Forrás: HVG

Budapest sem képzelheti magáról, hogy nem érik el a városi kultúra nemzetközi trendjei, főként, ha azokban a reklámipar is pénzt lát. Nos, épp ennek vagyunk tanúi ezekben a napokban: a magyar fővárosban is képző- és tervezőművészek által átalakított műanyag tehenek tűntek fel. És feltűnt a vandalizmus, a politikai félremagyarázás meg az esztétikai vita is. Ahogy bárhol máshol a világon. Vagy van ebben valami speciálisan magyar?

“Csodálkozik Mehemed:

“Ilyenek a tehenek”?”

(Móricz Zsigmond: A török és a tehenek)

Három éve már megpróbálkozott egy csapat a CowParade ötletének budapesti megvalósításával, de akkor a licensz megvásárlásig sem jutottak, hiszen úgy tűnt, nem tudnak megfelelő befektetőket, reklámozókat megmozgatni, még úgy sem, hogy a területhasználati engedélyük megvolt a várostól. Idén azonban egy cég belevágott, és össze is hozta az első CowParade-et: a licensz magyarországi tulajdonosa a MUÚ Art Kft., a projekt lebonyolítását a FOCUS brand activation nevű cég végzi.

A művészeti, illetve reklámprojekt az első napokban közönyt, azt követően pedig indulatokat váltott ki. Mindez speciálisan hazai ízekkel is gazdagodott, amint politikai áthallásai lettek, méghozza – ugyan ki hitte volna? – jobbos-balos vonatkozásban. A politikai szintekre vitt indulatokat a Blue Melting Ice című tehénszobor váltotta ki, amely a Szt. István Bazilika előtti téren állt, a jégkrémtehén nyelén a Ne nyalj!-felirattal,  és amely ügyében provokációt sejtett a Bazilika.

A sajtónak aranybánya az ilyesmi. A Demokrata című hetilap publicisztikája (Műtehenek lócitrommal; július 13.) egyenesen a választásokig jut el eszmefuttatásában, vagyis, hogy akinek a tehenek tetszenek, rosszízlésű baloldaliak, s mint ilyenek a “durva és agresszív” Gyurcsányra szavaztak, szemben az “úriember” Orbánnal. A   Népszabadság vallástörténész publicistája szerint egyszerű prüdériáról van szó (Nemzetközi análkomparatisztika; július 8.), hiszen például Rómában, a Vatikán szomszédságában valóban pajzán (és közben a vallást hirdető) ajándéktárgyak kaphatók. A Magyar Nemzet Zoltai Gusztávot a Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezetőjét is megszólaltatta (július 8.), kiderült, ők se kérnének a tehénből, mert a vallási előírások tiltják az ember és állatábrázolást is a zsinagógákban, illetve azok környékén. A lap amúgy az “újabb keresztényellenes jelenségek” közé sorolta a Cowparade nyeles tehenét, egy sorba állítva az egyházi finanszírozásról zajló régi vitával (július 3.).

A Magyar Nemzet cikkére hivatkozik a DeMiNem csoport is, amely építészekből áll, s általuk “térkritikainak” nevezett attitűdből elmozdította a szobrot a Bazilika elől. A hátsójával felfelé álló mű a Bazilika kanonokának nemtetszését is kiváltotta. Ő engedélyeket kért számon, a DeMiNem pedig provokációt emleget. Mármint, hogy a művészek és a marketingesek provokálnák itt az egyházat, a vallásos érzületű embereket. Ezért ők a tehenet az SZDSZ-féle Liberálisok Háza elé szállították, de mint a Magyar Televízióban kifejtették, csakis azért, mert ahol állt, ott “feszültség” keletkezett a tér és a mű között, a Bajcsy-Zsilinszky úton meg egy közpark van, a cél nem a “liberálisozás” volt. A művet még az elszállítósdi előtt megrongálták, de a DeMiNem tagadja, hogy tagjai lettek volna a vandálok. Elhatárolódtak a vandalizmustól, amely amúgy több más tehenet sem kímélt a városban, az egyiken még egy felirat is megjelent: Erre van pénz?

Ne nyaljuk be?

Gesztusra gesztus, akcióra akció; mondhatnánk. Csakhogy beszállt a meccsbe az V. kerület is. Steiner Pál polgármester visszavonta a közterület-használati engedélyt, s fegyelmi eljárást is indított a kerületi közterület-hasznosítási társulás igazgatójával szemben, mivel nem egyeztetett a Bazilika kanonokjával. Az önkormányzat szerint “sérült a jogbiztonság, amikor a szervezők nem engedélyezett helyen foglaltak közterületet, és akkor is, amikor a tiltakozók az alkotással szembeni ellenérzéseiket önbíráskodással és rongálással fejezték ki”. Salamoni logika, mindenki dádát kap.

