A hazai belpolitikát vitte ismét a romániai Tusnádfürdőre a Fidesz elnöke, amikor a Bálványosi Nyári Szabadegyetem zárónapján kijelentette: „politikai hazugságra” nem lehet a nemzetpolitikát sem építeni. Bár Orbán Viktor kijelentéseit a szocialista Szabó Vilmos szerint már ott sem vették igazán komolyan, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője rendszeresen kijátssza a határon túl a nemzeti kártyát. Az erdélyi magyar politikát ugyanakkor megosztják ezek a törekvések; a szembenálló szervezetek egyelőre dialógusig sem jutottak el.
Ismét a hazai belpolitikát vitte Tusnádfürdőre Orbán Viktor. A Fidesz elnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetem zárónapján kijelentette: „politikai hazugságra” nem lehet kormányzást építeni, mert az aláássa az ország jövőjét, árt a gazdaságnak és tönkreteszi a demokratikus alapokat. Orbán bírálta az MSZP-t és Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, aki szerinte a politikai hazugság hibájába esett: a választások előtt mást ígért a társadalomnak, mint amit tesz. Szombaton napvilágot látott a „Jó reggelt, Erdély” című dokumentum is, amely egyebek között a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán állapítja meg a magyarországi „politikai hazugságot”. Az aláírók – köztük Tőkés László református püspök – szerint a határon túli magyarságra, az erdélyi magyar közéletre is súlyosan rányomja bélyegét a magyar kormány politikája.
A Fidesz és a nemzeti kártya
Lassan megszokhattuk, hogy a Fidesz vezetői vagy Orbán valamilyen vihart kavaró kijelentést tesznek a tusnádnádfürdői rendezvényen – elsősorban a nemzetpolitikáról. Pedig a Fidesz az „ősidőkben” nem nemzeti, hanem kifejezetten antinacionalista szervezetként indult. Amikor a magyar jobboldal gyüjtőpártjává vált, minden erővel bizonyítania kellett ezirányú elkötelezettségét. Innen az az időnként túlzónak ható igyekezete, hogy „fölvállalja a határon túli magyarok ügyét”. Ennek legjellemzőbb megnyilvánulása a kedvezménytörvény volt, amelyet egyébként az akkor még ellenzéki MSZP is megszavazott, és amely – mint hamarosan kiderült – a szomszéd országok és Európa tiltakozása miatt eredeti formájában nem volt végrehajtható.
A Fidesz teljes mellszélességgel felsorakozott a Kárpát-medencei magyar kisebbségek autonómieszményei mögé is, bár ezzel soha sem volt egyedül. Az autonómiát ugyanis minden magyarországi és határon túli magyar párt támogatja. A különbség a megvalósíthatóság módjában áll: a baloldali-liberális tábor, illetve a határon túli mérsékelt pártok a célt az államalkotó nemzetekkel való megállapodás útján kívánják elérni, szemben a hazai és határon túli jobboldallal, amely ezt azok ellenében, rájuk nyomást gyakorolva is elképzelhetőnek tartja.
A jobboldal elképzelése azonban irreális. A magyarságnak – s ezen belül Magyarországnak – ugyanis nincs olyan eszköze, amellyel az autonómiát akaratuk ellenére rákényszeríthetné a szomszédos nemzetekre. Orbán Viktor azonban ezt nem is olyan régen még másként gondolta: tavalyelőtt Tusnáfürdőnn arról beszélt, hogy az autonómiát ki lehet kényszeríteni, és erre – mondta – egyedülálló történelmi esélyt nyújt az a tény, hogy Románia is az unióba igyekszik. Lényegében azt javasolta, hogy a frissen taggá vált Magyarország vétózza meg Románia felvételét, ha az megtagadja az autonómiát a magyar kisebbségtől.
