Népszabadság * Inotai Edit * 2006. május 18.
Bad Arolsen eddig nem tartozott az ismert német városok közé, de hamarosan a történészek Mekkájává válhat.
A Kassel melletti településen őrzik a világ legnagyobb holokauszt-archívumát, amelyet most megnyitnak a kutatók előtt. A nácik hírhedten alapos koncentrációs tábori nyilvántartását is megöröklő levéltárban 17,5 millió üldözöttről 50 millió dokumentum található, köztük Schindler híres listája is a megmentett zsidókról. Ha a papírokat egymás mellé helyeznék, 25 kilométer hosszan kígyóznának. A dokumentumok között őriznek például egy jegyzőkönyvet egy Mauthausen melletti tömegkivégzésről is, amit Hitler születésnapja alkalmából rendeltek el.
Az archívumot eredetileg a brit vöröskereszt hozta létre 1943-ban, a Németországban eltűnt – koncentrációs táborokba hurcolt, meggyilkolt, kényszermunkára fogott – polgári személyek felkutatására. A háború után áthelyezték az NSZK-ba, és az 1955-ös bonni szerződés értelmében egy tizenegy országból álló felügyelőbizottság került az élére. Ők határoztak kedden az archívum megnyitásáról, de a konkrét kutatás valószínűleg csak az év végén kezdődhet meg, mivel a részes államoknak (Németországnak, Franciaországnak, a Benelux államoknak, Olaszországnak, Nagy-Britanniának, Izraelnek, az Egyesült Államoknak, Görögországnak és Lengyelországnak) is jóvá kell hagyniuk a döntést.
Bár az archívum elsődleges célja az eltűnt személyek felkutatása volt, az utóbbi években sokan fordultak hozzájuk az egykori kényszermunkások vagy a koncentrációs táborok túlélői közül is: sok esetben csupán a bad arolsen-i levéltárban volt írásos nyoma elhurcolásuknak, s ez alapján igényelhettek morális jóvátételt, kártérítést vagy nyugdíjat. Kizárólag az áldozatok vagy családtagjaik fordulhattak hozzájuk – az érdeklődés a vasfüggöny megnyitása után erősödött fel. Tavaly 150 ezer igényt kaptak, de a feldolgozatlan kérések száma lassan eléri a félmilliót. A munka felgyorsítása érdekében az adatokat digitalizálják, és a felügyelőbizottságban részes országoknak is elküldik.
A német (és az olasz) kormány évekig megpróbált ellenállni a főként amerikai követelésnek az archívum megnyitásáról. Berlin arra hivatkozott, hogy így kényes, személyes adatok kerülhetnek illetéktelen kezekbe. A nácik ugyanis mindent gondosan dokumentáltak áldozataik politikai elkötelezettségétől kezdve esetleges örökletes betegségéig, a rajtuk végrehajtott kísérleteket, a kényszerabortuszokat, a brutális bánásmódot, a házasságon kívüli gyermeket vagy a homoszexualitást. Ez legfeljebb a családokra tartozik, semmiképpen sem a külvilágra – érveltek a németek. A washingtoni holokausztmúzeum vezetője viszont azzal vádolta a németeket, hogy ezzel azt támogatják, hogy a világ megfeledkezzen az áldozatokról. A megegyezésben állítólag az is szerepet játszott, hogy az amerikaiak végül megígérték: nem fogják feltenni az internetre az egész archívumot, és a kutatást is csupán a személyi adatok védelme alatt lehet folytatni.