A kerülettől azt a tájékoztatást kaptuk, a szervezőknek valóban volt  engedélyük, de nem pont oda, ahova a nyeles tehenet letették. Százötven méterrel odábbra. Ez már távolabb esik a Bazilikától, amellyel – mint a sajtóilletékes mondta – egyeztetési “kötelezettsége” van a kerületnek. Mint kifejtette, ez csak szóbeli megállapodás, vagyis kialakult szokás, hogy a téren rendezendő események ügyében egyeztet a Bazilika és a Belváros.

Csikós Gergely, a kiállítás projektvezetője szerint a mű alkotóit – Hajdu Andrást, Magashegyi Balázst és Imre Krisztiánt – a városi kánikula ihlette meg, erre utal a fagylaltnyél, és a szobrot valószerűtlen kék színnel tették még elvontabbá.

A Ne nyalj!-feliratról Csikós nem szólt, de ez, ha az egyeztetési kötelezettséget tekintjük, politikailag kétségtelenül érzékeny jelentést kap.

Az egyházi és jobboldali berzenkedésen kívül úgy látszik öncenzúra is működött az ügyben, Csikós Gergely közleményében arról tájékoztatott, a szervezők már múlt hét pénteken úgy döntöttek, elhozzák a tehénszobrot a térről, és más helyszínt találnak neki.

A világ legsikeresebb public art eseményének mondott – vagy inkább önmagát annak nevező – CowParade 1998-ban startolt Zürichben – körülbelül 800 tehénnel, Pascal Knapp svájci képzőművész ötlete alapján, s a tehéntípusok is onnantól léteznek. Fekvő, álló, legelő. A tehenek száma amúgy városonként nagyon eltérő volt eddig, a budapesti ötvenhárom szerényebbnek mondható, Prágában például kétszáz volt belőlük városszerte az ottani 2004-es eseményen.

Európában e pillanatban London nevezhető a kortárs művészet fővárosának, s az üzleti szféra és a művészeti színtér összekapcsolása is igen sikeres errefelé. Ennek ellenére a CowParade 2001-es első startját el kellett halasztani egy évvel, a szervezők és támogatók visszariadtak a száj- ás körömfájás járványa okozta szarvasmarha-válságtól. Valóban, nem is lett volna ízléses az állatok tömeges kivégzése idején szobormarhákkal előállni.

Vagy éppen ellenkezőleg? Új – komoly – jelentéssel gazdagította volna mindez a műveket? Mindenesetre nem mindenhol bírta el a CowParade a brutális jelentésű alkotásokat. David Lynch filmrendező 2000-ben, a New York-i rendezvényre pályázott egy alkotással, amelyet elutasított a zsűri. Lynch levágta a tehén fejét, a véres test hátába pedig villát és kést állított. A populáris light-művészeti esemény azonban nem kért a műből, amit Lynch csalódottan vett tudomásul. “Azt ember azt hinné, hogy ha a kiírás úgy szól, hogy jöhet bármilyen mű, amely szexuálisan nem botrányos, akkor a rendezők tartják is a szavukat” – mondta a New York Timesnak.

Egy másik amerikai alkotó, Rachel Dobkin tehene átcsúszott a zsűrin, aztán mégis egy pincében végezte. Dobkin igazi New York-i tehenet tervezett, a felső része sárga volt, akár a taxik a sosem alvó városban. Alja azonban sötétkék, mint valami rendőr egyenruha, s még csótányok is mászkáltak rajta, ami egyébként az amerikai nagyvárosban nem ritka jelenség. Ám az egyik rovar hátára Rudy Giuliani neve volt festve, a város akkori polgármesteréé. Az erősen kritikus tehén pár hétig ugyan szerepelt a szabadtéri tárlaton, de aztán eltűnt. Az indoklás: “nem megfelelő politikai nyelvhasználat”.

Public art: mi is az?

