Forrás: NOL

2002. május

Népszabadság * Révész Sándor * 2006. május 27.

Orbán Viktor a Dísz téren Kép: Gárdi Balázs „Az új évezred első választásának lebonyolítása törvényes rendben, magas színvonalon történt meg. (…) A választási szervekhez eljuttatott beadványok száma is szokatlanul magas volt, de a kifogások nyomán született bírósági döntések nem kérdőjelezték meg a törvényes lebonyolítást. (…) A 2002. évi választásokon mintegy 140 nemzetközi megfigyelő regisztráltatta magát. Az EBESZ Budapesten, Debrecenben és Pécsett működtetett irodát.

A megfigyelők megállapították, hogy a szavazás a demokratikus választásokra vonatkozó nemzetközi elvárásoknak és követelményeknek megfelelően zajlott le. A választási rendszer, a közigazgatási szervezet megfelelő alapot nyújt a választási folyamat átláthatóságához, elszámoltathatóságához, a szabad, tisztességes és egyenlő választások megrendezéséhez. Ez olyan megállapítás, amelyre valamennyien büszkék lehetünk.” Ezt a lehetőséget Pintér Sándor, az Orbán-kormány belügyminisztere ajánlotta a képviselők figyelmébe az új Országgyűlés alakuló ülésén. A beszámolóhoz hozzászólás nem volt, azt az Országgyűlés „382 igennel, ellenszavazat és tartózkodás nélkül megszavazta”.

Az igennel szavazó vesztesek ekkor már hetek óta szervezték a választások tisztaságát megkérdőjelező akciókat és mozgalmakat.

Kis János Kép: Teknős Miklós Az EBESZ bírált is. Kifogásolta, hogy az OVB az ellenzéki pártok jóváhagyása nélkül jött létre, hogy „a közszolgálati televízióban kézzelfoghatóan megnyilvánult a kormány és a Fidesz iránti elfogultság”, a médiával kapcsolatos panaszok „elbírálása késedelmet szenvedett, és nem megfelelően lett orvosolva”, továbbá „az a benyomás, hogy a kormány és a kormányzó párt politikai hirdetései öszszemosódnak”. (Népszabadság, 2002. április 9-10.)

Két helyen semmisítette meg a választási bizottság a választási eredményeket, Gyöngyösön a Fidesz, Nyírbátorban az MSZP panasza nyomán. Mindkét döntést megfellebbezték, s a fellebbezés után érvénytelenítették. Gyöngyösön azért, mert nem bizonyosodott be a jogsértés, Nyírbátorban pedig bebizonyosodott ugyan, de a szocialista panaszos nem a döntésre jogosult választási bizottsághoz fordult.

Az OVB-t leginkább azzal ostromolták, hogy számláltassa újra a szavazatokat, holott erre a törvény szerint nem utasíthatta a helyi választási bizottságokat. A szavazókörökben bármely párt delegáltjának kérésére, akárhányszor újraszámlálták a szavazatokat, amíg a jegyzőkönyvet valamennyien alá nem írták.

Orbán Győző Kép: Domaniczky Tivadar

A MIÉP már április 13-án a Kossuth téren is aláírásokat gyűjtött a szavazatok újraszámlálásáért. A Fidesz műsorvezetője föl is szólította a jelenlévőket a csatlakozásra. A választások második fordulója után a Fidesz átvette a kezdeményezést. A Fidesz csak számolni akart, a MIÉP viszont új választást követelt. Május 5-én nagygyűlést tartottak a Hősök terén. A gyűlésre hívó röplap szerint „a Medgyessy-Kuncze uralom idején * idegen kézre kerül a magyar termőföld, * idegen kézre jut minden értékes ingatlan, * ismét ellenforradalom lesz 1956 szent forradalma, * munkásmozgalmi múzeum lesz a Terror Háza, * állását veszti minden magyar érzelmű, keresztény értelmiségi, * az egyetemek és főiskolák kapui bezárulnak ifjúságunk előtt, * ismét a bűnözők paradicsoma lesz Magyarország, * a magyarság palesztin vendégmunkás lesz saját hazájában, * nemcsak Trianon lesz tiltott szó, de Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja is.” Csurka kijelentette, hogy nemzeti ellenállás szükséges, ami, ha kell, „a polgári engedetlenségig is felcsap”. A szónok szerint Simon Tibort is a választások győztesei ölték meg.

