Forrás: ÓVÁS!

Francesco BANDARIN
igazgató úr részére
igazgató úr részére
UNESCO Világörökség Központ
7. Place de Fontenay
75352, Paris, 07SP

Tisztelt Igazgató Úr!

2005. során jeleztük Önnek és az UNESCO Világörökség Bizottságának azt a súlyos helyzetet, ami a Budapesti Világörökségi Terület „Régi pesti zsidó negyednek” nevezett védõ-rávezetõ zónájában 2002 óta történik.

Engedje meg, hogy ismételten felhívjuk a figyelmét a helyzet tarthatatlanságára, arra, hogy ebben a negyedben a sorozatos bontások az Önök 2005. decemberében küldött válaszlevele ellenére tovább folytatódnak. Az Andrássy utat szegélyezõ védõzóna területén így már 8 olyan 19. század elsõ felében épült értékes házat bontottak le, ami a pesti lakóépületek legrégibb beépítésének számítanak. Emellett legalább 10 hasonló épület bontása várható a közeljövõben a védõzóna területén belül és 10 a közvetlen közelében.

A lebontott házak és a mellettük lévõ üres telkek összevonásával épülõ új épületek volumene és magassága többszöröse a jelenlegi védett beépítésnek, építészeti színvonala külvárosi lakótelepek színvonalával egyenlõ.

Az ÓVÁS! civil szervezet 2004 óta történt megalakulása óta a saját lehetõségein belül sok mindent megpróbált a negyed házainak és lakóinak megmaradása érdekében. Bár ezek a próbálkozások; a hazai és nemzetközi figyelemfelhívás, a tiltakozások, a szakmai érvelések, a tárgyalások és a demonstrációk nem voltak teljesen sikertelenek, de csak részeredményeket hoztak. A 2005 során folytatott tárgyalások például, melyek a Kulturális Örökségvédelem Minisztériumában a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Fõvárosi Önkormányzat, az ÓVÁS! civil szervezet, a magyarországi zsidó közösségeket képviselõ MAZSIHISZ és az adott kerület vezetõinek részvételével zajlottak nem vezettek végül semmilyen eredményre. A terület értékeit, léptékét, védettségét figyelmen kívül hagyó tervek továbbra is érvényben vannak, de a legújabb 2005-ben elfogadott szabályozási terv is ilyen szellemben készült. A negyed belsõ tömbjei közül már néhány teljesen szét van dúlva. Ebben a negyedben a 2. világháború sem pusztított ennyit. A terület felhasználás mértékét jelzõ szám, ami például Párizs belterületén 3,5, Budapest belsõ negyedeiben, tehát a Világörökség területén és védõzónájában 5,5-6 között van. Eddig még azt sem sikerült elérni, hogy a Budapesti Világörökségi területre 2005 végén elkészült Kezelési Terv jogilag, tehát rendeletileg, vagy törvényileg érvényessé váljon. Megállapításait, elvárásait senki, még az Örökségvédelmi Hivatal sem veszi figyelembe. Kezelõ Szervezet felállítására pedig egyáltalán nem került sor. A nagyarányú változásokat, a történelmi környezetbe nem illõ építkezéseket senki nem tartja számon, és senki nem fékezi.

A negyed fõutcájában, a Király utcában, ahol a háromemeletes klasszicista épületek a jellemzõek, a közelmúltban akartak elbontani törvénytelenül egy 19. század elsõ felében, 1844-ben épült értékes háromemeletes sarokházat, hogy helyén egy nyolcemeletes épülhessen. Négy héten át tartó folyamatos civil tiltakozás, sorozatos demonstráció kellett ahhoz, hogy elismerjék a törvénytelenséget, és végre leállítsák a bontást. Az ÓVÁS! civil szervezet által elindított tiltakozást ezúttal több civil szervezet, köztük a Budapest Világörökségéért Alapítvány is támogatta és segítette. Az épület ugyan így megmaradt, de erõsen megsérült.

Tehát óriási erõfeszítéssel ugyan sikerül néha egy-egy épületet megmenteni, de látható, hogy az Önök közbelépése nélkül a rombolás és a nyomasztó új építkezések folyamatát valójában nem sikerül megállítani.

Ezért ezúttal újra kérjük Önt és az UNESCO Világörökség Bizottságát, minél elõbb tájékozódjanak és tegyenek lépéseket a visszafordíthatatlan folyamatok megállítására. Az Önök közbelépése például a Duna budai alsó rakpartjának kiszélesítése, vagy a rózsadombi emeletráépítés ügyében rendkívül hatásosnak bizonyult. Itt azonban még ennél is sokkal többrõl, egy egész városrészrõl, Budapest három legrégibb negyedének egyikérõl, ma is itt lakó zsidó közösséggel, élõ vallási és kulturális élettel rendelkezõ régi zsidó negyedének sorsáról van szó.

A mellékelt CD-én megpróbáltuk érzékeltetni térképek és fotók segítségével a helyzetet, részben az eltûnt, részben a megmentett, részben a továbbra is veszélyben lévõ házakat és a változások nagyságát. Az utolsó képek az említett, 1844-ben épült Király utca 40. alatti lakóház bemutatásáról, megmentésérõl és mai állapotáról szólnak.
Budapest, 2006. június 22.

Tisztelettel

Marinov Péter elnök

ÓVÁS! Egyesület