Nem csak pártpolitikusok közül választhatunk a közelgő önkormányzati választásokon. Bemutatkozik Eva M. Amichay, a főváros egyetlen független – és női – jelöltje. A jelenleg külföldön élő városgazdász gyökeresen más szemléletet kíván megvalósítani programjával.
„Egy garast nem tennék a győzelmedre, de én Rád szavaznék” – írta egy internetes ismerős, amikor a főpolgármesteri pozíció megszerzésének esélyéről érdeklődtem. „Az évszázad csodája lenne, ha a választók félretennék politikai hovatartozásukat és egy független nőre voksolnának” – tette hozzá. „Csakhogy most éppen erre a csodára lenne nagy szüksége a városnak” – feleltem, és ebben egyetértettünk.
Túl a saját esélyeimen, számomra döbbenetes az emberek tűrőképessége és a helyzet változtathatatlanságában való hite Budapesten.
EVA MIHÁLY AMICHAY
1953-ban születtem Pécsett. Városgazdászként diplomáztam Budapesten 1975-ben. Öt évig dolgoztam az akkori Fővárosi Tanácson, és amikor eredeti elképzeléseimet nem tudtam keresztülvinni a hivatali bürokrácián, írni kezdtem a városi problémákról. 1980-ban diplomáztam mint újságiró, és még öt éven át szabadúszóként dolgoztam különböző lapoknál, a Magyar Rádiónál és TV-nél, főként szakmai indittatású cikkek és műsorok készítésében. Kutatási területem kezdettől a belváros rehabilitációja volt, amellyel kapcsolatban ellentétes nézetet képviseltem az akkori gyakorlattal: a városszéli nagylakótelepek privilégizálása helyett állítottam, hogy a belváros rehabilitációja gazdaságos építési tevékenység. Az elmúlt 30 év igazolta nézeteim helyességét, de még mindig nem a város hasznát szolgálja a felismerés. Miközben nyilvánvaló, hogy a belvárosi rehabilitáció is gazdaságos, ezt extraprofittal tetézi az épületek barbár bontása, hatalmas megadózatlan jövedelmet biztosítva a vállalkozónak, lehetőséget a korrupciós ügyletekhez, közben a növekedő zsúfoltság csak gyarapítja a városlakók már meglévő kellemetlenségeit. Lényegében ez volt az a pont, amikor két évtizedes távollét után, minden szakmai tudásomat a főváros megmentése érdekében vetettem be. Lehetővé teszem számos kiváló magyar szakember bevonását a városalakításba, felváltva a jelenlegi téblábolást. Mivel másfél év hasztalan küzdelme bizonyította, hogy politikai erő nélküli szakemberként a „munkapadhoz” sincs esélyem kerülni, úgy döntöttem, hogy a város lakóinak támogatását kérem programomhoz az önkormányzati választásokon.
Amikor nyilvánosságra került a főváros Podmaniczky Frigyesről elnevezett programja, módszeresen elemeztem és kritikámat elküldtem a készítőknek, a meghirdetett társadalmi vita keretében. Nem voltam egyedül. Számos, a témában nemzetközi szinten jártas szakember fogalmazott meg ellenvetéseket, de ez mit sem változtatott az eredeti terveken.
Ekkor, a kritikák nyomán készítettem el a podoprogram első vázlatát, amely folyamatosan olvasható az interneten. Közben felvettem a kapcsolatot kiváló magyar szakemberekkel, ők segítettek az egyes szakterületek (közlekedés, logisztika, szociológia, jog, stb.) problémáinak feltárásában és a megoldáskeresésben, hiszen a városgazdász fő feladata ezen területek összehangolása, és azoknak a pontoknak a keresése, amelyek többféle érdeket egyidejűleg elégítenek ki, így megelőzik a városlakók közti ellentéteket. Ez a szemlélet ma teljességgel hiányzik a főváros vezetéséből, igy végeláthatatlan konliktusokat „ápolnak” a civilszférával, ahelyett, hogy együttműködnének.
A PodoProgram merőben más szemlélettel készült, mint a hivatalos városfejlesztési tervek: alapja nem műszaki létesítmények projektlistája, hanem a folyamatokat elemzi, azok pozitív megoldását katalizátorként segíti, de maximális teret ad az egyéni kezdeményezőerőnek. Szerintünk ugyanis a város olyan élő szervezet, amelyben a legfőbb mozgató energia a városlakó maga.
