Népszabadság * Szászi Júlia * 2006. július 17.
A vészkorszak történéseinek mindössze húsz százaléka mondható ismertnek. A Bécsben létesítendő Wiesenthal Intézet nemcsak a tavaly elhunyt „nácivadász” tekintélyes archívumát őrzi majd, hanem lehetővé teszi a holokauszt korántsem lezártnak tekinthető kutatását. Van még mit feltárni – állapították meg az intézmény alapító nemzetközi konferenciájának résztvevői. A kutatások folytatásának terve támogatásra szorul: bár a zsidó hitközség ígéretéhez híven már biztosította a belvárosi épületet, ahol az átépítés után elhelyezhető lesz Wiesenthal öröksége és a hitközség dokumentációja, ám pénz még hiányzik. A kormány és Bécs városa megígérte a támogatást, de Schüssel kancellár csak a Wiesenthal-archívum elhelyezését tartja szükségesnek, a nemzetközi kutatóközpont ötletének nem híve.
Michael Häupl bécsi polgármester (és tartományfőnök) pedig a kormánytámogatástól teszi függővé hozzájárulását. A költségek tetemesek: az átépítés előirányzata 14,5 millió euró, a teljes üzemeltetés időszakától – 2009-től – pedig évi 2,5 millió euróra lenne szükség. Bécs egyébként a szubvenció felét állná.
Schüssel kancellár a tavaly elhunyt Simon Wiesenthal örökségét – a mintegy nyolcezer dokumentumot – mindenképpen szeretné Bécsben tartani, igaz, inkább a nemzeti könyvtárban, vagy a még szintén nem üzemelő, de tervezett történelem házában. A Wiesenthal életében alapított és működtetett Zsidó Dokumentációs Központ páratlan értékű archívuma egyebek között azokat a dokumentumokat is tartalmazza, amelyeket a Mérnök úr mauthauseni szabadulása után szinte az első perctől gyűjtött az egykori náci gyilkosokról.
Köztük van annak az 1954-ben kelt levélnek a másolata is, amelyben Wiesenthal Eichmann argentínai tartózkodási helyét közli Nahum Goldmann-nal, a World Jewish Congress elnökével. Vagyis – ahogyan ezt az alapító kongresszus egyik résztvevője elmondta – Wiesenthal bizonyíthatóan előbb tudta, hol kell keresni a tömeggyilkost, mint ahogy arról, egy minapi bejelentés szerint a nyugatnémet titkosszolgálat a CIA-t értesítette.
Fontos adalék az intézetben szintén helyet kapó hitközségi dokumentáció is, amely egyebek között az áldozatoknak nyújtott rendszeres tanácsadás jegyzőkönyveit is tartalmazza – 14 ezer személlyel folytatott beszélgetés alapján készült összesen 1,3 millió feljegyzésről van szó, amelynek nagy részét már mikrofilm őrzi. Az ausztriai holokausztkutatás, egyes részletekre összpontosítva jelenleg is folyamatban van, miközben a tettesek felderítésének lehetősége az idő múlásával fogy (Ausztriában pillanatnyilag három megnevezett náci gyilkost keresnek).
A mostani kutatások egy része Magyarországot is érinti, mivel arra a 40 ezer zsidó kényszermunkásra összpontosít, akiket röviddel a háború vége előtt vittek Ausztriába, majd hurcoltak a Vörös Hadsereg elől Mauthausenbe. Az egykori útvonal mentén újabban emléktáblákat avatnak, az ünnepségekre pedig – Szita Szabolcs e tárgyban immár németül is megjelent könyve alapján – azokat is meghívják, akik annak idején igyekeztek menteni az áldozatokat.
