Népszabadság * Tibori Szabó Zoltán * 2006. június 15.
Marlene Dietrich életét képekben bemutató kiállítás nyílt a kolozsvári Tranzit Házban.
A tárlat forrása a berlini Werner Mohr és Königer Miklós példátlanul gazdag magángyűjteménye. A korabeli plakátokat, műsorfüzeteket, képeslapokat, kottákat, fényképeket, hanglemezeket és fotóalbumot az 1929-ben A kék angyal című filmmel híressé vált színésznő feledhetetlen slágereinek kíséretében mutatták be a népes közönségnek.
A tárlatnak nem is lehetett volna jobb helyet találni, hiszen a Tranzit Ház az egykori kolozsvári zsidó iparosok Poalé Cedek zsinagógájában működik. Dietrichről mindmáig azt tartják, ő volt a végzet asszonya: pedig elsősorban politikai meggyőződéseiért konokul kiálló művészember volt.
Akkor is kiállt, amikor az önkénnyel szemben a végsőkig védte a szabadságot, és akkor is, amikor áténekelt a világ legnagyobb háborújának a frontjain. Akkor, amikor az egész megvadult országával és honfitársainak nagy többségével is szembekerült, és akkor is, amikor élete alkonyán szülővárosában, Berlinben kiderült, hogy a németek még mindig nem bocsátottak meg neki, s „Go home, Marlene!” bekiabálásokkal zavarták meg a koncertjét. Mert átállt az amerikaiakhoz, s elárulta a „vaterland”-ot. Sokan ma sem kívánják észrevenni, hogy éppen ezáltal vált a német polgári szellem egyik kiemelkedő átmentőjévé.
Mindezek tudatában a Tranzit Alapítvány, az Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) és a Német Kulturális Központ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint több budapesti, bukaresti és kolozsvári intézmény és cég támogatásával rendezett, június 18-ig megtekinthető kiállítás rendezői a mának, az időről időre ismét elszabaduló ordas eszméknek üzentek.
– Nem minden marlenefil marleneológus, de minden marleneológus marlenefil – mondta a megnyitón Leo Serban filmkritikus a tárlat személyi kultuszt ápoló jellegére utalva. Marlene dalai kezdetben régi gramofonból szóltak, majd miközben a happening résztvevői rózsaszirmok között lépkedve a kiállított tárgyakat nézegették, Marlene a kivetítőn is megjelent.
Amikor a közönség már a pezsgőnél tartott, és mindenki jólesően elernyedve hódolt a néhai díva emlékének, a Tranzit Ház vetítővásznán megjelent az idős Marlene, aki tisztelői felé csábos „thank you”-t lehelt.
Idősebb úr kacsintott rá huncutkásan, dúdolgatva: Mit Dir, Lilli Marleen, mit Dir, Lilli Marleen…
