái kezelték a vagyont, akiknek nem volt érzelmi kapcsolatuk a képekkel.

Ettől élénkült fel egyszerre a piac?

– Ennek többek között az volt az oka, hogy megjelentek a tehetősebb magyarok, akik kezdték felvásárolni a jobb képeket. Munkácsynak kezdett emelkedni az ára, és ahogy emelkedett az ára, úgy bukkantak fel az újabb képek is. Amelyik korábban húsz-harmincezer dollárt ért, azért hirtelen félmilliót is el lehetett kérni. A harmadik generációs tulajdonos, ha rádöbben, hogy félmillió dollár lóg a nappalija falán, elgondolkodik.

Hiányzik még valami a gyűjteményből?

– Harmincöt Munkácsy-festményem van jelenleg, de szívesen látnék néhányat még a falaimon. Persze többségük múzeumok tulajdonában van, arról csak álmodhat az ember, de akad még vagy fél tucat olyan értékes kép, amelyik továbbra is magántulajdonban van Amerikában. Csak ezeket egyelőre nem adják el.

Mennyire számít ön jó üzletembernek a műkincspiacon?

– Üzletben nagyon komolyan megvédem az érdekeimet, mert ez így van rendjén, de a képvásárlás nekem nem üzlet. Ha valami nagyon tetszik, hajlandó vagyok megfizetni az árát. A jó festmény sohasem drága.

Úgy olvastam, egy másik kiállítássorozaton bemutatná modern gyűjteményét is.

– Van még egy-két Munkácsy-tervem, és ha azok megvalósulnak, akkor már komolyabban tudok foglalkozni a 20. századi festészettel. Vagyis remélem, hogy három éven belül olyan kollekcióra teszek szert, amelyet érdemes lesz kiállítani. Vannak már Czóbel-képeim, két kitűnő Scheiber-olajfestményem, de vannak képeim Vaszary Jánostól, Tihanyi Lajostól, Kádár Bélától és Kmetty Jánostól is. Eléggé gazdag a 20. század eleji magyar festészet, van miből válogatni. Nagyon szeretem Czigány Dezső műveit is. Sőt eldöntöttem, hogy amit Magyarországon veszek, azt már nem is viszem ki Amerikába.

Borsos Roland

Comments are closed.