Forrás: Mazsihisz

Május első vasárnapján sokan gyülekeztek a Brüll-család kriptájánál a temető Kozma utcai falánál.

Május első vasárnapján sokan gyülekeztek a Brüll-család kriptájánál a temető Kozma utcai falánál.

Azért jöttek el az MTK Baráti Körének meghívására, hogy tisztelettel adózzanak Brüll Alfréd, minden idők legnagyobb magyar sportszervezője, mecénása, szponzora, minden nemes ügy lelkes támogatója, a nagy zsidó filantróp emlékének. Neve összeforrt az MTK-val, amelynek száz éve elnökévé választották és végig megmaradt ezen a poszton. Itt voltak a sport barátain kívül zsidó és egyéb szervezetek képviselői, Streit Sándor a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, Hídvégi György a Magyar-Izraeli Baráti Társaság főtitkára, Krausz Tamás történészprofesszor és sokan mások.

Molláth Ferenc a Baráti Kör vezetője a szervezők nevében üdvözölte a szép számmal megjelenteket, azzal indokolva kezdeményezésüket, hogy Brüll Alfréd az MTK legnagyobb elnöke volt, aki több sportágat is támogatott. Tóth Emil főkántor zsoltárokkal vezette be az ünnepséget, majd Gerő András tanszékvezető professzor méltatta Brüll Alfrédot és szerepét a XX.század Magyarországán. Végigtekintett életén, sportműködése túlnőtt a magyar határokon, 26 sportegyesületnek volt az elnöke, maga is versenyzett, első volt az új sportágak, mint az autóversenyzés és vitorlázás hazai meghonosításában. Ingatlanügyletekkel és a tőzsdén szerzett vagyonát a sport rendelkezésére bocsátotta.

Minden sportmozgalom számíthatott támogatására, de elsősorban az 1888-ban alakult Magyar Testgyakorlók Köre, az MTK. 1912-ben a pálya építésekor 150.000 koronát bocsátott a klub rendelkezésére, amelyekért részvényeket kapott, ezeket odaajándékozza az egyesületnek.

Megnyeri Bárczy István polgármestert a csapat részére, olyannyira, hogy az telket ad a pálya építésére, és amikor az elkészül, ő teszi a kezdőrúgást – cilinderben és Ferencz József-kabátban -, amelyről egykorú fénykép is tanúskodik. Sajnos a terjeszkedő ordas eszmék behatolnak a sport berkeibe is, 1941-ben feloszlatják az MTK-t. Brüll Alfréd elhagyja hazáját – amely kezd mostohán bánni vele – de 1943-ban naiv módon visszatér. Rá egy évre deportálják, a haláltáborban Mengele felismeri a híres embert, állítólag Shakespeare művészetéről vitáznak, de ez nem menti meg Brüllt. A családi kriptában nincsenek hamvai, csak tábla hirdeti emlékét -no meg az utókor tisztelete.

Ennek jele volt ez a megemlékezés, amelynek végén Schőner Alfréd rektor-főrabbi mondta el a Kádist Brüll Alfréd tiszteletére és lelke nyugalmáért.

Mazsihisz news

Comments are closed.