Sólyom László első államfői éve – II. rész
Nagy Szilvia 2006. augusztus 6. 16:04
Egy éve lépett hivatalba Sólyom László. Tavaly júniusi megválasztása félig-meddig a véletlenen múlott, de nem mondhatni, hogy a köztársasági elnöknek ne lettek volna elképzelései arról, hogy mit akar kihozni ebből a pozícióból: civilséget, nemzeti egységet, pártok felett állást. Egyelőre azonban nem sok sikerrel járt: beszédeire kevesen figyeltek, népszerűsége pedig „történelmi” mélyponton áll. Írásunk első részében Sólyom László első elnöki hónapjait vettük sorra; most az államfő választási kampányban és azóta játszott szerepét boncolgatjuk.
Bár – ahogy Sólyom László köztársasági elnökségének első évét bemutató írásunk első részében olvashatták – az államfő újévi beszédében felhívta honfitársai figyelmét a felelőtlen kampányígéretek veszélyeire; magában a kampányban végig hallgatott, s ezt utólag meg is bánta.
„A kampánynak arról kell szólnia, hogy a pártok milyen módon akarnak úrrá lenni a gazdasági nehézségeken, mi fog történni a választások után. Ha polgárjogot nyer, hogy a jó cél bármilyen módszert szentesít – például a választási ígéretek semmire sem köteleznek -, akkor a demokrácia hitelvesztése fenyeget” – nyilatkozta a napokban. Arról azonban nem beszélt, hogy miért nem szólalt meg a jogilag aggályos esetek miatt, például amikor Orbán Viktor kampánycsend-sértésre buzdított (oszt” jó napot), vagy amikor Veres János arra célzott, hogy állami támogatásra a kormánypárti polgármesterek számíthatnak.
A főparancsnok. Sólyom László Juhász Ferenc előző honvédelmi miniszterrel a tárcánál tett látogatásakor (Fotó: honvedelem.hu)
Elmaradt kézfogás
Súlyos presztízsveszteséghez vezetett, hogy nem fogott kezet a március 15-én kitüntetett Fekete Jánossal, a Kádár-korszak emblematikus bankárszemélyiségével. Sólyom László az elnökké választása évfordulóján adott júniusi tévéinterjúban utólagosan mindenesetre már szerencsétlen eseménynek minősítette a történteket; „nem akartam senkit megbántani” – mondta. Mindenesetre az Alkotmánybírósághoz fordult: a jogszabály értelmében a Széchenyi- és Kossuth-díjakra független zsűri jelöl, a végső szót a miniszterelnök mondja ki, a köztársasági elnök csak aláír – vagy mégsem?
Meglepő módon szinte visszhangtalan maradt a holokauszt áldozatainak emléknapján elhangzott januári felszólalása, amelyben arról beszélt, hogy elfogynak azok, akiknek személyes elszámolnivalójuk volna a lelkiismeretükkel, és közben megszűnt a hallgatás politikai kényszere is, megmaradtak azonban a görcsök, örökölődtek a megszólalás nehézségei.
Az Országgyűlés alakuló üléséig csak diplomáciai eseményekkel és „civil” rendezvényekkel foglalkozott – például biciklizett a Critical Mass-en -, ezután pedig az új kormány megalakulása alkalmából mondott egy szintén visszhangtalannak bizonyult beszédet. Pedig ebben kitért a Gyurcsány Ferencre háruló óriási személyes felelősségre, amelyet a kormányzati struktúra egyébként alkotmányos, a politikai felelősség irányába mozduló átalakításával vett magára. Néhány nappal később megkövette a kitelepített svábokat, de valamiért ez sem jutott át a sajtó ingerküszöbén.
Gyurcsány-csomag: átengedve
Az viszont igen, amikor az – ígéretéhez híven – egyeztetés nélkül a parlament elé vitt legfőbb ügyész-jelölt nem kapta meg a kormánypárti képviselők támogatását. Ő azonban nem hátrált: közölte, hogy nem változtat a jelölés módján. Többen azt várták, majd azzal vág vissza, hogy sokak követelésének eleget téve az Alkotmánybíróságnak „dobja” a Gyurcsány-csomagot, de megint csalódniuk kellett azoknak, akik az ő fejével próbáltak gondolkodni.
Sólyom Gyurcsánnyal. Korrekten, hűvösen (fotók: keh.hu)
Sólyom László tartotta magát korábbi ígéretéhez: posztját nem tekinti az alkotmánybírói regnálás meghosszabbításának, így olyan esetekben él törvény adta jogaival, amikor különösen indokolt. A törvénycsomag nem alkotmányellenes, viszont súlyos gazdasági következményekkel járna, ha nem lépne hatályba, az Alkotmánybírósághoz pedig bármelyik magyar állampolgár fordulhat – indokolt az államfő.
Azt ugyanakkor egy interjúban megjegyezte: nincs is értelme a csomaggal okozott szenvedésnek, ha nem követi az eljövendő, működőképes rendszer, de ez még mindig nem készült el. Bírálta a magyar külpolitikát is, amely szerinte óvatos ás túlságosan követő stílusú.
