Budapest főépítésze tizenkét év után távozik posztjáról
Népszabadság * Schmidt Gábor * 2006. június 2.
A főépítész az Árpád híd pesti hídfőjénél épülő, „a fővárosi magasházrendeletbe ütköző” toronyházakat is kifogásoltaKép: Reviczky Zsolt Szeptembertől – 12 év után – távozik a városházáról Budapest főépítésze. Schneller István döntését azzal indokolta, hogy belefáradt a gazdasági lobbival folytatott, magányos szélmalomharcba, és inkább az egyetemi katedrát választja; ősztől főállásban tanít a Corvinus Egyetemen.
Schneller István főépítész szerint az elmúlt időszakban egyre erősebbé vált a gazdasági, ezen keresztül pedig a politikai szereplők befolyása a szakmai döntésekre. Nemcsak a fővárosban – a szakember úgy látja, egész Magyarországon aggasztó az építésügy helyzete. Gyengék a jogi korlátok, az építészeti tervtanácsok szerepe formális, hiszen véleményüket nem kötelező figyelembe venni. Embere válogatja, de ugyancsak gyengék a főépítészek is, annak ellenére, hogy a közvélemény az esztétikai kifogások miatt főként rajtuk veri el a port. Nehezíti a helyzetet Budapesten a kerületi megosztottság, vagyis az, hogy a városházának gyakorlatilag semmi beleszólása az építkezések engedélyezésébe. Az építési engedélyek megadásáról ugyanis első fokon a kerület, másodfokon pedig a közigazgatási hivatal határoz.
A főépítész emlékeztetett arra, hogy tavaly 11 szocialista kerületi polgármester még aláírásokat is gyűjtött, hogy őt távozásra bírja. A városháza – pontosabban annak főépítészi irodája – ugyanis nem volt hajlandó újabb zöld területeket beépíthetővé átminősíteni. A fővárosi szabályozási keretterv állandó módosítása Schneller szerint az esetek túlnyomó többségében pusztán a befektetői érdekek kiszolgálása miatt történik. „Egy szintterületi mutató apróbb módosításával is milliárdokat tehetünk valaki zsebébe” – emelte ki. „Piti ügyekért kilincseltek nálam nagykövetek, hivatásos kijáró- emberek, ismert politikusok” – tette hozzá, neveket természetesen nem említve.
A gazdasági presszió erősödését példázza egy sor, a főépítész által erősen kifogásolt beruházás. Schneller ezek közé sorolta a csepeli szigetcsúcs eladását. „Ez annyira felháborító, hogy nem tudnám a véleményemet jogi következmények nélkül kifejteni” – fogalmazott. A törvény szerint közpark nem adható el, de a kerület egy joghézagot kihasználva ezt mégis megtette.
Ugyancsak kifogásolja Schneller a Hajógyári-sziget déli harmadán létesülő konferencia- és wellnessközpont engedélyezését, ott ugyanis túl sűrű lesz a beépíthetőség. A főépítész nem ért egyet a zsidónegyedben zajló folyamatos bontásokkal és átépítésekkel sem, a védetté nyilvánítást pedig hosszú évek küzdelme során sem sikerült elérni.
A kifogásolható projektek közé sorolta a Kőbánya-Kispest csomópontnál épülő „túlzott mértékű” bevásárlóközpontot, valamint az Árpád híd pesti hídfőjénél emelt, „a fővárosi magasházrendeletbe ütköző” toronyházakat.
Schneller elismeri a magántőke szerepét a városfejlesztésben, de – mint hangsúlyozta – ez nem mehet a közérdek rovására. A civil szervezetek ideig-óráig felvehetik a harcot a befektetők mohóságával szemben, de a közhatalom erejét nem pótolhatják. Néhány kritikusával ellentétben nem tartja magát konzervatívnak, „nagyon szeretem a jó, modern építészetet”, és nem az ezzel kapcsolatos bírálatok miatt döntött a távozásáról.
A főépítésznek nagyon fontos szerepe volt abban, hogy a rendszerváltás után a főváros épített örökségét sikerült megőrizni, és – a kétszintű önkormányzati rendszer ellenére – sikerült működőképes városrendezési keretszabályzatot alkotnunk – mondta lapunknak a főépítész távozása kapcsán Demszky Gábor. A főpolgármestert Schneller az elmúlt napokban tájékoztatta döntéséről, Demszky pedig elfogadta azt.
Az új főépítészt a városháza pályázat útján választja ki, ennek időpontja még nem ismert, de úgy tudjuk, csak az önkormányzati választások után várható.
A magasházak elleni harc Don Quijotéja
Schneller István neve összeforrt a 2001-es magasházas rendelettel. Pedig tevékenysége sok más nyomot is hagyott Budapesten. Első fővárosi ciklusában, 1991-től még műszaki főpolgármester-helyettesként felügyelte például a Nagyvásárcsarnok rehabilitációját, átterveztette a Lágymányosi hidat, hogy majdan villamos is közlekedhessen rajta, felelőse volt a Nagykörút felújításának, valamint az Andrássy út és a kisföldalatti rendbetételének. Később, 1995-től vezető szerepe volt a főváros általános rendezési tervének és hosszú távú fejlesztési koncepciójának megalkotásában. Egyebek mellett olyan fontos keretszabályozások is az ő időszakához köthetők, mint a Fővárosi Szabályozási Keretterv és a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályozás. Schneller szakmai bírálói elsősorban defenzív építéspolitikája miatt kárhoztatták. Maga a főpolgármester is azt nyilatkozta, hogy proaktív, kezdeményező főépítészre volna szükség. Mert a fővárost az utóbbi időben a befektetők találták ki. A főépítész ideje, energiája pedig az ő túlzott igényeiknek visszaszorítására ment el. Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb főépítészi tevékenységéből, tegnap azt válaszolta, hogy „néhány épületre, amelyet nem engedtem megépíteni vagy nem engedtem lebontani”. (Cs. L.)