Hogy vajon a CowParade művészeti vagy inkább reklám- és tömegesemény-e, arról megoszlanak a vélemények. Az európai főszervező Charles Langhorn 2002-ben, Londonban sietett leszögezni: “Inkább a tömegeknek szóló művészet ez, semmint magas művészet”. Peter Hanig, a prágai szervező így kommentált a BBC-nek 2004-ben: “Az emberek egyszer csak elkezdik a művészetet jó mókának látni”. Nem tudni, mennyire látták jó mókának a prágaiak a tehénügyet, mindenesetre 25 művet csúnyán megrongáltak rögtön ez első tíz napban. Mégis, bizonyosan igaz, a CowParade inkább a művészet, műélvezet – fogalmazzunk így – tömegesítése szempontjából érdekes, nem feltétlenül a művek újszerűsége miatt.

Miközben politikai kutyakomédiává silányul a városi-köztéri esemény, valódi esztétikai kérdésekről alig esik szó. Pedig a külföldi tehénbalhék egy része kizárólag esztétikai gyökerű. A Műértő című művészeti folyóirat július-augusztusi száma is idéz egy svédországi esetet: két éve a Stockholmi Militáns Graffitiművészek csoportja elrabolt egy tehénszobrot a svéd fővárosból. Majd “szabályos”, értsd a terrorista szervezetektől ismert videokommünikét juttattak a városházára, követelve, hogy a polgármester jelentse ki, a műtehén nem művészet, mert reklám nem lehet művészet. Ha nem teszi meg, lefejezik az állatot. Ez is lett a tehénrablás vége; a szobor kivégzése.

Itt az esztétikai ellenállás a radikális politikai ellenállás gesztusait ölti magára. A CowParade-ben pedig a corporate-reklámkultúra ölti magára a művészet álruháját – legalábbis ezt állítja a Cowparade egyik hazai bírálója, Erhardt Miklós képzőművész. Szerinte a jobb sorsa érdemes public art fogalmát sajátítja ki ez az álesemény. A public art ebben az értelmezésben olyan művészeti aktivitások összessége, amelyek megpróbálnak kapcsolatba lépni mindazzal, ami a galériák falán kívül van. A steert arttól a művészeti PR-tevékenységig sok minden tartozhat a public art fogalmába, a lényeg a társadalmi kontextus és a konfliktusokkal való szembenézés.

Erhardt Miklós véleményét a Műértő című művészeti folyóiratban fejtette ki, de a hvg.hu kérdésére lábjegyzetet is fűz hozzá: “A CowParade eredendően egy turisztikai esemény, a magyar pusztában azonban a kulturális, művészeti aspektusai kerültek előtérbe. A magyar kortárs művészetet övező hazai érdektelenségben és a konzervatív budapesti városképben mindez egészen más összefüggések közé kerül – nincs, ami ellensúlyozná. A városvezetés a  sikert látva ezen túl tudni fogja, hogy mi a kortárs köztéri művészet: valami vicces, színes, ugyanakkor politikailag ártalmatlan, de mégis jól hasznosítható dolog, ami nem kerül közpénzbe. Közben a nagyhagyományú Fiatal Képzőművészek Stúdiója jövőre gyakorlatilag bezárhatja a kaput, az eddig is minimális éves támogatását az egyötödére csökkentették, illetve ott van az ARC csoport ‘Pont:Itt:Most” című intelligens köztéri szoborpályázata, amely idén meghiúsult. Nem megyünk messzire, ha azt állítjuk, hogy nem függetlenül a CowParade sikerétől.”

Az első – kudarcos – budapesti kísérlet idején olyan hangok is jöttek a művészeti színtér felől, hogy Budapestnek azért tesz rosszat a CowParade, mert csak fokozza az esztétikai zűrzavart, a túlzottan csiricsáré vurstlit, amely helyenként ezt a várost jellemzi. Nem tudjuk. Gyanítható, a szembenállás az elnézőbb megítélés és a radikális között fennmarad a projekt végéig. Összehasonlításképpen azonban hadd idézzünk fel egy 2003-as budapesti eseményt, a Moszkva tér – Gravitáció című projektet.  A köztéri művészetet nálunk talán először helyezte összefüggésbe a hétköznapokkal olyan módon, hogy az az amúgy a CowParade által is célba vett járókelők számára is világos, érthető, átélhető legyen. A téren elhelyezett, ott látható és használható művek a hétköznapi életre reflektáltak (a hétköznapiság épp ezen a különös atmoszférájú téren remekül megragadható). A köztérhasználatba erőteljesen beleszóló művek egyszerre voltak progresszívak, politikusak, de még szórakoztatók is. Igaz, nem dőltek rájuk a szponzorok.

Hárs Géza

Comments are closed.