Orbán felvetése ugyanakkor irreális volt. Mert hiába van Magyarországnak – mint minden államnak – ebben a kérdésben is vétójoga, ha ezzel élni próbált volna, akkor reménytelenül egyedül maradt volna. De a legfontosabb ellenérv nem ez is volt, hanem az, hogy az erdélyi magyarságnak alapvető érdeke, hogy az országgal együtt minél előbb az unióba, vagyis Magyarországgal közös keretek közé jusson. Ha Budapest Orbán javaslatának megfelelően megvétózta volna Románia felvételét, a lépés első áldozatai az erdélyi magyarok lettek volna. Hogy mindezzel a Fidesz is tisztában volt, és hogy a „nemzeti politizálás” csupán saját szavazótábora összetartását szolgálta, azt jól mutatja, hogy amikor szint kellett vallania – vagyis amikor a román csatlakozás kérdése a budapesti parlament elé került – a párt igennel szavazott.
Kettős állampolgárság
A magyarországi joboldal másik „nagy nemzeti témája” a kettős állampolgárság volt. Ezt – még miniszterelnök korában – Orbán nem tartotta „aktuálisnak”, ám a hatalomból kicsöppenve teljes mellszélességgel csatlakozott a népszavazást követelőkhöz, majd ugyanilyen lelkesen kampányolt az „igen” mellett. Ezzel végül is kudarcot vallott: nem jött össze annyi támogató szavazat, hogy a kérdést a parlament elé kelljen tűzni. Ezt követően a Fidesz „leszállt” a témáról és „nemzeti” propagandája is alábbhagyott. Olyannyira, hogy az áprilisi parlamenti választások kampányában kül- vagy nemzetpoltikai kérdések nem jutottak terítékre.
Korábban azonban a Fidesz megszervezte a maga határon túli szövetségesi csapatát, különösen Erdélyben. Az RMDSZ-szel szembenálló és a Tőkés László püspök körül tömörülő magyar csoportok kitartottak a kettős állampolgáság, illetve az autonómia elérésének radikális módozatai mellett. Ebben kezükre játszott a sajnos még minden igen virulens román nacionalizmus is: a bukaresti szenátusban tavaly októberben kudarcba fulladt az a realista autonómiajavaslat, amelyet az RMDSZ, a román kormánykoalíció tagja terjesztett be.
Úgy tűnik, hogy most, az áprilisi parlamenti választásokon elszenvedett veresége után a Fidesz némileg újra „nemzeti irányba” fordul. Ebben közrejátszott az is, hogy a győztes Gyurcsány értésre adta: gyakorlatilag megszünteti a Határon túli Magyarok Hivatalát és nem hívja össze a Magyar Állandó Értekezletet (Máért). Ez utóbbi fejlemény azt jelenti, hogy a magyar jobboldal elvesztett egy fórumot, ahol a határon túli pártokkal összefogva sarokba szoríthatta az antinacionalista kormányt. További lökést adtak a Fidesz irányváltásához a szlovákiai fejlemények, az a tény, hogy a Magyar Koalíció Pártja kiszorult a kormányból, viszont a nacionalista Vladimir Meciar és a szélsőségesen magyarellenes Jan Slota pártja a koalíció tagja lett. A hét végi tusnádfürdői rendezvényen Orbán mindenesetre újra a régi volt: fő mondanivalója – a budapesti kormány szidalmazásán kivül – a „nemzeti összetartás” követelése volt.
A baloldal „genetikája”
Tavaly Orbán Tusnádfürdőn elejtett egy célzást a baloldal genetikai meghatározottságára is. Amikor a politikus arról beszélt, hogy „nekünk egy nemzeti baloldalra is szükségünk van Magyarországon”, ehhez hozzátette: „sokan persze szkeptikusak, mondván, hogy különböző, hát genetikailag, talán túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy: történeti meghatározottság miatt ennek az esélyei csekélyek”. Orbán úgy folytatta: „Én azonban optimistább vagyok, mint azok, akik így fogalmaznak. Ugyanis ha valaki az európai baloldal, azon belül is a kelet-európai baloldal történetét végigpásztázza, akkor azt fogja látni, hogy a baloldal rendkívüli gyors változásokra képes. Hajlékony, és az általunk vártnál mindig sokkal könnyebben váltogatja a nézeteit. Ezért egy nemzeti fordulat sem zárható ki.”
