Forrás: MA

Míg a francia vasúttársaságot kedden első ízben ítélte el a bíróság francia állampolgárok deportálásában való közreműködésért, a magyar vasút ellen eddig nem indult eljárás.

2006.06.07 16:00 MTI

Raul Hilberg A pusztítás dokumentumai című könyvében azt írta, hogy az áldozatok koncentrációs táborokba szállításában Európa legkülönbözőbb részeiből részt vett a vasutak nagy létszámú vasutas- és tisztviselőgárdája, akik a vonatokat működtették, és akik az adminisztrációt végezték, a vasúti jegyeket egy útra kellett kiállítani. Magyarországon ugyanez történt, a Magyar Államvasutakat mindezidáig azonban nem vonták felelősségre.

„Míg a Horthy-korszakra vonatkozóan még a mozdonyok típusairól is konkrét adatok maradtak fenn, érdekes módon az 1944-es tavaszi, nyári időszakról szóló dokumentumok eltűntek – ezzel érvelnek azok, akik ellenzik a MÁV-tól való számonkérést” – mondta Kovács Tamás történész, a Páva utcai Holokauszt Múzeum gyűjteményi csoportvezetője.

„A háborús időszakban a menetlevelek valóban ott maradtak az állomáson, illetve eltűntek, ám ettől még perelhető lenne a MÁV. Véleményem szerint azonban nem a MÁV felel a deportálásért, hanem azok az emberek, akik kiadták az utasítást” – vélekedett Botos János történész, a Holokauszt Emlékalapítvány munkatársa.

„A magyarországi deportálásokat és a vasúti szállítást Eichmann különleges kommandója vezette, amelyben közreműködött a magyar államgépezet és közigazgatás. Erkölcsi szempontból azon is érdekes elgondolkozni, hogy vajon a szövetségesek miért nem bombázták az Auschwitzhoz vezető vasúti síneket” – tette hozzá a történész.

„A zsidó hitközségek eddig nem indítottak kártérítési pert a Magyar Államvasutak ellen. Ez egyébként is csak abban az egyetlen esetben bírna perspektívával, ha egyértelműen a vasutat lehetne felelőssé tenni valakinek az utazás alatt, a szállítás körülményei miatt bekövetkezett haláláért” – mondta Egri Oszkár, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségek (Mazsihisz) jogi osztályának a vezetője.

Egri Oszkár hozzátette: „Sajnos csak az ellenkező esetre tudok példát mondani. A győri iparosok, akik a gyűjtőtábort vonták be szögesdróttal, utólag követelték és meg is kapták költségeiket. Tekintettel a MÁV jelenlegi pénzügyi helyzetére, a kárpótlás követelése nem is lenne túl szerencsés„.

Bibó Istán Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című könyvében így fogalmazott: „..A közigazgatás még emberségesebb része is nagyobbrészt abban a szellemben működött, hogy a törvényes magyar kormánynak a törvényes intézkedéseit hajtja végre, amelyek csupán kegyetlen és erőszakos végrehajtói közegek kezében vezettek különféle borzalmakra….Odáig csak nagyon kevesen jutottak el, hogy az államhatalmat gengszterbandának, rendeleteit papírcafatoknak, s a velük való engedetlenséget, kijátszást és hamisítást erkölcsi kötelességnek tekintsék” – írta Bibó István Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című könyvében.