Irán kezében van a megoldás?
Hírszerző információ 2006. augusztus 13. 18:50
Izrael ugyanazokat a hibákat követte el a közel-keleti konfliktus legújabb fejezetében, mint harminc évvel ezelőtt a Jom kippur-háborúban – írta a Haaretz című izraeli lap. A cikk szerzője szerint a helyzet most rosszabb, mint 1973-ban volt, a megoldás ugyanis Irán kezében van.
„Harminchárom év telt el a Jom kippur-háború óta. Ezalatt békét kötöttünk Egyiptommal és Jordániával, másfél millióval nőtt az ország lakóinak száma, a hadseregünk fejlettebb, mint valaha és a legtöbb izraeli – hála Ariel Saronnak – felébredt a Nagy Izraelről szőtt álmaiból és a megszállás illúziójából. A figyelmes szemlélő mégis hasonlóságokat fedezhet fel az akkor és a most történtek között” – írta a Haaretz című lapban Yoel Marcus.
A szerző szerint az első párhuzamot mindjárt a harminchárom évvel ezelőtti és a mostani háborút is megelőző „elbizakodottságban és arroganciában” találjuk. Akkor az izraeli vezetés nem vette komolyan Anwar Szadat egyiptomi elnök kijelentését, hogy „egy millió katonával foglalja vissza az Izrael által megszállt területeket”.
Nem hitték volna
„Akkor ezt csak hősködésnek tartottuk, és nem hittük volna, hogy elég erős egy háború megindításához egyedül – mivel az oly sokat ünnepelt hírszerzésünknek fogalma sem volt róla, hogy miközben mi ölbe tett kézzel ültünk, Egyiptom megegyezett Szíriával, hogy közösen támadják meg Izraelt” – vélekedett Marcus, aki szerint ma a Hezbollahról nem hitte volna senki, hogy „ez az ócska terrorszervezet felkészültebb lehet, mint mi és foggal körömmel harcol majd ellenünk, még akkor is, ha a fegyverzetük a miénkhez képest kőkorszakinak tűnik”.
Izraelt felkészületlenül érte a kettős támadás 1973-ban (fotó: viviensilver-brody.com)
A publicista szerint szintén közös a két háborúban, hogy az izraeli katonai vezetés „hősködve és elbizakodottan” reagált a támadásra. A Jom kippur-háború első napján David Alazar vezérkari főnök azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy „el fogják törni az egyiptomiak csontját”, míg Dan Hultz mostani katonai vezető a Hezbollah emberrablása után úgy fogalmazott, ha kell „visszabombázhatják Libanont a húsz évvel ezelőtti állapotába”.
A támadók ugyanakkor mindkét esetben érzékeny veszteségeket okoztak. Egyiptom és Szíria sok izraeli katonát megölt, és a Hezbollah rakéták is nagy pusztítást végeztek az észak-izraeli településeken, sok polgári áldozattal. „Izraelt mindkét esetben meglepetésként érte a támadás, és áldozatául estünk annak a hitünknek, hogy ezt úgysem merik megtenni”.
Csapdát állított a Hezbollah
Az izraeli hadvezetés biztos volt 1973-ban, hogy Szadat előbb-utóbb támadni próbál, de nem hitték, hogy képes lesz átkelni a Szuezi csatornán, és áttörni a Bar-Lev nevű védelmi vonalat – főleg nem ilyen erős hadsereggel. Ezzel összeomlott az a koncepció, hogy az egyiptomiakat a csatorna bal partján lehet tartani, és ott legyőzni. „A Hezbollah szintén csapdát állított Izraelnek a két katona elfogásával, és mi belesétáltunk, azáltal, hogy háborút indítottunk, mert innentől érvet adtunk nekik ahhoz, hogy otthonainkat támadhassák” – írja Yole Marcus.
Harminchárom éve az egyiptomi hadsereg korszerű fegyverzete, a modern föld-levegő rakéták, és a tankelhárító gránátok is meglepték az izraeli katonákat. A zsidó állam vezetését ma ugyanígy sokkolta, hogy a Hezbollah milyen hatótávolságú rakétákkal rendelkezik, és hogy ezekből akár napi kétszázat is célba tud juttatni, ezen kívül a Merkava tankok ellen is hatásos gránátokat vet be.
(Jordánia részéről egyébként tíz nappal a harcok kitörése előtt már figyelmeztették 1973-ban Golda Meier miniszterelnök asszonyt a küszöbön álló támadásra, a kormány azonban úgy döntött, inkább az egyiptomi vezérkarban magas tisztséget betöltő „Forrás” nevű ügynökükre hallgatnak, aki nem tudott a támadásról. Később kiderült azonban, hogy „Forrás” valójában kettős ügynök volt – a szerk.) A hibák miatt mindkét háborúban több magas rangú katonát elbocsátottak.
Van azonban egy alapvető különbség az akkori és a mostani helyzet között – írja a szerző. Harminchárom éve az izraeli hadvezetés hamar összeszedte magát és megfordította a háború menetét. (Akkor a kulcsmomentum az volt, hogy északon hamar összeomlott a szíriai támadás, mire Damaszkuszból azt kérték, Szadat folytassa tovább az inváziót a Sínai-félszigeten. Az egyiptomi katonák eredetileg csak addig hatoltak be az izraeli vonalak mögé, amíg a védelmüket szolgáló föld-levegő rakéták, és tankelhárítók hatótávolsága tartott. Szíria kérésére azonban Szadat végül a további támadás mellett döntött, ekkor azonban az izraeli légierő már könnyen megsemmisítette az egyiptomi tankokat – a szerk.)
A Jom-kippur háborút végül sikerült lezárni, és három évvel később békét kötni. „Ma sajnos nem valószínű egy hasonló happy end. Sem a katonai győzelem, sem valamilyen politikai egyezmény nem oldja meg a helyzetet, mindaddig, amíg Irán kezében futnak össze a szálak” – zárja a Haaretzben megjelent publicisztikáját Yoel Marcus.
(Forrás: Haaretz)