Nem tévesztendő össze a lakossági kezdeményező erő a privát befektetőkkel. Bár természetesen utóbbira is szükség van bizonyos helyeken, de nem abban a szerepében amiben ma. Nem az ingatlanbiznisz tervezi a várost! A tőke szerepe a létesítmények megvalósításának finanszírozása, de ez csak akkor és úgy valósítható meg, amikor és ahogyan a város lakóközösségének érdekeit is szolgálja. Nem annak ellenében!
A főváros jövőjének legkritikusabb pontja éppen ezért az a kapcsolatrendszer, amely ma fennáll a döntéseket befolyásoló politikusok és a nagyberuházásokban résztvevő pénzügyi érdekeltségek között – ezt a káros kapcsolatot pedig csak az törheti meg, aki nem részese a politikai játszmának, és pontosan tudja, hogy a város lemaradását csakis a nemzetközileg igazolt, legkorszerűbb megoldásokra való közvetlen rácsatlakozással lehet behozni. Tudással helyettesiteni a pénzt, más városok sikertelen lépéseit kihagyva szerezni előnyt.
Csepel a topon – Eva Mihály Amichay sematikus metszete
Nem eladósodni egy elavult, központi szennyvíztisztító építésével, hanem fokozatosan bevezetni az élőgépes, környezetbarát, körzeti szennyvíztisztítást, mert ez utóbbi jobb és még olcsóbb is.
Nem eladósodni egy harminc évvel ezelőtt tervezett metróberuházásban, hanem a meglévő kötöttpályás, felszíni tömegközlekedési hálózatot fejleszteni – hatékonyabb és olcsóbb!
Nem eladósodni meglévő utakat megduplázó autópályák miatt, hanem felülvizsgálni az útépítés teljes koncepcióját, a XXI. századi elvárásoknak megfelően! Nem a harminc évvel ezelőtt Európát, hanem a mostanit kell utolérnünk!
Jelölésem al-bal-profiljához nemcsak az tartozik, hogy nem vagyok politikus, hanem városgazdász. Nemcsak az, hogy életem elmúlt húsz évét másutt éltem, még nem is csak az, hogy nő vagyok, hanem a városrendezési szemléletem gyökeresen más.
Mióta a magam számára eldöntöttem, hogy ha nem lehet szakemberként elősegíteni a pozitív változásokat, akkor politikusként fogom megpróbálni – elképesztő méretű verbális agresszivitással kellett megküzdenem. Az internet különösen alkalmas arra, hogy a névtelen hozzászóló rámöntse napi fusztrációja minden mérgét. Egy szociálpszichológus számára gazdag kutatási anyag lehet egyszer.
Nagyon igyekeztem elvonatkoztatni attól, hogy a két és fél éves kemény munkával kidolgozott szakmai programom érdemi elemzése helyett azzal foglalkozzanak, hogy micsoda hallatlan pofátlanság részemről „idegenként” beleütni az orromat Budapest dolgaiba. Klimaxos unatkozó izraelitől zsidó kurváig voltam én minden, csak nem egy szakmai felelősséggel biró ember, aki nem azzal foglalkozik, hogy miért nem, hanem hogy miként megvalósitható igenis a város érdekében szükséges változás – sokszor voltam annak határán, hogy feladom, nekem semmi szükségem erre az őrületre.
Aztán másnap folytattam, mert nem lennék az, aki vagyok, ha a nehézségek elriasztanának egy ügytől, amiben tiszta szívből hiszek, és minden tudásom, tapasztalatom, sőt, pártfüggetlen szakemberek sora erősíti igazságát.
Talán 2006 Budapestjén én vagyok a kakukkfióka, de Európa térképén az az elavult szemlélet tarthatatlan, amit a politikus-főpolgármester-jelöltek képviselnek. Ehhez elég körülnézni Londonban, vagy Stockholmban, de elég kinyitni az internetet is.
Budapest polgárai most a haladáshoz való egyenes csatlakozás, és a könyörtelen lemaradás között kell válasszanak.
Ha mások nem is, én bízom az emberek józan eszében, ezért nem adom fel. Ha ehhez csoda kell, ám legyen csoda!
[ema_budapest@freemail.hu]
