S. Nagy Katalin Emlékkavicsok – Holokauszt a magyar képzőművészetben 1938 – 1945 című könyvét Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát és Székely Gábor a Holokauszt Közalapítvány kuratóriumi elnöke mutatja be ma délután öt órakor a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.
A holokauszt a magyar képzőművészetben is kitörölhetetlen nyomokat hagyott. A nácizmus pusztító eszméit vakon szolgáló adminisztráció nem kivételezett. S. Nagy Katalinnak a Glória Kiadó gondozásában most megjelenő kötete azokról a magyar képzőművészekről szól, akiket 1938-1945 között faji, származási alapon a zsidótörvények zsidónak minősítettek. Akkor is, ha önmagukat nem tartották annak, ha kikeresztelkedtek, ha családjuk elmagyarosodott, asszimilálódott a magyar kultúrához, nem beszéltek- írtak-olvastak héberül, nem volt közük a zsidó valláshoz. Fényes Adolf, Iványi Grünwald Béla, Beck Ö. Fülöp, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Bokros Birman Dezső, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand, Perlott-Csaba Vilmos, Farkas István, Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Bálint Endre, Gedő Ilka, Schaár Erzsébet, Ország Lili a 20. századi magyar képzőművészet meghatározó alkotói. Nélkülük nincs magyar képzőművészet.
A zsidótörvények által érintettek közül sokan mások – Örkényi Strasser István, Goldman György, Kondor György, Porter Paula, Schnitzler János, Weisz Fehér György, Berger Juhász Pál, Göndör Bertalan, Hegedűs Endre – a harmincas-negyvenes évek műkritikája szerint nagy ígéretek, a jövő jelentős művészei, zsidósorsuk azonban megakadályozta, hogy pályájuk kiteljesedjék. Jó néhányan fiatalon pusztultak el a munkaszolgálatban, gettókban, munka- és haláltáborokban. Ez a könyv legalább az emlékezetüket, a nevüket megőrzi.
(Népszava)
