Forrás: Erec

– Nagykövet úr, Mikor érkezett magyarországi állomáshelyére?

– Két éve, 2004 augusztus 15-én kezdtem meg munkámat.

– Ugyanilyen szépen beszélte a magyar nyelvet akkor is?

– Dehogy is! Kisgyerekként, hatvan éve hagytam el Magyarországot, és bár édesanyámtól néha hallottam otthon a nyelvet, nem használtuk. Ideérkeztemkor kezdtek felelevenedni a régi emlékek, de lassan tanultam újra: hallgattam a híreket, rádiót, televíziót, s így jöttem lassan gyakorlatba.

– Hogy látja, érzékelhető-e változás az izraeli-magyar kapcsolatokban az utolsó két évben, mióta Ön vezeti a képviseletet?

– Minden téren örvendetes fejlődést tapasztalok, a politikai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatokban egyaránt és a magyarországi zsidó közösséggel való kapcsolatunkban is. Talán kezdjük a diplomáciai kapcsolatokkal: országaink között szinte mindennapossá váltak a magas szintű személyes találkozók. Magyarországról Izraelbe látogatott Szili Katalin házelnök, több miniszter, például Hiller István vagy Kiss Péter, parlamenti képviselők, államtitkárok. Izraelből Reuven Rivlin, a Knesszet elnöke, Silvan Shalom, Gideon Ezra, Israel Katz miniszterek, legutóbb Zeev Boim, a védelmi miniszter helyettese, Knesszet tagok, azon kívül számos jelentős gazdasági delegáció látogatott Magyarországra.

– Önt Izraelben mint a liberális párt szürke eminenciását, illetve számos társadalmi szervezetben, önkormányzati testületben viselt tisztségeiről, nagy állami rendezvények szervezőjeként ismerik. Befolyásolt-e Ön szerint eddigi tevékenysége, hogy Önre esett a választás a magyarországi nagyköveti posztra?

– Minden bizonnyal több összetevő is szerepet játszott kinevezésemben. Egyrészt valóban, a liberális párt elnökével – aki Ariel Sharon volt miniszterelnök személyes barátja – sokat dolgoztunk együtt, Silvan Shalom előző külügyminiszterrel remek a kapcsolatom, Magyarországról származom, az izraeli Kereskedelmi Kamara elnökségi tagjaként széles körű gazdasági kapcsolatokkal bírok, amiket a két ország együttműködésében is jól lehet kamatoztatni, a Reklámszövetség elnökeként PR ismereteim vannak, ami szintén nem hátrány, ha az ember nagykövet. De vegyünk egy konkrét példát: több egyesületben voltam társadalmi vezető, így ismerem a területet, s ez a magyar-izraeli sportkapcsolatok fejlesztésében is segítségemre volt.

– A politikai-biztonsági helyzet miatt sok izraeli csapat pályaválasztóként nem rendezheti mérkőzéseit Izraelben, hanem semleges pályán kell játszaniuk. Többször próbáltam már ilyen mérkőzéseket Magyarországra hozni, de az itteni sportszervezetek sajnos nem tudnak elég gyorsan reagálni megkeresésemre, ezért ezekről a találkozókról végül sajnos lecsúszunk. Ilyenkor olyan városok lesznek a nyertesek, mint például Szófia, és a csapatok – szurkolótáborukkal együtt – oda utaznak és így gazdasági haszontól is elesik Magyarország, ami nagy kár.

– Sokan bírálták a múltban, hogy túl nagyszabású rendezvényeket szervez Izrael nemzetei ünnepén. Hogyan reagál a bírálatokra? A jövőben kisebb vagy ellenkezőleg, még nagyobb ünnepséget tervez?

– Nem tudom, hogy több vagy kevesebb meghívót küldünk-e majd ki, de az biztos, hogy új, másmilyen rendezvényben gondolkodok, mint ahogy a Kongresszusi Központban megrendezett sikeres fogadást is más jellegű követte, az Operaházban, ahová nem csak kormánytagok, az üzleti, politikai és társadalmi élet, neves képviselői jöttek el, hanem “közemberek” is. Mivel azonban nincs olyan nagy stadion, ahol mindenkit vendégül láthatnék, igyekszem a sajtón keresztül is kapcsolatot tartani az emberekkel.

