Hogy rákényszerítse a palesztinokat a vasárnap elrabolt izraeli katona szabadon bocsátására, Ehud Olmert izraeli miniszterelnök a Gázai övezet területére küldte hadseregét . Harci repülőgépei leromboltak három hídat és az övezet áramelosztó központját. Olmertnek a katona szabadon bocsátására irányuló követelése természetesen jogos, az ennek elérésére választott módszer célszerűsége azonban kérdéses.
Hogy Olmert Izrael miniszterelnöke lehet, azt leginkább elődjének és patrónusának, a jelenleg is kómában vegetáló Ariel Saronnak köszönheti. Míg Olmert korábban meggyőződéses jobboldali volt – 1978-ban például a Sinai félszigeti kivonulás ellen szavazott – később mérsékeltebb vizekre evezett. Legfőbb támogatója – egyes értesülések szerint kezdeményezője – volt annak, a Saron által végrehajtott politikai fordulatnak, melynek keretében Izrael tavaly kivonult a Gázai övezetből. A béke felé mutató és a világ elismerését kiváltó gesztus után Izrael joggal várhatta el, hogy a palesztinok legalább Gáza területéről ne támadják. Ez az elvárás azonban nem teljesült. A szélsőségesek szinte folyamatosan lövik rakétáikkal a zsidó állam határmenti településeit, nemrég pedig egy alaguton keresztül a területére jutva véres támadást hajtottak végre, elrabolva egy katonát és egy civil polgárt. Az izraeli jobboldal, amely tavaly ugyanúgy ellenezte a gázai kivonulást, mint annak idején Olmert a Sinai-félszigetit, most diadalmaskodhat. Olmert pedig, aki joggal félhet attól, hogy végleg lejáratódik az izraeli jobboldal körében, most erő bevetésével próbálja menteni a menthetőt. Kérdés, hogy jó módszert választott-e.
Kpecs Ferenc