Mindez azután hangzott el, hogy Orbán közölte: „amikor a baloldal időnként erre lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére”. Mint ismert, a Fidesz elnöke Kun Bélára és Rákosi Mátyásra utalt mondtaiban, de megemlítette 1956-ot és idesorolta a december 5-i népszavazást is. Fejtő Ferencnek cikkében rögtön Orbán beszéde után arra hívta fel a figyelmet, hogy a Fidesz elnöke a zsidó Kun Bélát és Rákosit említette, de nem szólt Nagy Imréről és Kádárt is kifelejtette. „Talán csak nem azért, mert az illetők keresztény népi-nemzeti származásúak?” – tette fel a kérdést Fejtő.
Fazekas Ágnes, Kepecs Ferenc, Semjén Adrián
Keretes cikkek
Nem használ a kétoldalú kapcsolatoknak a múltba nézés
Orbán Viktor kijelentéseit Tusnádon már nem vették igazán komolyan – mondta a Népszavaának Szabó Vilmos, az Országgyűlés külügyi bizottságának MSZP-s alelnöke. A kormánypárti politikus, aki az előző ciklusban a határon túli magyarok ügyeiért is felelt, arra alapozza kijelentését, hogy a Fidesz elnöke nagyon sok mindent mondott már a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Miniszterelnökként többek között nem tartotta fontosnak a kettős állampolgárságot, ellenzéki vezérként viszont minderről másképpen vélekedett. Szabó szerint ezek ellenére sem használt Románia és Magyarország együttműködésének az az előadás, amit most Orbántól Tusnádon hallhattak. Az MSZP-s honatya állítja, hogy már az idei szabadegyetem előadásainak összefoglaló címe sem árulkodik túl sok realitásérzékről. Az „Egy másik Magyarország” megközelítés azt is jelentheti, hogy az összejövetelt rendező Fidesz kívül helyezi magát a létező valóságon. Nincs ugyanis másik Magyarország, másik Románia, vagy másik Európai Unió. Orbán, mint már annyiszor, most is azt közölte, hogy a magyar külpolitika legfőbb célja a nemzet újraegyesítése kell, hogy legyen. Szabó arra figyelmeztetett, már 1990-ben konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy szükség van nemzeti integrációra, fontos a jószomszédi viszony, illetve az integrációra az unió keretein belül kell, hogy sor kerüljön – a határok megváltoztatása nélkül. Ezeknek a célkitűzéseknek a többsége mára megvalósult, ezért enyhén szólva furcsa, hogy Orbán a létező helyzetet nem hajlandó tudomásul venni. Tagjai lettünk az uniónak, de velünk együtt ott van már Szlovákia, Szlovénia és úgy tűnik, hogy január 1-től Románia és taggá válik. Ezzel gyakorlatilag megvalósult a korábbi célkitűzés. Egyesülhet a magyarság, mindebből a Vajdaság és Kárpátalja maradt ki, de később ezek a területek is integrálódhatnak. Orbán a kormány szemére vetette, hogy megszüntették a Máért-et. A külügyi bizottság alelnöke ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy Gyurcsány Ferenc hajlandó a tárgyalásokra, feltéve, hogy azokon a támogatásokról, a kor kihívásairól esik szó. A Fidesznek inkább azon kellene elgondolkodnia, miért igyekeztek az állandó értekezletre a belpolitikát becsempészni. Szabó szerint a határon túli szervezetek többször panaszkodtak már azért, hogy áldozataivá tették őket a belpolitikai csatározásoknak. Ma is folynak egyébként a kétoldalú megbeszélések, a kormány nem számolta fel sem a Máért-et, sem az intézményeket, legfeljebb az új helyzethez igazodva másfajta megközelítésben akarják folytatni az együttműködést. Mára ugyanis már nem egyszerűen határon túli magyarok léteznek, hanem olyan közösségek, amelyek az unión belül élnek, és olyanok, amelyek még kívül rekedtek. A jövőről a határon túli magyarokkal folyik az egyeztetés és a következő hónapokban kiderül, hogyan alakul a struktúra. Ami az autonómiát illeti, 2004-ben a Gyurcsány-kabinet volt az első, amelyik a kormányprogramban megfogalmazta, hogy támogatja azokat az elképzeléseket, amelyeket a határon túli magyar szervezetek dolgoztak ki és amelyekről ezek a szervezetek a saját országukban tárgyalnak már. A kisebbségeknek ugyanis a kormány elképzelései szerint az autonómia koncepciót maguknak kell kidolgozni. A jövőben inkább arról kell gondolkodni, hogy az unión belül hogyan támogathatjuk a magyarokat tömörítő régiók kialakítását, valamint hogyan lehet a kultúrális autonómiát megteremteni – mondta Szabó. A kormánypárti honatya úgy véli, üdvös lenne, hogyha múltba nézés helyett ilyesmikkel foglalkozna a legnagyobb ellenzéki párt.
