Hölgyeim és Uraim, Megrendült Zarándokok! Tisztelt Emlékezők!
A klasszikus német filozófia kimagasló alkotásaiban nyoma sincs annak a szellemi fundamentumnak, amelyre a nácizmus felépítette a maga ideológiáját.
Hölgyeim és Uraim, Megrendült Zarándokok! Tisztelt Emlékezők!
A klasszikus német filozófia kimagasló alkotásaiban nyoma sincs annak a szellemi fundamentumnak, amelyre a nácizmus felépítette a maga ideológiáját.
A hagyományokon alapuló nagy német irodalom még véletlenül sem tévedt olyan ingoványos területre, ahol az embert – az áldozatot és a feláldozót – elnyelte volna a mocsár.
A német zene, amely mindig általános és örök érvényű, egyetemes emelkedettséget hirdetett, éppenhogy a nembeli összetartozást, a teremtő harmóniát, a csodás összhangot, a szeretetet jelenítette meg.
A német festészet – függetlenül egyházi és korszak stílusbeli irányzatoktól – egyetlen ecsetvonása sem feledte nagy hivatását: ábrázolni, megjeleníteni az emberi méltóságot, a közelítést az isteni kisugárzáshoz.
Honnan hát az az indíték, az a torz életérzés, a gyilkos ösztön, a társadalmi-történelmi félreértések mérhetetlen sora, az oktalan bosszúvágy, amely elvezetett Auschwitzig, amely végső soron az úgynevezett Auschwitz szindrómában csúcsosodott ki?
Amellett, hogy nincs racionális, érthető magyarázat, azaz minden okfejtés csak része, kis darabja a fölfoghatatlan egésznek, magunk sem tudunk mit mondani, pedig személyünkben is részesei vagyunk a nácizmus meggyalázottainak, a holokauszt túlélőinek. Több mint fél évszázada próbáljuk megérteni a kristályéjszaka logikáját, a gyűlölet ön- és köz-szuggeszciós mechanizmusát, a tömeglélektan elemeit, a gettókat, a vagonokat, a rámpát, a barakkokat, a gázkamrákat és kemencéket, de nem tudjuk. Mert olvastunk háborúkról, véres területszerző hadjáratokról, tatár rohamokról és hittől fanatizált tömegek várostromairól. Minden szörnyűségről tudunk, amit az állatösztön az emberből egyáltalán előhozni képes.
Csak egyet lehetetlen volt elképzelni, hogy művelt, technikai értelemben civilizált emberek felállítsanak egy minden korábbi irracionális kegyetlenséget összegező ideológiát, erre bedresszírozzanak népet, nemzeteket, eszméikhez hozzákapcsoljanak modern logisztikát és infrastruktúrát csak azért, hogy elpusztítsanak egy, egyetlen népet. Amely magát ugyan Istene kiválasztottjának tartja, de amelyből a kereszténység Megváltója, Jézus Krisztus is származik.
A halálgyár a nácik találmánya. A zárt technológiai sor is az övék, amely Göbbels újságjaival, propagandájával kezdődött, s itt – jelképesen, de valóságszerűen -, a históriának ezen a pontján lett vége. A Cyklon B-gázzal indult, a krematórium automata lángterével és a meszesgödrökkel folytatódott. És a felszabadítók hősi küzdelmével fejeződött be.
A túlélők még mindig nem mondtak el mindent. Még mindig írnak regényt, memoárt, közzétesznek naplót, születnek művészi alkotások.
Ám az élet, a múló évek megbékélő rendje, hogy színre lépjen a második, harmadik, majd sok további nemzedék, a múlt mindkét térfelén. Hogy elmeséljék a bennük megfogalmazódó emóciókat, hogy eljöjjenek ide és más emlékhelyekhez tisztelegni, hogy fogadalmat tegyenek: soha többé! Hogy virágot hozzanak a nem létező sírokra, s elkötelezzék magukat egy jó világ felépítésére.
Néhány éve immár az utódok unokái, nagyszerű, világméretű mozgalmat hirdettek. Megszületett „Az Élet Menete”, amely hagyománnyá lett. A kezdeményezésben nemcsak a túlélők leszármazottai vesznek részt, azaz olyan fiatalok, akiknek – éljenek ma már Izraelben, Amerikában vagy Európa országaiban – felmenői valamelyik koncentrációs táborban szabadultak fel 1945-ben. Hanem szimbolikusan mindenki eljön ide, aki számára érték a szabadság, fontos a demokrácia, a közös hit és elkötelezettség, lényeges az emberi tiszta magatartás, az egymás iránt érzett tolerancia és megbecsülés.
A magyarországi tradicionális zsidó múlt jelen levő örökösei ezért örülnek annak, hogy az idei Élet Menete felvonulásra eljött velük Auschwitzba, azaz most itt van velünk a hajdúdorogi görög-katolikus iskola 45 diákja Juhász Géza lelkész vezetésével. És elhozták magukkal Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek áldását. S üdvözöljük velük és általuk is mindazokat, akik képviselik Magyarországot, és tanúsítják: ha még nem értjük is minden oksági vonatkozásában mindazt, ami hajdan a náci Németországban és a hozzá igazodó államokban történt, az antihumánumtól, a tébolytól, a vezéreszme mindenhatóságába vetett téves képzetektől elfordulunk, mert ennek az útnak a végén Auschwitz áll.
Számunkra az Élet Menetében az „élet” fontos. Annak tisztelete és szolgálata.
Ezért fogjuk meg egymás kezét s száll közösen imánk az Örökkévalóhoz:
” Teremts békét a világban, s közöttünk, emberek között, akik a jót akarjuk!”
Shalom! Béke velünk, Barátaim!
(Mazsihisz news)
