6. évfolyam 19. szám, 2006.05.11.
Egy húron, több szólamban
A kritikus sajtó – hitem szerint – ellenzéki. Ami nem azt jelenti, hogy a parlamenti ellenzék által etetve és uszítva, fideszes pórázon Magyar Vizslaként ugrik a hatalom torkának. Nem. (…) Hiszem, hogy ha a helyzet normalizálódik, akkor az érvelő, szuverén, kritikus hang neked is segíteni fog, kedves hatalom.”
(Mester Ákos: Kedves hatalom!, 168 Óra, május 4.)
„A Fideszen kívül mindenkinek elemi érdeke, hogy Orbán Viktor maradjon, szóba se kéne hozni ezt a kérdést, nagyokat kellene hallgatni, esetleg biztatni a vezért, hogy csak így tovább, tippeket adni, miért is vezesse tovább a szövetséget, kiemelni a társhülyék felelősségét, és elkenni az övét. Majd elintézik ezt a Magyar Nemzet publicistái egymás között; majd dolgozik az ügyön Tölgyessy Péter, és harcol B. Zsolttal, lesznek szép pillanatok, és nem szükséges ebbe egyáltalán beavatkozni.”
(Para-Kovács Imre: Orbánnak maradnia kell!, Magyar Hírlap, május 3.)
„Ám régóta tudjuk, hogy a paraság mekkora közösségformáló erő. Ami viszont Orbán teljes szétesésére mutat, az az, hogy eszébe se jutott arról beszélni, hogy ő – aki a vereségért a felelősséget vállalja – milyen ostobaságokat követett el a négyéves kampányban. Hanem ehelyett: a kormány, vagyis Gyurcsány, meg valami büdös lények kivásárolták a híveit.”
(Andrassew Iván: Orbánvásár, Népszava, május 3.)
„A tanmese a kiválasztottakról, az igazakról, akiknek elszánt, kitartó önvédelemre berendezkedett közössége a mindent eluralni vágyó Gonosz útjában az utolsó nagy akadály, régóta ismert. (…) Évekig Csurka monopóliuma volt e retorikai mező, ám mára Orbán elhódította tőle. Amikor magát az Igazság letéteményeseként jelöli meg, s tragédiáját abban láttatja, hogy a Pénz gazdáinak – akiknek szaga van – az útjában áll, akkor nem kell meglepődni.”
(A szerk.: Szag van, Magyar Narancs, május 4.)
„Ezt nem értem Orbán Viktorban, ezt a félénkséget, hadd ne mondjam, gyávaságot. Hogy miért nem meri kimondani: büdös zsidó? – még ma is dübörögnének a Vár falai az őrjöngéstől. Miért ez az állandó körülírás, célozgatás, miért nem tetszik lőni, pláne, hogy csak pár lépésnyire áll a parancsnoki sátor, és az országban háborús állapotok uralkodnak?”
(Megyesi Gusztáv: Ott fönn, a magas létrán, Élet és Irodalom, május 5.)
„”Büdös zsidó”, ezt már hallottam mondani, de őszintén: a „büdös kapitalista”, a „büdös pénzgazda” vagy „szagos pénzgazda” kifejezéssel mintha még nem találkozhattam volna. Azaz, a volt miniszterelnök beszéde, ha tudatosan, ha véletlenül, de rájátszik egy ismert magyar nyelvi fordulatra, s én ezt botrányosnak vélem. Csurka István beszél és ír így.”
(György Péter: Sértődöttség és késő bánat, Élet és Irodalom, május 5.)
„Aztán hétfőn megtudhattuk, hogy valójában a pénz beszélt e választáson, „a sok pénz legyőzte az igazságot”. S hogy a pénznek ugyan nem, ám gazdájának annál inkább van szaga: a legtöbben a burkolt antiszemitizmuson háborodnak fel, érdekes módon nekem elsőre a „büdös prolik” ugrott be, s amolyan freudi elszólásként hallgattam.”
(Avar János: Japán katonák, Vasárnapi Hírek, május 7.)
„Nagyon nehéz az új kormányzattal szemben igényeket támasztani, ha a korai elöregedés tünetegyüttesét mutató még mindig szép emlékből, a Fideszből indulunk ki. Akkor szerfelett modernnek tűnnek az ellenfelek. Akkor tágra nyílt pupillákkal idézhetünk fel egy kongresszusi beszédet, Gyurcsány Ferencét februárból, amelyben olyan hívószavak szerepeltek, mint élettudományok, biotechnológia, információtechnika, műszaki, kémiai, biokémiai oktatás, autógyártás és call-centerek.”
(Nagy N. Péter: Politikai cool-túra, Népszabadság, május 6.)
