A koalíciónak egyáltalán nem lehet célja „ellentétet szítani a Fidesz vezetői között”, mivel a Fidesz vezetősége így ahogy van, tökéletesen megfelel neki
Valami nagy-nagy ködfelhő van kialakulóban a választások második helyezettje körül, mintha még a felálló kormánynál is bénábban, zavartabban szeretnék eltölteni ezt a pár hónapot az önkormányzati választásokig. Orbán Viktor például azt találta mondani a Magyar Nemzetnek, hogy „politikai riválisaink célja: ellentétet szítani a Fidesz vezetői között. Ez az intrikus írás is ezt a célt erősítheti, amely sajnálatos módon egy jobboldali lapban látott napvilágot.” Szép és kerek gondolat, csak az a probléma vele, hogy a fenti sajtótermék közvetlen politikai irányítás alatt áll, és mint ilyen, nem nagyon szolgálhat mást, mint az irányító céljait, aki esetünkben lehet ugyan politikai rivális, de semmiképpen sem olyan értelemben, mint a szocialisták, vagy a liberálisok.
A koalíciónak egyáltalán nem lehet célja „ellentétet szítani a Fidesz vezetői között”, mivel a Fidesz vezetősége így, ahogy van, tökéletesen megfelel neki. Meg is szokták már, megszerették, új ötletük nem nagyon támad az elkövetkező negyven évben, és borítékolni lehet az örök ezüstérmet, úgyhogy minek is szítana?!
A koalíció éppen azzal van elfoglalva, hogy a labdarúgó-világbajnokság alatt minél több megszorítást bejelentsen, mert tisztában van vele, hogy ilyenkor senkit sem érdekel, simán jöhetnek az adóemelések, kedvezménymegvonások, a lakosság meccset néz. Ha a kormány belopakodik a lakásba, nyugodtan viheti a képeket a falról, csupán arra kell vigyáznia, hogy a tévét hagyja a helyén, mert az feltűnik.
Azt érzem mostanában, amit Ignasov mérkőzéseinél, amelyeket bemutató jelleggel tart különféle K-1 gálákon: mindig csak annyival ad ki többet magából, amennyi az ellenfél legyőzéséhez szükséges, azon túl semmit, nehogy elfáradjon. Ez ugyan a régi stílusú karatéban célravezető, de a politikában kicsit összetettebb a helyzet, mert maga a mérkőzés a produktum, amit a politikus előállít, és hiába nyer szoros pontozással, vagy egy utolsó pillanatban bevitt félköríves fejrúgással, nincs vége a meccsnek sohasem.
Az MSZP csak annyival nyújt jobb teljesítmény a Fidesznél, hogy ne lehessen összekeverni őket, de – így utólag – egyáltalán nem meglepő az alig másfél százalékos különbség, amivel nyertek a szoclibek.
Persze, addig nem érezheti magát veszélyben Gyurcsány Ferenc, amíg Orbán képes olyat mondani, hogy „a kormány nem a súlyának megfelelően kezeli a munka ügyét”, mert ehhez képest kifejezetten színvonalasnak tűnik a majd” két hónapja tartó töketlenkedés, szalon-politika, kizárásos demokrácia-újraértelmezés és egyebek. Két dolog miatt nem egyértelmű a helyzet, két tény segít elfedni a koalíció harsány impotenciáját: a már említett labdarúgó-világbajnokság, és a választások alkalmával a Fideszre mért testütés, ami kicsit később fejti ki hatását. Az egykor fiatalos, értelmes és szimpatikus párt csak most kezd összerándulni, levegő után kapkodni, amit nagyszerűen példáz a legszervilisebb médiumok lázadása, a Fidesz-szervezetek vezetőséggel szembeni szavazásai, valamint az a finom undor, amivel a főnökök kioldalognak a hatalomból, és megkísérlik az önkormányzati rendszerben biztosítani megélhetésüket az elkövetkező időszakban.
Most van az a pillanat, amikor Orbán „Csonttörő” Viktor féltérdre ereszkedik, de a kezét még nem emelte fel, ehelyett megvédi Pokorni Zoltánt, akit egy jól értesült egyetemista erősen simicskás stílusban ekézett nemrég. „A rosszindulatú, lejárató szándékú írás – átlátszóan valótlan és képtelen állításai dacára – elbizonytalaníthatja a velünk rokonszenvező választók egy részét” – mondja a többszörösen második helyre szorult politikus, és felháborodása hitelesnek tűnik, mivel Pokorni a XII. kerületben indulna ősszel, ahol bizony elég érzékeny a lakosság a zsidókkal cimborálás vádjára, amit Egei Antal egyetemista a Fidesz alelnök fejére olvasott.
Bizony, bizony, Pokorni Zoltán megbízható elvtárs, kéretik nem azzal beszennyezni, hogy törtető liberális lenne, amikor ebben a pártban csak törtető konzervatívok vannak.
Ezt egyébként én is igazolhatom: Pokorni az elmúlt években véletlenül sem mondott semmit, ami vállalható lenne, csak a főnök szavait ismételte olyan formában, hogy az érettségizett Fidesz-szavazók is elfogadhassák. Nem nagy szerep, de ki lehet belőle csillogni.
Para-Kovács Imre
főmunkatárs
