Népszabadság * Lencsés Károly * 2006. június 19.
Követelhet-e nem vagyoni kártérítést gyűlöletbeszéd miatt polgári perben a méltóságában sértett közösség? Egyebek mellett erre vár választ az Alkotmánybíróságtól a főbíró.
Az Alkotmánybíróságtól (AB) kér jogértelmezést a Legfelsőbb Bíróság elnöke a gyűlöletbeszéd elleni fellépés lehetőségeiről. Ha egy jól körülhatárolható közösség tagjait vallási, etnikai vagy nemzeti hovatartozásuk miatt sértő vagy megalázó kifejezésekkel illetnek, a polgári jog eszközeivel elvileg fel lehet lépni ez ellen, ám az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlat szerint csak a gyűlöletbeszéd konkrét, felismerhető sértettje nyújthat be keresetet. Erről a jogértelmezésről szakmai körökben hosszú ideje vita folyik, és szakértők sora állítja: a becsület és az emberi méltóság sérelme esetén az érintett közösséghez tartozó bármely személy bírósághoz fordulhat. Ádám György ügyvéd mindazonáltal elveszítette azt a próbapert, amit ifj. Hegedűs Lóránt református lelkésznek a zsidóságot általában sértő kijelentései miatt indított.
Lomnici Zoltán főbíró lapunknak elmondta: a Mazsihisz és különféle egyházak, illetve roma szervezetek kezdeményezésére fordul az AB-hez. Az alkotmánybírák a véleménynyilvánításhoz fűződő alapjog tartalmát és korlátozhatóságának feltételeit értelmezték már, de minden esetben a Btk. valamilyen módosításával összefüggésben. Az AB többször leszögezte ugyanis, hogy a büntetőjog csak szűk körben alkalmazható, s a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni fellépésnek vannak más, a szólásszabadságot „kevésbé kíméletlenül korlátozó” eszközei is. Ilyen, a „közösségek méltóságának” védelmét szolgáló eszköz lehet a nem vagyoni kártérítés, vagyis a polgári peres út.
A főbíró most ennek részletes kifejtését kéri, és egyebek mellett arra a kérdésre vár választ, hogy az emberek meghatározott csoportjának védelme érdekében miként korlátozható a szólásszabadság törvénnyel vagy polgári per keretein belül. Lomnici szerint tisztázni kell azt is, hogy mennyiben tágabbak a véleménynyilvánítás határai a hatóságokkal, a hivatalos személyekkel vagy a bíróságokkal szemben. További kérdés: vissza lehet-e élni a véleménynyilvánítás jogával, és korlátozható-e a szólásszabadság a „közösség méltóságának” védelme érdekében, amikor azt egy, az adott csoporthoz tartozó személy polgári peres úton kezdeményezi.
Ha az AB a személyiségi jogok érvényesítésének lehetőségét kiterjesztően értelmezi, hosszú ideje megoldatlan problémára adhat választ. Ha ugyanis a kereset benyújtásának nem feltétele a konkrét, felismerhető sértett, a gyűlöletbeszéd miatt az adott közösség bármely tagja bírósághoz fordulhat. A másokat sértő kijelentések miatt megítélhető jelentős kártérítés pedig sokkal elrettentőbb lehet, mint az esetleges büntetőeljárásban kiszabható pénzbüntetés.
A megoldást egyébként az igazságügyi tárca is keresi: az előző ciklusban a Ptk. módosítására készült egy tervezet, amely szerint a sértett közösségből bárki pert kezdeményezhetne. Felvetődött, hogy lehetővé tegyék az ügyészség, illetve társadalmi szervezetek beavatkozását is, de döntés végül nem született. Úgy tudjuk, ha az AB a perindítás jogát szűkítően értelmezi, az igazságügy a Ptk. módosítását fogja javasolni.
Az egykor kémkedéséért lefokozásra és életfogytig tartó deportálásra ítélt Alfred Dreyfus kapitány rehabilitálásának századik évfordulója alkalmából tartanak hétfőn emlékülést Párizsban. A koholt vádak alapján elmarasztalt zsidó származású francia vezérkari tiszt csak letartóztatása után 12 évvel kapott elégtételt. A rendezvényen Lomnici Zoltán főbíró az ugyancsak zsidó származású személyek ellen folytatott – utóbb a gyanúsítottak felmentésével végződött – 1883-as tiszaeszlári vérvádperről tart előadást.
