Népszabadság * olvasói levelek * 2006. július 29.
„Tusványosi” szózat
Orbán Viktor megint külföldön osztja az észt! A tusnádfürdői diáktábor lakói mindig kapnak valami „csemegét”, hogy azután még élesebben vitatkozhassanak az emberek „idehaza”, és persze „odaát” is. Különösen veszélyes és fájó, ha ezek a nyilatkozatok éppen Erdélyben hangzanak el, ahol – a hazai viszonyokhoz hasonlóan – a Fidesznek sikerült kettéosztania a romániai magyarokat. Ahol radikális híveik irreális célokat lobogtatva próbálják lejáratni az RMDSZ-t, amelynek legalább kis reménye lehet arra, hogy politikai téren elősegítse az ottani magyarok kulturális-társadalmi önállóságát, érdekeik erőteljesebb érvényesítését.
O. V. legújabb üzenete – mintegy az október 1-jei önkormányzati választások kampánynyitójaként -: (ezek) „hazugsággal nyertek…”. Talán emlékeztetni lehetne a Fidesz 1998-as ígérethalmazára (az évi 7 százalékos növekedésig bezárólag), amiből semmi sem lett, illetve arra a hazugságsorozatra, amely miatt az idén ismét elvesztették a választásokat („roszszabbul élünk, mint négy éve…” stb.). Ismét ilyen alantas eszközzökkel jönni nem túl nagy fantáziára vall. Pont a Fidesz kritizálja az MSZP-t, hogy miket mondott és ígért a választási kampányban? Hiszen maga háromszor annyi pénzt ígért a kasszájából, noha jól tudhatta, hogy egyáltalán nincsen tele… Pont a Fidesz kérdezi, hogy „hol a pénz”, amikor ők maguk is megszavazták a Medgyessy-kormány 100 napos programjaként az orvosok és tanárok jogos, de felelőtlen – pénzügyi alap nélküli – 50 százalékos fizetésemelését? Nagyrészt ennek a levét issza évek óta a gazdaság. S most, hogy mindenki előtt egyértelművé vált, a pénzügyi egyensúly helyreállításához megszorításokra van szükség – amit még a kisnyugdíjasok is megértenek -, a pártok közül megint csak a Fidesz próbál leghangosabban fellépni az egyensúlyteremtő lépések ellen, álszent módon hangsúlyozva, hogy nem tud megszavazni semmiféle lépést, amely „a kisemberek ellen van”. Már az önkormányzati reform elutasításával kimutatta a foga fehérjét, hiszen megyerendszer helyett az EU-konform régiós irányítás bevezetése több tízmilliárdos megtakarítást jelenthetne. De nem, a Fidesz ezt elutasítja, „nehogy már a liberálbolsik sikereket érjenek el a reformjaikkal”. Pedig ezek nélkülük is megvalósulnak! Csak persze a 2/3-os kérdések lassabban vagy/és nehezebben. Cinikusan idézhetnénk a Fidesz választások előtti utolsó szlogenjét: „Nekünk csak Magyarország számít!” Hát most is látjuk!
Mártonffy Dániel
Budapest
Bosszúság, hiányos tájékoztatás
Szent István körúti lakosként nagy érdeklődéssel figyelem a nagykörúti villamosvonal-felújítás fejleményeit.
Erősen mozgáskorlátozott vagyok, csak bizonyos járműtípusokra vagyok képes felszállni, ezért ritkán utazom. Hoszszabb távollét után, április végén tértem haza, amikor már javában folytak az átépítési munkálatok. Azonnal feltűnt, hogy a meglévő két felsővezeték fölé két új, láthatóan vastagabb kábelt húztak ki – tehát sokkal nehezebb lett a hálózat -, de a keresztirányú felfüggesztéseket nem cserélték ki. Azóta sem ismeretes a nyilvánosság előtt, miért van ezekre a vastagabb kábelekre szükség. Csak arra tudok következtetni, hogy erősebb áramot kell beléjük táplálni, tehát a Combinók többet fogyasztanak a korábbi típusoknál.
Az eddigi sok vezetékszakadásról szóló híradásokból sohasem derült ki, szinte titokként kezelték, hol történt a szakadás (a felfüggesztésnél vagy másutt, a kábel szakadt el, vagy a kampó szakadt ki a ház falából), egészen a július 15-i oszlopkidőlésig, amit már nem lehetett eltitkolni.
Nagyon hiányolom az utazóközönség korrekt tájékoztatását. Eleinte az innen-onnan átirányított villamospótló buszok következetesen a villamospályán haladtak, és a Jászai Mari téri megállósziget mellett álltak meg, később a Honvéd utcai, illetve Tátra utcai autóbusz-megállóban. De ezt a Jászai Mari téri megállóban várakozók nem tudták. Vajon nem működik a hangos utastájékoztató berendezés?
