Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. augusztus 4.
Sessler György, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének elnöke másként számolja a holokauszt ma is igényjogosult magyarországi túlélőinek számát és arányát, ennek alapján a kárpótlásból nekik járó összeget, mint Braham professzor, illetve az amerikai bíróság. Szerintük a Magyarországon lakó túlélők aránya jóval nagyobb annál, mint amenynyit a bíróság kimutatott, ezért több pénz is járt volna a magyar zsidóságnak.
A dominánsnak mondható hazai álláspontról Sessler György a következőket közölte lapunkkal:
2005. január 20-án értesültünk arról, hogy Randolph L. Braham professzor felkérést kapott a Claims Conference-től (CC) A nácizmus által üldözött nagy-magyarországi zsidó lakosság jelenlegi becsült száma című jelentés megírására.
Segítendő a munkát, 2005. január 30-i dátummal összeállítást küldtünk a CC ügyvezetője és professzor úr részére. Ebben ajánlottuk figyelmébe az 1939. szeptember 1-je és 1945. május 9-e közötti időszakban élt, és a 2004. december 31-én még életben volt túlélők számának és jelenlegi tartózkodási helyének, arányainak meghatározásához a magyarországi zsidók kárpótlás-igénylési listáit. E szerint Magyarországról 23106 túlélő jelentkezett, az összes kérvényező 38,33 százaléka. Izraelből 32,38 százalék, az Egyesült Államokból 16,87 százalék. Az összes többi országból ennél nagyságrenddel kevesebben: összesen több mint 60 ezren.
Az 1997. december 31. és 2003 szeptembere közötti időszakban 5818-an haltak meg a 60. életévüket betöltött igénylők közül, tehát az évi halálozási arány öt százalék. A rendelkezésünkre álló adatokból arra következtettünk, hogy 1997 végén a holokauszt magyar származású zsidó túlélői közül 35-40 százalék Magyarországon, 30-35 százalék Izraelben, 20-25 százalék Észak-Amerikában, 5-10 százalék pedig a világ további 33 országában élhetett.
A holokauszt életben lévő magyar túlélőinek számát Magyarországon és külföldön 2004. december 31-én 42-45 ezer közöttire becsüljük. Ebből Magyarországon 14-15000 fő él – tudattuk Braham professzor úrral is.
Tájékoztatásunkra választ nem kaptunk, viszont értetlenül és megdöbbenve láttuk, hogy a professzor úr észrevételeinket mellőzte. Érveit nem ismerjük, csak állításait, amelyek szerint Izrael 42,5, Magyarország 22,7, az Egyesült Államok 20,1, Kanada 6,1, Ausztrália 2,5, a világ többi része pedig 6,1 százalékot kapott az elfogadott összegből.
Biztosan tudtuk, hogy 2004. december 31-én hányan kaptak életjáradékot (13751) azok közül, akik eddig az ideig betöltötték a 60. életévüket, s tudtuk, hogy 2005. május 8-ig még 300-an fognak járadékot kapni, továbbá minimum 500-ra becsültük azoknak a számát, akik bármilyen ok miatt nem igényelték ezt az ellátást, pedig jogosultak voltak rá. Ezért 2004. december 31-én a magyarországi érintetteket minimum 14500 főnek tartottuk, és ezt a számot tartom ma is elfogadhatónak.
Ez a szám okozza és okozta a legnagyobb ellentmondást. Ha 14500 a 22,7 százaléka azoknak, akik 2004. december 31-én életben voltak az érintettek közül Magyarországon, akkor az öszszes érintett száma közel 64000.
Tehát a professzor úr adataiból következett az, hogy 60 évvel a magyarországi események után 64000 magyarországi holokauszttúlélő élt még a világon, olyanok, akik 1939. szeptember 1-je és 1945. május 8-a között a történelmi Magyarországon zsidóként éltek.
1945 májusában 250 ezer zsidó éli túl a magyarországi holokausztot – állítja a profeszszor úr és minden jelentős, e korral foglalkozó történész. 2004. december 31-én a kárpótlás irodalmából következő ismeretem szerint, hatvan év elteltéve legfeljebb a túlélők 12,5-16 százaléka lehetett életben. Ez viszont a világon legfeljebb 40 ezer érintettet feltételez. Ezért véltem azt, hogy professzor úr tévedett a jelentésében a földrajzi arányok megállapításakor.
Az Izraelben élők és a magyarországiak nyilatkozatot adtak ki, amelyben kértük a földrajzi arányok megváltoztatását. Az izraeli sorstársaink a deklarációban javunkra lemondtak több mint egymillió dollárról, és a többieknek is ezt javasolták.
Ezt megkapta Jonathan W. Cuneo ügyvéd úr is, aki igen elégedett volt a professzor úr elosztási javaslatával, és azt külön is megköszönte. Köszönetét talán az is indokolhatta, hogy a három ügyvédi iroda négymillió dollárt kapott a felperesek eredményes képviseletéért. Ez az összeg nagyságrendileg azonos a Magyarországon élő rászorultak részére megítélt teljes összeggel.
Tudtuk, hogy rossz és igazságtalan az elosztás, de azt is tudtuk, hogy a fellebbezés szerencsés esetben is minimum másfél évvel tolja el a jogerős ítéletet. Ezért nem éltünk a fellebbezés lehetőségével.
Bízunk abban, hogy a keletkezett ellentmondást a kárpótlási szervezet, a Claims Conference vezetői érzékelik, korrigálják a hibát, és felemelik a magyarországi holokauszt-túlélők számára nyújtott támogatások összegét. Erre enged következtetni a Claims Conference vezető testületének júliusi döntése, amely szerint az „aranyvonat-támogatás” mellett a pályázati keretéből a magyarországi rászorultaknak 2006 és 2007 folyamán igen jelentős további segítséget nyújt magyarországi szervezetén keresztül.