A nagyobbik vesztes két nappal később tartotta a nagygyűlését a Dísz téren. Orbán Viktor „igazságtalan bánásmódnak”, „jogtalan hátratételnek” minősítette, hogy kivették „a polgári öszszefogás kezéből a kormányzás lehetőségét”. Úgy vélte, hogy a győztesek „Semmit sem tehetnek a polgári Magyarország szándékai és akarata ellenére. (…) A polgári Magyarország az egész. (…) Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk és nem lehetünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben. (…) Arra kérem önöket, hogy a következő három hónapban hozzanak létre kis, néhány emberből álló csoportokat, baráti csapatokat, polgári köröket. (…) Tudnunk kell egymásról, hogy ha a sorsunk úgy hozza, hogy mozdulnunk kell, akkor egyszerre mozdulhassunk.” (Meg fogjuk védeni, amit közösen létrehoztunk. Magyar Nemzet, 2002. május 9.)

Orbán Viktor az új kormány beiktatása előtti napon „arra kérte a polgári mozgalommal szimpatizáló embereket, hogy a nemzeti nyilvánosság megteremtése érdekében tekintsék feladatuknak előfizetni a Magyar Nemzetre, valamint a Demokrata és a Heti Válasz című hetilapokra.” (Polgári kör alakult Orbán vezetésével. Magyar Nemzet, 2002. május 27.) A Szerencsejáték Rt. már túl volt feladatának áttekintésén: még a két választási forduló között vásárolt másfél milliárd forintért hirdetési felületet a Fideszhez közel álló médiumoktól. (Népszabadság, 2002. május 29.)

Csurka István a MIÉP nagygyűlésén a Hősök terén Kép: Teknős Miklós Orbán május 23-án a Sándor-palotából üzente: „a jövőben lesznek nagyon nagy, nem a kormány által szervezett ünnepségek (…) Tömegmozgalmi válaszokat, többmilliós utcai nagygyűléseket, aláírás-gyűjtési akciókat, népszavazási kezdeményezéseket ígért, ha a polgári oldal úgy ítéli meg, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány olyan lépésekre készül, amelyek sértik az ország és a polgárok érdekeit.” (Bednárik Imre: Orbán tüntetésekkel fenyeget. Népszabadság, 2002. május 24.)

Az előző napon Medgyessy a parlamentben arra kérte elődjét, hogy a politizálás első számú terepe a parlament legyen. Az előd azzal válaszolt, hogy „aggodalomra nincsen ok, mert a zavargásokkal, emberélettel és vagyoni károkkal járó utcai rendezvények Magyarországon történelmileg a baloldal kiváltságához tartoznak.” (Népszabadság, 2002. május 25.) A történészek fölhívták Orbán figyelmét arra, hogy baloldali utcai rendezvények Magyarországon történelmileg többnyire akkor jártak károkkal és áldozatokkal, amikor a nem baloldali erőszakszervezetek szétverték őket (például 1912-ben vagy 1930-ban). A zsidóveréssel egybekötött utcai rendezvények szervezőinek sem volt baloldali identitásuk.

Ezekben a napokban Bayer Zsolt Erdélyben népszerűsítette a polgári köröket. Egy nagyváradi lakossági fórumon kijelentette, hogy „a jobboldal legfontosabb feladata, hogy elsöpörje a szocialistákat… Ennek hatékony eszköze a polgári körök összefogása, amely Erdélyben is sikerrel alkalmazható eszköz lehet a sokaknak nem tetsző RMDSZ-vezetés megbuktatására.” (Népszabadság, 2002. május 25.)

Tihanyi Örs így zárja a múlt áprilisi ködében már idézett cikkét: „Aki tisztában van Orbán Viktor politikusi képességeivel, az előtt nem lehet vitás, hogy a Fidesz könyörtelenül ki fogja használni ellenfelei hibáit, és az sem lehet kétséges, hogy nem fog válogatni az eszközökben, ha harcra kényszerítik.” (Tihanyi Örs: Az új kormány, avagy az időzített bombák. Magyar Nemzet, 2002. május 16.)

Az Orbán-kormány a helyén volt és hevesen dolgozott. A választások után bejelentették, hogy azonnal és soron kívül eladják az állami tulajdonban lévő termőföldeket – azok kivételével, amelyek a 12 polgárilag privatizált állami gazdaság haszonbérletében vannak. Igen alacsony áron, illetékmentesen és kamatmentes hitelre. Ez a lehetőség természetesen fölizgatta a spekulánsokat. Az MSZP bejelentette, hogy amint beiktatják a kormányt, leállítják a kótyavetyét. „Orbán Viktor felmérte, mi az, ami még megmenthető, s ezt gyorsan biztonságba kívánja helyezni. Nem érdekli, ki mit mond. Gyorsított eljárással halad az új évezred legnagyobb szabású földosztása. Az idő korlátozott, a menetrend feszes, mindent a legnagyobb pontossággal kell végrehajtani, hogy azon a napon, amikor kezükbe ragadják a hatalmat, már késő legyen – nekik. (…) Ha Orbán csak egy lépést hibázik, akkor hiába minden, a zsákmány az övék lesz egészen.” (Bencsik András: Ismét ellenzékben. Demokrata, 2002. május 9.) Hibáztak. A termőföld értékének meghatározására szánt matematikai képlet hibásan jelent meg a kormányrendeletben. Elkéstek.