– Mi a véleménye arról, hogy bár Magyarország az Európai Unió tagja, mégis, mintha a nagy tagállamoktól némileg különböző, önálló külpolitikát folytatna Izrael irányába?

– Nagy örömmel tapasztalom, hogy Magyarország külpolitikájában nagyobb megértést tanúsít Izrael felé, mint más államok. De mondhatom, nem csak a politikusok körében érzékelem ezt, hanem az utca emberénél is. Ebben vélhetően közrejátszik, hogy Magyarországon nincs nagyszámú, erős muzulmán kisebbség, amely sok európai állam esetében óvatosságra inti a politikai vezetőket. A demokratikus Magyarország objektívebben látja a demokratikus Izrael problémáit, és Izrael igaz barátjaként tartja számon Magyarországot.

– Nagykövet úr, hogy tervezi, meddig marad Magyarországon?

– Az én pozíciómra általában két évre kapnak a diplomaták kinevezést, amelyet sikeres működés esetén újabb két évre meghosszabbíthatnak. Nekem az első kétéves ciklusom a napokban lejárt és most kezdem második periódusomat. De ha lejár mandátumom, akkor sem fordítok hátat Magyarországnak, hanem folytatni fogom látogatásaimat, nem csak Budapestre, hanem vidékre is, akár a kis településekre. Nézze, én nem karrier diplomata vagyok, aki ahogy elhagyja állomáshelyét, már a következő célországra készül fel. Már említettem magyar gyökereimet.

– Izraelben jelen pillanatban, a 34 napos háború után megkezdődik az újjáépítés. Elrabolt katonáink hollétéről még mindig nem tudunk biztosat. Ön ezekben a nehéz időkben kigondolt valamit, amivel sok tizenéves gyereknek könnyítette meg az életét.

– Az ötlet, hogy izraeli gyerekeket Magyarországra hozzunk akkor fogalmazódott meg bennem, amikor az izraeli híradóban láttam, hogy sok fiatal már nem bírja tovább az óvóhely bezártságát, és nem törődve a veszéllyel inkább kockáztatja életét, és kimegy a szabadba. Először üzletember barátaimhoz fordultam anyagi segítségért, de az akcióhoz hamarosan csatlakozott sok zsidó szervezet, mint a Szochnut, a Mazsihisz, a Joint, de anonimitást kérő magánemberek és egyházak is. Említsük meg Iványi Gábor lelkészt és Szenczey Sándort, a Baptista Szeretetszolgálat elnökét. Sharon Judit Tel-avivi tiszteletbeli konzul a magyar alapítású Dan kibucból hozta ide a gyerekeket. Iványi Gábor Slomi polgármesterével Bat és Bar Micva korú gyerekeknek adta ajándékul a magyarországi utazást, ők voltak a legfiatalabbak. De nem csak Északról hanem Délről, Sderot városkából is érkeztek fiatalok, akik már két éve szenvedik el a Kasszam rakéták fenyegetését.

– Az ideérkező izraeli gyerekek szinte médiasztároknak kijáró publicitást kaptak. Vannak-e további tervei is?

– Igen. Rengeteg a sebesültünk, az Izraelre kilőtt négyezer rakétától 30 ezer lakás és üzlet, üzem sérült meg és 3 ezer ember. Szeretnék Magyarországra hozni száz sebesültet rehabilitációra, hiszen a magyar gyógyvíz világhírű. Örömmel vennem, ha a Malév, a nemzeti légitársaság ebben segítene. Együttműködésre törekszem a szállodaszövetséggel, a helyi zsidó közösségek, magánemberek segítségére is számítok és szeretném bevonni a Magyarországon tanuló izraeli diákokat is.

Comments are closed.