Osztogatta azonban a másik oldalt is; az 1956-os megemlékezésekről a napokban mondta azt, hogy minden jelentős politikai erőnek, és főleg az összes „56-os szervezetnek ott kellene lennie, függetlenül attól, hogy mi az álláspontja a magyar belpolitikában. „Minden véleménynek és indulatnak megvan a maga helye – de ez a szertartás nem az a hely” – fogalmazott.
Láthatatlan alkotmány
Az Alkotmánybíróság elnökeként a „láthatatlan alkotmányról” alkotott elképzelésével vált híressé. Ennek lényege Sólyom László szerint az volt, hogy a napi politikában kezdeményezett – a kilencvenes évek elején gyakori – alkotmánymódosítások felett állva, az alaptörvény szellemének megfelelően rendezzék és őrizzék az alapértékeket, és az alkotmánybírósági határozatok indoklásával adjanak értelmet a gyakran semmitmondó alkotmányos rendelkezéseknek. Többek szerint Sólyom most a „láthatatlan államfői hivatal” létrehozására törekszik, vagyis a csatározások, a számokkal való dobálózás és a politikai különbségek által uralt közélettel szembe az erkölcsi értékeket, a szuverenitást és a függetlenséget állítja. Egyelőre mérsékelt sikerrel.
Sólyom László elnöki programja három pilléren nyugszik: az első az alkotmányos jogkörből adódó feladatok, a jogállamiság védelmezése, a második a határon túli magyarság ügye, a harmadik pedig a környezetvédelem és a jövő nemzedékek iránti felelősség – mondta a Hírszerzőnek egyik közeli munkatársa. Az elsőhöz tartozik, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket éppen az általa irányított Alkotmánybíróság szabott szűkre. Nem kezdeményezte ugyan törvény elfogadását, de a felsőoktatási törvényt elküldte az Alkotmánybíróságnak, három törvényt (pártingatlanok, akadálymentesítés, mentelmi jog) pedig megfontolásra visszaküldött az Országgyűlésnek.
A határon túli magyarság ügye viszont szinte állandóan napirenden van: bár sosem beszélt 15 millió magyarról, gesztusértékű volt, hogy első interjúját a pozsonyi Magyar Szónak adta. Rendszeresen konzultál a téma szakértőivel, és egész elnöki ciklusán átível majd az a konferencia-sorozat, amely a határon túli magyarok helyzetével foglalkozik. A tavaszi „nyitáson” helyzetfelmérés zajlott, ősszel a szórványmagyarság és a tömbmagyarság kérdése kerül napirendre. Saját akciója volt, amikor megkövette a kitelepített magyarországi németeket és családjaikat az őket ért jogtalanságért és igazságtalanságért. Prágában hangsúlyozta: hasonló gesztust vár el a magyarokat ért sérelmek orvoslására.
Sólyom a SOTE diplomaosztóján. Egyetem-ügyben közbelépett (Fotó: SOTE)
Ökológiai szemlélete szintén végigkísérte az első évét: „zöld elnökök”, motorcsónakázás a Szigetközben, tiltakozó gyalogtúra és „bazsarózsás” séta a Zengőn, kerékpáros demonstráció a Critical Mass-en. Úgy tudjuk, a közeljövőben Sólyom László valamennyi nemzeti parkba ellátogat, a „zöld ügyet” összekapcsolva az országjárással, a térségek problémáinak megismerésével.
Sólyom és a népszerűség
Továbbra sem hajszolja azonban a népszerűséget: ezentúl sem vesz részt alapítási ünnepségeken, avatásokon és mindenféle ceremóniákon. Csak ott jelenik meg, ahol nyomatékot kíván adni egy esemény jelentőségének; legyen az az úszó EB, a Tiszai árvíz, a Magyar Polgármesterek Világtalálkozója, a nagycsaládosok gyereknapja, a skanzen egy kiállítás-megnyitója, könyvfesztivál vagy fogadás a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tiszteletére.
Bár továbbra sem akar „szeretett elnökünk” lenni, azért őt is foglalkoztatja a népszerűség, de nem a személyes – amely Mádl Ferencéhez és Göncz Árpádéhoz képest kifejezetten alacsony; a 66, illetve 73-85 ponthoz képest Sólyom Lászlóé 55 -, hanem az államfői intézmény népszerűsége. Göncz Árpád első, illetve második elnöki ciklusa idején átlagosan 69, illetve 73 pont volt az intézmény indexe, Mádl Ferenc elnöksége alatt pedig 66 pont.
A hivatal elismertsége nyilván nem független a személyes népszerűségtől, igaz, ennek alacsony voltát az államfő azzal magyarázza, hogy az emberek egy kalap alá veszik a népszerűtlen kormányzati intézkedéseket meghozó politikusokkal. Ugyanakkor politikája eredményességéhez fogadóképes közvéleményre van szükség, ezt bizonyítja az is, hogy érdemi bejelentéseinek nem kis része nem ment át a köztudatba. Ez is hozzájárulhatott ahhoz a bejelentéséhez, hogy a jövőben többet fog szerepelni.