A kormány jelképes összegért visszadobta a Vegyépszernek a stratégiai kérdésekben az állam (az MFB) számára vétójogot, ellenőrzési lehetőséget biztosító aranyrészvényt. Úgy volt, hogy a meglévő 300 milliárd mellé még kap egy 200 milliárd forintos megrendeléscsomagot is a kormányváltás előtt a Vegyépszer-Betonút konzorcium, de a választások második fordulója és a leendő miniszter, Csillag István fölhorkanása után ezt már nem hagyta jóvá az MFB.

A Magyar Hírlap megírta, hogy a miniszterelnök édesapjának gánti bányájából óriási tempóban szállítják a görgeteges dolomitot a Vegyépszer útépítéseihez, az M8-ashoz és a Székesfehérvárt elkerülő úthoz. Ez azért érdekes, mert ennek a csekély értékű töltésanyagnak az esetében a szállítás a döntő költségtényező, és az építkezésekhez sokkal közelebb is bányásztak görgeteges dolomitot. A cikk megjelenésének napján a lap megpróbált kívülről néhány fölvételt készíteni a gánti bányáról, de ezt a helyszínre robogó Orbán Győző hevesen nehezményezte. A fotóriporter állítása szerint a bányatulajdonos kikapta a kezéből a másfél millió forintot érő fényképezőgépét és földhöz vágta. A gép tönkrement. A fotós följelentette Orbán Győzőt, de nem tudta bizonyítani, hogy az eset úgy történt, ahogy elmondta.

A kormány – bukása után két héttel – úgy döntött, hogy az orosz államadósság nagyobbik részét eladja meglehetősen nyomott, 31 százalékos árfolyamon a bécsi Meinl banknak. Ez sem ment, mert az orosz kormány nem járult hozzá az üzlethez.

Felsőmocsolád ötszáz lelkes falu Somogyban: nincs gáz, nincs szennyvízcsatorna, megoldatlan az iskola helyzete, 25 százalékos a munkanélküliség és 30 millió forint a forráshiány. Május elején gyorsan leszóltak oda, hogy üstöllést pályázzanak sportcsarnokra, kapnak 100 millió forintot. Kaptak. Az új kormány meg visszavette.

A leköszönő kormány még rengeteg kötelezettséget vállalt, s ezzel „hihetetlenül kicsiny mozgásteret hagyott utódjának” – írja Várkonyi Iván összefoglaló cikkében, melyben megtalálható az a rengeteg tétel, melynek fölsorolásától itt el kell tekintenünk. (Várkonyi Iván: Kiadásdömping: jogilag rendben. Népszabadság, 2002. május 18.)

Áprilisban derítették ki a Népszabadság munkatársai (Haszán Zoltán- Horváth Gábor-Kéri J. Tibor: A Happy End-től a felkelő napig, Népszabadság, 2002. április 4.), hogy a közszolgálati televízió reklámidejét értékesítő In Media cég mögött is Orbán Viktor kommunikációs főtanácsadója, Wermer András áll. Szabó László Zsolt elnök 2001 júniusában kötött szerződést az In Mediával a készpénzes reklámidő értékesítésére. A titokban megkötött megállapodás annak ellenére érvényben maradt, hogy a kuratórium nem fogadta el. A köztelevízió későbbi vezetői a kormányváltás után azt mondták, hogy a szerződés, melynek részleteit soha nem hozhatják nyilvánosságra, kiemelkedően magas jutalékot biztosított az In Mediának, a köztévé pedig nagyon rosszul járt vele. Márciusban közbeszerzési pályázatot írtak ki a televízió reklámidejének értékesítésére. Ezen az In Media is indult. A választások két fordulója között Pető Iván fölkérte a televízió vezetőit, hogy ne hirdessenek eredményt, ne próbálják bebetonozni a bukófélben lévő kormány házi médiacégét. Nem hirdettek eredményt, de az In Mediát formailag fölbonthatatlan szerződéssel megbízták a reklámidő további értékesítésével addig, amíg nincs eredményes pályázat. A köztelevízió új vezetésének végül őszszel sikerült olyan helyzetbe hozni az In Mediát, hogy közös megegyezéssel felbontsák a szerződést.

