Reaktiválták Lenin elvtársat Hódmezővásárhelyen – nézze meg róla képgalériánkat!
A retrót kedvelők zarándokhelyévé válhat a dél-alföldi város
Kósa András 2006. július 9. 10:00
Az egész kelet-közép-európai régióban egyedülálló múzeum nyílt meg a hétvégén Hódmezővásárhelyen. Az Emlékpont nevet viselő intézmény ugyan „csak” a város 1945-1990 közötti történetét mutatja be, de a korabeli felvonulásokat megörökítő képek, a szocreál festmények gyűjteménye vagy a hamisítatlan retró büfé az egész korszak hangulatát visszaadja. Lenin elvtárs pedig jobb formában van, mint valaha!
1/2. oldal » A komor ötvenes évektől a vicces nyolcvanasokig Felcsendült az Internacionálé, Lenin elvtárs pedig elégedett tekintettel nézett végig a lábai előtt összegyűlt tömegen. Hódmezővásárhely népe ünnepelt. Nem, nem ugrottunk vissza az időben mondjuk 1986-ba (bár épp húsz éve ilyenkor kevésbé volt ünnepi a hangulat, az ország inkább azt találgatta, miért is kellett a fél világnak rajtunk röhögnie Mexikóban, Végh Antal pedig már gépelte a rendszer falán mély sebet vágó Gyógyít6atlant) – legalábbis csak képletesen.
A dél-alföldi kisváros ugyanis pár éve úgy határozott, hogy múzeumai révén akarja megismertetni magát a világgal. Az első nagy dobás az ország első vidéki holokauszt múzeumának megnyitása volt, a város zsinagógája mellett. A gyűjtemény érdekessége, hogy kiemelten foglalkozik a magyar zsidóüldözés gyermek áldozataival (több mint százötvenezren voltak), de természetesen a tragédia helyi vonatkozásait is bemutatja.
Rendszertől függetlenül jelentgetünk fel
Lenin rezzenéstelen arccal figyeli a kapitalizmus fejlődését (Fotók: Szentiváni János) Így azt a feljelentést is, melyben egy „magyar hazafi” tájékoztatta – természetesen szigorúan névtelenül – a felső hatóságokat, hogy a várost vezető alpolgármester nemcsak, hogy „zsidókkal találkozik”, és „jó viszonyt ápol velük”, de a gettó kijelölését is elszabotálja, valamint „máig kiterjeszti védőszárnyait a zsidóság piszkos ügyei fölé”. (Hódmezővásárhelyen végül nem is létesült gettó, ez a helyi közigazgatás „szabotázsán” túl a lakosság ellenállásán is múlt.)
Az Emlékpont is a város történelmére koncentrál: 150 önkéntes és 35 hivatásos helytörténész másfél éves munkával gyűjtötte össze Hódmezővásárhely és környéke tárgyi emlékeit az 1945-1990 közötti időszakból, de bőven láthatunk a város lakóival készült interjúkat (az „egyszerű emberektől” kezdve az egykori tanácselnökig), valamint korabeli híradórészleteket és a helyi tévé felvételeit. A gyűjtemény összeállításának szakmai „felügyelete” a Terror Házáé volt, a lektorok között ott találjuk Gerő Andrást és Rainer M. Jánost is.
Retró a pincétől a padlásig
„Szembe kell nézni a múltunkkal, és megmutatni azt, hogy lezárhassuk, és valóban átlépjünk a XXI. századba. Hódmezővásárhely megtette ezt ezzel a múzeummal” – mondta Lázár János polgármester a megnyitó előtt tartott sajtótájékoztatón. Azzal a múlttal, amely előbb tragikus, majd az idő előre haladtával egyre nevetségesebb lesz utólag.
Valami hasonlót szeretne kifejezni a kiállítás is. A pincében az ötvenes évek komor hangulata fogadja a látogatót. Az erőszakos téeszesítés, a kuláklisták korában járunk. A Vásárhely Népe például vezércikkben magyarázza el az olvasóknak, hogy „Ki a kulák?”. Nagy meglepetésre azért ne számítson a látogató: a cikk végkövetkeztetése (természetesen szigorúan Rákosi Mátyás elvtárs útmutatásai alapján): „nem lehet pontosan meghatározni, de mindenki tudja, hogy a környezetében ki a kulák”. (Tudták/tudtuk is a feljelentések alapján, ez a hajlamunk úgy tűnik, diktatúrafüggetlen.)
Kiderül a kiállításból, hogy 1949-1951 között Fehér Gárda néven fegyveres ellenállási mozgalom is szerveződött Hódmezővásárhelyen, a rendőrség kétezer (!) tagot tartóztatott le a városban és a környéken. A szervezet két vezetőjét kivégezték, harmadik társuk máig tisztázatlan körülmények között halt meg a letartóztatásban.
1. A komor ötvenes évektől a vicces nyolcvanasokig
