Dévényi István, eletstilus@hetivalasz.hu
A Fidesz kong-resszusának egyetlen tanul-sága, hogy most már végképp nem tudni, mit hoz a jobboldali jövő.
Ezt kár volt megrendezni, de tényleg. Biztos sokba került, márpedig a pénz az, aminek a Fidesz mostanság leginkább híján van – már amennyiben hinni lehet a nagyobbik ellenzéki párt gazdasági helyzetéről szállingozó híreknek. Szóval volt itt egy kongresszus, aminek egyetlen hosszú távú eredménye, hogy a következő években borítékolhatóan minden egyes Orbán Viktorról szóló baloldali publicisztikában el lesz sütve a Mein Kampf kapcsolat. Nem tudni, kinek jutott eszébe a megnyerő gondolat, a pártelnöknek személyesen vagy valamelyik tanácsadó mutatott rá a bámulatos párhuzamra, miszerint a szocialisták gyűlöletpolitizálást folytatnak, lásd még Adolf Hitler Mein Kampf 54. oldal teteje, mindenesetre így látatlanban oda lehet ítélni az ötletgazdának a 2006-os esztendő baklövője címet.
Mert ha van közéleti szereplő ma Magyarországon, aki semmilyen körülmények között nem tud jól kijönni egy ilyen idézgetésből, az Orbán Viktor. Hülye világot élünk, hát persze, mert már miért ne lehetne egy kongresszusi szónoklatban bármilyen példával előhozakodni, főként, ha az ül is? Csak hát 1998-óta azért kiderültek a honi degenerált játékszabályok, legalább is a baloldalra meg a jobboldalra vonatkozó nem egészen egyforma előírások bizonyosan. Ha például Gyurcsány Ferenc zsidó viccet mesél, azon nagyot illik kacagni, mert a kormányfő milyen multikulturális egyéniség. Ám ha ugyanezt a poént Orbán Viktor veszi elő, akkor minimum negyven értelmiségi ír levelet az Európai Unió valamennyi miniszterelnökének, hogy már összepakolták a bőröndjüket, oly fenyegetettségben kell élniük a polgári oldal miatt.
Sajnos nem csak ez a szerencsétlen közjáték rontotta el a Fidesz összejövetelének egyébként sem túlságosan derűs hangulatát. Azt nyilván nem várta senki, hogy az önkormányzati választások kampányának tulajdonképpeni nyitányakor a küldöttek majd minden idők legmélyebb elemzésébe bonyolódva vitatják meg az országgyűlési voksolás elveszítésének okait. És azt sem hihette komolyan senki, hogy a megjelentek Répássy Róberttel bezárólag az összes politikus talpa alá útilaput kötnek. Hiszen addig még rendben is van a dolog, hogy a nagygyűlés hevében az ember beikszeli a „monnyonle” rublikát, de mi van azután? Ugye, hogy nem is olyan egyszerű.
Ám az, hogy 728 küldött nem látta értelmét a kongresszuson történő megjelenésnek, nagyon komoly figyelmeztetés. Mert nyilván akadt olyan is, akinek fia, lánya, unokaakárkije ballagott a jeles napon, így az utólagosan magyarázkodó hivatalos közleménynek megfelelő családi indíttatásból hiányzott az összerándulásról. Az otthonmaradók nagy része azonban egyszerűen fölöslegesnek ítélte személyes jelenlétét a tét nélküli értekezleten. Nem akartak asszisztálni a változatlansághoz, mivel a Fidesz jelenlegi fölépítése, és működési gyakorlata csakis a menjünk tovább az útön döntések meghozatalára ad lehetőséget.
Ilyen légkörben aztán végképp szerencsétlen, ha a maradékküldöttek nyolcvanvalahány százalékának támogatásával frissiben újraválasztott elnök olyanokat mond, hogy akkor ő most majd rendet tesz. Illetve, hogy nem a régi kádereket kell a helyhatósági választások listáinak befutó helyeire tenni, hanem azokat, akik keményen dolgoztak a kampány utolsó napjaiban, és hurcolászták szorgalmasan a szóróanyagot, meg a Fidesz feliratú golyóstollakat házról házra. Mert a végén a nem négy napig, hanem tizenhat évig szintén keményen dolgozó mezei fideszkatonák úgy fogják érezni, hogy akkor nekik ebben a szervezetben talán már nincs is helyük. Persze erre is van megoldás, hiszen a megüresedő helyeket föl lehet tölteni az ügyesen kampányoló, narancssárga dzsekis friss arcokkal. Csak akkor ideje az egykori Fidesznek új nevet keresni. Meg lélekben fölkészülni az évtizedekig tartó ellenzékiségre.
