Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. augusztus 12.
Ismét lengyel-német nyilatkozatháború kezdődött. Ezúttal a XX. századi etnikai tisztogatások történetét bemutató kiállítás miatt.
A berlini Kronprinzpalais-ban megnyitott kiállítás elég ok volt arra, hogy Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök megszakítsa nyaralását, és felkeresse az egykori stutthofi koncentrációs tábort. Ott azt nyilatkozta, hogy a hely a lengyel nemzet ellen elkövetett óriási háborús bűnre és arra emlékeztet, kik a holokauszt tettesei. – Németországban a történelem összemosását űzik, és nekünk emlékeztetnünk kell arra, ki volt a tettes és ki az áldozat. Ami később történt, nem összehasonlítható az előzménnyel – jelentette ki. A kiállítás elég ok volt arra, hogy Varsó polgármestere lemondja berlini látogatását.
A lengyel sajtó – és részben a német is – úgy véli, hogy a berlini kiállítással a legutóbbi választásokon győztes keresztény pártok politikai gesztust tettek a kitelepítettek és elűzöttek szövetségeinek, s mindenekelőtt Erika Steinbach CDU-képviselőnek, a szövetségek elnökének. A második világháború után közvetlenül 15 millió, később négymillió német települt a későbbi NSZK területére.
A kiállítást megnyitó Norbert Lammert Bundestag-elnök (CDU) azt mondta, hogy a politikai megosztottságot legyőzve a németeknek és lengyeleknek közösen kell megtanulniuk megérteni a történelmet. – Azt kívánom, hogy a kiállítás ezt szolgálja – tette hozzá.
A Kényszerű utak. Menekülés és kiűzetés a XX. századi Európában címet viselő bemutatót a főszervező Erika Steinbach a majdani elűzetés elleni központ kezdeményének tartja. A beszámolók szerint a több mint egy évig tartó előkészületek eredményeként meglehetősen kiegyensúlyozott kiállítást alkottak meg, ahol az első világháború alatti örményüldözéstől az ezredforduló előtti balkáni etnikai tisztogatásig bemutatták a kiűzések sorozatát.
A legnagyobb hangsúlyt azonban a lengyelek és németek sorsát bemutató tablók kapták. A lengyeleknek a Molotov-Ribbentrop-paktum utáni kiűzetése otthonaikból, majd a németek menekülése kelet-poroszországi otthonaikból ugyanúgy helyet kapott a berlini bemutatón, mint a Visztula-akció, amelynek során a lengyel belügyi csapatok másfél százezer ukránt telepítettek ki Kárpátok menti otthonaikból az elűzött németek falvaiba, városaiba. (A zsidó szervezetek kérésére a holokausztról csak érintőlegesen van szó – mondta Wilfried Rogasch, a kiállítás kurátora a varsói Rzeczpospolitának.) A liberális Gazeta Wyborcza szerint a bemutató tényszerű, ám vitatható, hogy egyenlőségjelet állít a különböző események közé, csupán az „elűzés” tényét alapul véve.
A kiállítást a német sajtóban azért bírálják, mert feleslegesen rontja a lengyelekhez fűződő törékeny viszonyt. Varsóban viszont idegesen emlékeztetnek arra: a magát Porosz Vagyongondnokságnak nevező szervezet arra készül, hogy az európai emberi jogi bíróságnál benyújtsa keresetét, amelyben visszaköveteli a sok millió német család egykor elkobzott vagyonát Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és másutt.
lA kiállítás megnyitóján beszédet mondott Konrád György . A neves magyar író lapunknak korábban „a demokratikus illendőségen belül maradóként” jellemezte ErikaSteinbachot. A II. világháború utáni német kitelepítéseket etnikai tisztogatásnak nevezte, amely során a magyarországi svábokat igazságtalanul kollektív bűnösnek kiáltották ki.