Miután megindult a villamos a hídig, a két felső kábelnek a híd felett vezető szakasza eltűnt! Csak nem az ily módon kisebb terhelést viselő oszlopok szilárdságát fogja megmérni a főpolgármester által emlegetett független szakértő bizottság? És mi lesz a Petőfi híd oszlopaival?
Kíváncsi vagyok a folytatásra! Nagyon remélem, hogy ez a titokzatos gazdasági és politikai érdekekkel telített, szövevényes ügy a felelősök megtalálásával és felelősségre vonásával mielőbb véget ér.
Radnóti Balázs
Budapest
Rólunk
Szeretném – kicsit kései – elismerésemet kifejezni Ötvös Zoltánnak a július 6-i Extra/Zöldoldalon megjelent, Darálóban című írásáért. A Népszabadságban nem ez az első elgondolkodtató cikk, ami a madárinfluenza feltűnte óta tartó madármészárlást az egyáltalán nem figyelmen kívül hagyható etikai megközelítésből (is) vizsgálja. Remélem, hogy még sok ilyen szellemiségű írást olvashatok.
Vetsy Bálint
A szokásos nyegle módon reagáltak július 25-i számukban Fábri György cikkére (Vitaszint alatt). Az MTA kommunikációs igazgatójának igaza van: nem mentség, hogy nem maguk írják a vitákban a cikkeket, egy állítólag minőségi napilap akkor sem jelentet meg hülyeségeket. Évek óta figyelem a hibákat, amelyek hemzsegnek az írásokban. Kedvencem Návai Anikó, aki biztosan nagyon jól beszél angolul, de nála a Big Sleep az Nagy Alvás (Hosszú álom helyett, Chandler, ugyebár), de ami még ennél is súlyosabb, a Tweltfh Night (Shakespeare) meg Tizenkettedik éjszaka (Vízkereszt vagy amit akartok helyett). Hogy mi minden nem tűnik fel a szerkesztőknek!
Bíró Ildikó
Nem értem, hogy mit keres a július 27-i számuk Társkereső rovatában az „Iratsokszorosítás megvárható, a legolcsóbban…” címszavú hirdetés.
Dr. Kánai László
A telefonügyeletre érkezett:
Felháborító, ahogy a közel-keleti helyzetet kezelik. Miért nem lehet az izraeli sebesülteket, a robbantás áldozatait látni? Szeretem a lapot, de a Népszava lassan hitelesebb lesz, mint a Népszabadság. Ne vegyük át a megtévesztő iszlám logikát. Legyen jobb az egyensúlyérzékük.
Mi ez? Miért van Orbán a címlapon? Magyar Nemzet akarunk lenni? Nem azért veszem a Népszabit, hogy ennek a senkinek a hazugságait olvassam.
Ne használják fel a Népszabadság hasábjait a Fidesz szemenszedett hazugságainak közvetítésére. Nem kell az uszító szövegeknek helyt adni.
Az informatika a mai világ létszükséglete, politikából kapok eleget, az Infovilágból szeretnék többet. Kérem vissza a régi képesinfót.
Blogkóstoló
A nolblog legolvasottabb blogja az utóbbi hetekben Kurama Szex és én című „negatív családregénye” (http://szexesen.nolblog.hu), amelyről az esztétikai kérdésekben jártas Alma nevű bloggerünk azt írta egy helyütt: „baromi jól írsz, mély és igaz, abszolút hiteles és irodalmilag felsőfok. Chapeau!!”
Kurama:(…) miközben bebújtunk az ideológia mögé, miszerint veszélytelenek vagyunk egymásra, valójában azt reméltük, mégis lesz veszély. Igazi, átélhető, megélhető veszély. Hogy majd a másik, én nem, mert én ragaszkodom a családomhoz, a kapcsolatomhoz, de majd a másik, talán majd ő. Talán majd ő helyettem. Hogy megmentjük egymást valamiből, amit a tudat tisztán tart, de a lélek már rohad benne. Ha van tanulsága a történetnek, függetlenül attól, hogy hová, merre fejlődik tovább, hogy lesz-e belőle megcsalás, lesz-e belőle kapcsolat, akkor az az, hogy van két ember a világnak ezen a szegletén, aki ki akar lépni az életéből. Olyasmire vágyik, ami elsodorja, megváltja, új életbe viszi. Hogy azok leszünk-e egymásnak, akik ezt megteszik, vagy egy kérészéletű szerelem után megy az élet tovább, vagy az se, csak egy múló Gellért-hegyi emlék, az már mindegy.
