Népszabadság * Gréczy Zsolt * 2006. augusztus 15.
Több újság is megmutatta, hogy a szombati tizennégyezer-ötszáz szurkoló között felbukkant egy olyan is, akiről köztudott: nem szokott Fradi-meccsre járni. Orbán Viktor vegyült el a tömegben egyszerű érdeklődőként, mert – mint jelezte – „ami a Fradival történt, az disznóság”. Azt is hozzátette, hogy „a kilencvenes évek elejétől látom, hogyan épül le a klub, itt már rég nem a Ferencvárosról, hanem a területről van szó, lecsupaszítják a labdarúgócsapatot, hogy valakik olcsón hozzájuthassanak a területhez”.
A mondatból ugyan nem derül ki, hogy kik azok a „valakik”, de ha Orbán Viktor mondja, sejthetjük, kikre gondol: azokra, akik rátörnek saját nemzetükre. A probléma az, hogy ha a Fidesz elnöke – amint egyre többen – pontosan látta, hogy mi történik a Ferencvárossal, néhányszor alkalma lett volna aggodalmát kifejezni.
Például amikor a Várszegi Gábort gyalázó antiszemita tüntetés zajlott; amikor kormányának igazságügy-minisztere, Dávid Ibolya a nyílt színi zsidózás után közölte, hogy nem ért a focihoz. Akkor, amikor polgári kabinetjének két prominense, Torgyán József és Szabadi Béla vette át az uralmat a klubnál. Mert ment az agráriumból a közpénz az Üllői útra mindaddig, amíg úgy nem érezte a mostani, váratlan Üllői úti látogató, hogy a kisgazdapárt két vezetője már akadályozza jövendő terveit. Torgyánt lemondatta miniszteri posztjáról, Szabadi ellen pedig büntetőeljárás indult – részben a Fradinak nyújtott törvénytelen (?) támogatások miatt.
Orbán Viktor a Fradi-pályán azért is szokatlan jelenség, mert amikor miniszterelnökként többmilliárdos focimentő programot indított, abból egyetlen fillér sem jutott a zöld-fehéreknek. Ellenben a Magyar Fejlesztési Bank segítségével – néhány vidéki város mellett – Újpesten épült stadion. A számára oly kedves Felcsút csapatához viszont a lila-fehérektől érkeztek játékosok, a csapat edzője is Nagy László lett, a Dózsa egykori olimpiai bajnok csatára. A gondoskodást jelzi, hogy állami vállalatok hirdettek a Megyeri úton – a 2002-es kormányváltásig. Az is köztudott, hogy Orbán a Vasas-pályán szokott futballozni, szaunázni. A Vasas most kiesett az NB I-ből, mégis „első osztályú” maradhatott. Nagyszerű, csak a magyar focira jellemző üzenet ez: hiába vernek péppé ebben a gyenge mezőnyben is, hiába játszol pocsékul és lélektelenül, ha van pénzed, maradhatsz. És hát az ember emlékszik tömeggyűlések pulpitusaira is, amelyeken a Vasas új edzőjének édesapja ült a Fidesz első embere mögött.
Lehet persze, hogy semmilyen összefüggés nincs az NB II-es Ferencváros felkeresése és az imént felsorolt emlékfoszlányok között. Orbán Viktor egyszerű szurkolóként is felülhetett a lelátóra, mondván, ilyen helyzetben természetes a kíváncsiság. Hihető lenne ez, csak az a néhány mondatos nyilatkozat ne lett volna.
Van persze egy hihetőbb magyarázat is: másfél hónappal az önkormányzati választás előtt nem árt, ha látják a ma is sokan lévő fradisták – kérdés, hogy elegen-e -, hogy a Fidesznek mennyire fontos a „nemzeti kincs”. Még ha eddig nem is volt az.