Dialógus nélkül nincs autonómiavita
Mindaddig nem alakulhat ki érdemben autonómiavita a romániai magyar közösség képviselői között, amíg a felek csupán a párbeszéd fontosságát hangsúlyozzák, de a dialógus nem kezdődik meg érdemben – írta hétfői számában a kolozsvári Szabadság. A napilap felidézte az erdélyi magyarság két vezető személyisége – Markó Béla, az RMDSZ és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke – közötti vitát. A cikk szerint a Tőkés által vezetett, meglehetősen megosztott ellenzéki csoport kifulladt. A radikális oldal, úgy tűnik, képtelen visszanyerni a kilencvenes évekbeli formáját, nem tud már olyan markáns üzenetet megfogalmazni, amit újszerű és értelmes tervként fogadna a tömeg. Az RMDSZ szemszögéből pedig azért fontos a külső ellenzékkel folytatott párbeszéd látszatának megőrzése, mert most már a csúcsvezetőség is egyre jobban fél attól, hogy a szövetség elveszíti a romániai magyarság körében erős legitimitást biztosító sokszínűségét. Az RMDSZ vezetőinek nincs elképzelésük arról, hogy milyen feltételekkel lehetne visszafogadni a szövetségből távozottakat és a visszatérni óhajtókat. Az ellenzéki csoportosulást képviselők nyilatkozataiból pedig kiderül, hogy ők csak nagyon konkrét alku, vagyis funkciók biztosítása révén hajlandók ismét beállni az RMDSZ soraiba. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a múlt héten párbeszédet javasolt az erdélyi magyar szervezeteknek. Lapunk ezzel kapcsolatban azt a kérdést tette fel Szász Jenőnek, az RMDSZ-szel szembenálló Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnökének, hogy az MPSZ hajlandó-e a diskurzusra. Szász röviden annyit mondott: „Örülök, hogy felébredtek Markóék.” A kisebbségi politikus leszögezte, hogy ők már jó tíz éve kérik az RMDSZ vezetését, hogy tárgyaljanak, kérésük azonban süket fülekre talált. Szász szerint Markó bejelentése csupán marketingfogás. Az RMDSZ elnökének hétvégi javaslatát, amely szerint úgy kell átalakítani a Szövetség szervezetét, hogy abban minden romániai magyar kisebbségi irányzat megtalálja a helyét, Szász úgy jellemezte: „fából vaskarika”. Szerinte a felvetés bizonyítja, hogy Markó velejéig antidemokratikus, hiszen a demokrácia lényege a politikai pluralitás. Márpedig ahogyan Magyarországon sem képzelhető el, hogy az MSZP-be betagozódjon a Fidesz – vagy éppen fordítva – úgy ennek Romániában sincs értelme. Az MPSZ elnöke mindazonáltal leszögezte, hogy a Szövetség „áll elébe” a tárgyalásoknak. Markó Béla egyébként Bálványoson hitet tett nemcsak a kulturális, hanem a területi autonómia ügye mellett, sürgetve a romániai magyarságon belüli egység helyreállítását. Ehhez – mint fogalmazott – magát az RMDSZ-t is át kell alakítani oly módon, hogy kebelén belül érvényesülhessenek a legkülönbözőbb irányzatok.