A Defend Kft. ügyében már a kormányváltás előtt megindult a nyomozás. Polt Péter azt nyilatkozta: „alapos a gyanú, hogy a szerződéskötések körül történhettek jogsértések”. (Állok a szakmai vizsgálatok elé. Fekete Gy. Attila interjúja Polt Péterrel. Népszabadság, 2002. május 23.) Azokról a szerződésekről van szó, amelyeket a Magyar Posta kötött a céggel. Mivel az állam az MFB-n és a Postán keresztül, amint arról a maga idején beszámoltunk, bevásárolta magát Földi László cégébe, a kormányváltás azt jelentette, hogy az új kormány által kinevezett vezetők rendelkezhetnek a Defenddel. Olyanok, akiknek Földi nem kegyeltjük, tehát a kisebbségi tulajdonrészével az általa fölépített cégben nem megy többé semmire. Ezt az elértéktelenedett tulajdonrészt a választások után bagóért átvette tőle Csintalan Sándor, akiről kiderült, hogy már régen csendestárs volt a Defendben és a Fideszben.

Az Orbán-kormányt a nemzetközi szervezetek, az EBRD, az OECD már 2000 vége óta folyamatosan bírálták azzal, hogy a költségvetési politika fellazult, a költségvetés átláthatatlan, a valóságos hiány jóval nagyobb, mint amit hivatalosan kimutatnak; gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, ha a kormány vissza akar térni az EU Európai Bizottságának benyújtott középtávú gazdaságpolitikai programjához.

A gazdaság állapota folyamatosan romlott. A kormány által előre jelzettnél az első negyedévben nagyobb volt az infláció, az államháztartási hiány, és kisebb mértékben nőtt a GDP. A Gazdaságkutató Intézet az év végére hatalmas, ötmilliárd eurós kereskedelmi-mérleg-hiányt várt, s úgy számolt, hogy 2001-2002-ben 25 százalékkal romlik a magyar gazdaság versenyképessége. (L. Farkas Zoltán: Klímaváltozás. HVG, 2002. május 25.)

Kevesen, de azért néhányan jelezték Medgyessy Péternek, hogy ha az új kormány megtartja az ígéreteit, akkor nagy baj lesz a forinttal és a költségvetési hiánnyal. A kevesek között volt például a politikától visszavonult Németh Miklós is (Népszabadság, 2002. május 18.).

Tamás Gáspár Miklós ideológiai pörölycsapásai egyikével a szöget is fején találta: „A jobboldal talán elvesztette a választási ütközetet, de megnyerte az ideológiai háborút, amikor rákényszerítette a pánikba esett szocialista pártot arra, hogy megígérje: érintetlenül hagyja az antiszociális (igazságosság- és egyenlőségellenes) intézkedéseket, az alanyi jogon (tehát nem rászorultsági alapon) járó kedvezményeket és segélyeket… (Tamás Gáspár Miklós: A középosztály lázadása. Élet és Irodalom, 2002. május 3.)

Kis János jó előre megmondta, mi lehet a Medgyessy-kormány halála: „A legegyszerűbb, amit tehet, az, hogy nem vállal konfliktusokat a távozó koalícióval, lehetőleg mindent úgy hagy, ahogy van. Békén hagyja a Fidesz klienseit, ha törvényesen jutottak a vagyonukhoz, ha törvénytelenül. Nem nyúl az állam és az egyházak összefonódásához, nem szakít a Szent István-os-szent koronás állami jelképvilággal, és folytathatnám tovább. Eleget tesz az előző kormány által vállalt összes kötelezettségnek, és ezenfelül még a saját érdekcsoportjának is osztogat. Ez óvatos emberek számára csábító megoldásnak tűnik, a kormánynak a halálát jelentené. – Miért? – Először is azért, mert ezen a módon a Fideszt nem lehet lecsillapítani. (…) A konfliktusok elől való kitéréssel a kormány csak gyengeséget mutatna, nyugalmat nem teremtene. Másodszor azért lenne végzetes ez a stratégia, mert csak addig működik, amíg a kormánynak van miből osztogatnia. Márpedig nem lesz.” (Az arc nélküli politika nem jön be. Tihanyi Péter interjúja Kis János filozófussal. Hetek, 2002, május 10.)

Május 9-én kirabolták az Erste Bank móri fiókját. Hidegvérrel kivégeztek mindenkit, akit a helyszínen találtak. Heten haltak meg. „Ezt a gonoszt csírájában kell elfojtani, ezért a leghatározottabban utasítottam a belügyminisztert, hogy minden eszközt felhasználva, kerítsék elő a tetteseket” – mondta Orbán Viktor. „Személyes felelősséget vállalok azért, hogy az új kormány a bűn kérlelhetetlen ellenfeleként fog küzdeni azért, hogy a közbiztonság ismét megerősödhessen” – mondta Medgyessy Péter.

A nyomozók már másnap tudni vélték, ki a gyilkos. Azóta is a vélekedésnél tartunk.

A Népszabadság Zrt. kiadásában könyv alakban is kapható a cikksorozat szerkesztett és bővített kiadása. A Múlt köde 1998- 2002 megrendelhető 436-4364-es telefonon.

Comments are closed.