„Új megoldásokat” javasol levelében a két ország vitáira és „a nemzetközi problémákra” Mahmud Ahmedinedzsad iráni elnök
Globális elképzeléseit fejti ki a George Bushnak címzett levelében Mahmud Ahmedinedzsad iráni elnök. Az utóbbi harminc évben ez az első közvetlen levélváltás Teherán és Washington között.
Iráni elnök 1979 óta nem írt amerikai kollégájának (fotó: Reuters – Hosein Fatemi)
„Új megoldásokat” javasol levelében a két ország vitáira és „a nemzetközi problémákra” Mahmud Ahmedinedzsad iráni elnök. Golam-Hoszein Elham, az iráni kormány szóvivője elmondta, hogy az elnök a levélben „elemzi a világ helyzetét, a fennálló problémák gyökereit, és azokat az új utakat, amelyek révén ki lehet lábalni a törékeny világpolitikai helyzetből”. A levél teljes tartalmát csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha azt George W. Bush már kézhez kapta, így csak akkor derülhet ki, hogy Ahmedinedzsad külön felvetette-e a két országot szembeállító legsúlyosabb problémát, az iráni atomprogram körül kialakult válságot. A Fehér Ház tegnap még nem kapta meg a „küldeményt”.
Mindenestre ez az első levél, amelyet egy iráni vezető küldött az amerikai elnöknek az 1979-es iszlám forradalom óta. Washington és Teherán között tovább éleződött a feszültég a nyolvanas években, miután muszlim radikálisok megrohamozták az Egyesült Államok nagykövetségét Teheránban, és 444 napig tartottak fogva 52 amerikait. Washington szempontjából az egyik legkomolyabb akadálya a kapcsolatfelvételnek Teherán nyílt Izrael-ellenessége. Irán pedig azért zárták ki a közvetlen párbeszédet az Egyesült Államokkal, mert szerintük Washington nem hajlandó egyenlő félként kezelni Teheránt. Mivel diplomáciai kapcsolat nincs a két ország között, a levelet a teheráni svájci nagykövetség útján juttatják el George Bushhoz.
Érdekes a levél időzítése: az iráni kormányfő órákkal azelőtt jelentette be a hírt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának tizenöt tagja összeült volna egy újabb tanácskozásra az atomkérdésről. A hétvégén égtek a vonalak Párizs, Berlin és Moszkva között. Jacques Chirac francia elnök és Angela Merkel német kancellár telefonbeszélgetésében kényszerítő érvényű ENSZ-határozat elfogadását sürgette, amely rábírná Teheránt az urándúsítás felfüggesztésére.
Ali Laridzsani, a nukleáris ügyekben illetékes teheráni delegációvezető ugyanakkor ankarai látogatásán elmondta: Irán békés rendezésre törekszik, a lehetséges megoldás fórumának azonban a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, nem pedig az ENSZ BT-t tekinti.
MH
május 9th, 2006 at 07:20
Két érdekes véleményre akadtam a neten kalandozva. Gondoltam megosztom veletek. Mindkettő a hirszerző bloggereitől származik.
EMA nézőpont
Más nyelvet beszélnek!
#62
2006. május 08. 19:40:39
Újra kapcsolatban? Ahmadinezsád megirta levelét – de ne tessenek elájulni ettől!
Amit ez a levél az európai kultúrkörben jelenthet, a perzsa világban nem feltétlenül – nem árt erre odafigyelni az eufórikus hangulatban…
Magyarul azt is mondhatnám, hogy Ahmedinezsád húzza az időt…
A nemzetközi összefogás és fenyegetés ugyan megtette a maga hatását – Ahmedinezsád nem akar nyilt konfrontációt most – még nincs kész az atombomba, aminek elkészültéig időre van szüksége… egy kis diplomáciai sasszézás, mindjárt „megértőbbek lesznek az európaiak”… ha, közben, csendben elkészülnek a bombával, akkor egészen más hangnemben folytatódik a „diplomácia” – emlékszünk még arra a szóra, hogy HUDNA ? Amit békének értettek azok, akik nem ismerik a vonatkozó iszlám értelmezést: fegyverszünet, amig Allah katonái megerősödnek, hogy később lecsaphassanak a gyaurokra…
Nem ártana, ha az európai diplomácia elmélyedne az iszlám tanulmányozásában, hogy értse azt a nyelvet, amit az ellenfeleik beszélnek.
És a másik:
Egy elefánt feljegyzései
Washingtoni tudósítónkról
#29
2006. május 06. 21:01:43
Elhatároztam, hogy nem fogom többet piszkálni a Népszabi amerikai tudósítóját, Horváth Gábort, szegénynek elég lehet küzdeni a saját démonjaival. Egészen eddig bírtam is.
A tegnapelőtti vezércikk kiválóan összefoglalja mindazt, amit a „balbeteg európai sajtó” (a kifejezés E.M.A. ötlete, szerintem nagyon találó) a külpolitikáról és az iráni helyzetről gondol.
Ezek:
* Irán atomprogramja katonai erővel nem semmisíthető meg, mert ehhez le kellene rohanni az egész országot. – Ez egy vaskos nagy ostobaság. Az atombomba gyártásához szükséges létesítmények nem dughatók el egy iskola alagsori tornatermében. Pontosan tudni lehet, milyen létesítményekben milyen munkafolyamat zajlik, listát lásd lentebb. Az elpusztításhoz szükséges technika pedig rendelkezésre áll.
* Izrael önmagában képtelen Iránt lefegyverezni. – A nyugat-európai értelmiség még mindig nem tanulta meg sem értékelni, sem tisztelni Izraelt. Sőt, Izrael puszta léte is szálka sok modern „progresszív” szemében. Ennek okairól majd később, részletesebben.
* A gazdasági szankciók kizártak. – Ez lehet, de ha alkalmaznák őket, akkor sem működnének túlzottan hatékonyan.
* Hozzunk újabb szigorú, de nem szankcionáló határozatokat, és várjunk, hátha valami csoda folytán az iráni elnök rájön, mégsem kell neki atombomba, vagy lelép a színről, és egy olyan jön helyette, akinek ugyanígy kell a bomba, csak hihetőbben hazudja, hogy nem akarja rögtön Izraelre dobni. – Kell ehhez kommentár?
* Ne erősítsük fenyegetésekkel a jelenlegi vezetést. – A jelenlegi vezetés azzal vívja ki magának a legnagyobb tekintélyt, hogy napról napra képes hülyét csinálni a Nyugatból. Részben pont a Horváth Gáborhoz hasonló gondolkodású zsenik miatt.
* Bónusz: Fidel Castro belpolitikai értelemben évtizedek óta az „északi veszélyből” él. Aha. Fidel hatalmának ahhoz semmi köze, hogy aki esetleg veszélyes volna rá, az mind börtönben van, rejtélyes okoknál fogva. Biztosan gyorshajtásért. Hogyne.