Löffler Tibor
Debreczeni József politológust sok méltatlan támadás és még több jogos kritika érte a közelmúltban a jobboldalról, ugyanakkor a konzervatív-liberális közíró páratlan népszerűséget vívott ki az olyan Fidesz-, jobboldal- és konzervativizmusellenes fórumokban, mint a Mozgó Világ, a Vasárnapi Hírek, a Népszava, a 168 Óra, a Klub Rádió és a Magyar ATV. A Népszabadságot azért nem sorolom ide, mert Debreczeni már MDF-es képviselőként is aktívan publikált a baloldal vezető lapjában, és magam nem találok kivetnivalót benne, ha valaki a „túloldalon” akár rendszeresen is megszólal.
Ha jól érzékelem, a konzervatív közíró az antikonzervatív környezetben politikailag elmagányosodott, és politikai látásmódja fokozatosan asszimilálódott a környezetéhez. A vele analóg Tölgyessy Péter annyiban más eset, hogy ő eleve hátat fordított annak a politikai miliőnek, amelynek sajtója továbbra is intellektuális otthont biztosít neki, és ez ösztönösen is kordában tartja a jobboldal bírálatakor. Mindkettőjükben közös azonban a politikai magány, ami ha eltérő módon és mértékben is, de egy irányba tereli tollukat: politikai elemzéseik középpontjában egyre inkább a Fidesz és különösen Orbán Viktor áll. Önmagában ez a momentum, s nem a vitriol az, ami igazi belépőt jelent az antikonzervatív sajtó szalonjába. És a további ajtók attól az axiómától nyílnak meg, hogy mintha a magyar politikai rendszernek és a demokráciának minden nyavalyája megmagyarázható lenne a Fidesszel és Orbánnal…
A konzervatív közírónak nem voltak és nincsenek konzervatív vitapartnerei. Felvetéseinek, meglátásainak nincs konzervatív visszhangja. Jobboldali konzervatívok nem szólnak elismeréssel elemzéseiről. Az őt övező figyelem és elismerés egyenesen arányos azzal, ahogy a politológiai szikét a pártpolitikai jobboldalba és annak szélesebb bázisába szúrja. De ez már antijobboldali és antikonzervatív laudáció, és a konzervatív közíró nem érzékeli a nyelvpolitikai játszmát, hogy az antikonzervatív baloldal tizenhat éve módszeresen törekszik arra az uralmi helyzetre, hogy meghatározhassa az européer konzervativizmus kritériumait, sőt hiteles képviselőit is.
Képtelennek látszik felismerni azon helyzet különösségét, hogy az ő liberális konzervativizmusa mennyire rímel az antikonzervatív Avar Jánosok és Juszt Lászlók konzervativizmusról alkotott képével. Ez a módszertaninak és analitikusnak tetsző kérdés azonban végképp értelmét vesztette akkor, amikor a konzervatív közíró elfogadta az antikonzervatív populisták populista vezérének, Gyurcsány Ferencnek a meghívását a Klub Rádióba, és szemébe merte mondani, hogy a populista Orbán Viktorral szemben őt, Gyurcsány Ferencet támogatja. Debreczeni ezzel magáévá tette az antikonzervatív nyelvpolitika talán leghatékonyabb axiómáját: a populizmus csak jobboldali lehet, és a jobboldaliak populisták.
Debreczeni József annak a helyzetnek a különösségét sem látszik képesnek felismerni, hogy az Orbán Viktorról adott személyiségrajza (eszeveszett hatalommánia) abszolút megegyezik az antikonzervatívok bő egy évtizedes diagnózisával. De nem is az azonosság az érdekes, hanem az, hogy Debreczeni nem vonja le önkritikusan az eszmetörténeti következtetést: Popper Péter, Veér András és Kende Péter már akkor erre a felismerésre jutott, amikor ő még a „farkasnevetésű miniduce” tanácsadója volt. A Debreczenit most sztároló miliő akkor Popperékkel értett egyet, és meg volt győződve róla, hogy Orbán olyan „imrédysta” és antiszemita tanácsadót tart maga mellett, mint a Debreczeni által tisztelt Elek István. De ugyanezen miliő fixa ideája volt az is, hogy Debreczeni politikai példaképe, Antall József egy pökhendi „úri” jobboldal vezetője, aki a Horthy-rendszert restaurálná.
Debreczeni Orbán Viktort Lukasenkóval emlegeti egy lapon. Csakhogy antikonzervatív elemzők már akkor Tudjman és Kucsma „illiberális” demokráciájával vonták párhuzamba Orbán kormányzását, amikor Debreczeni az ő tanácsadója volt. A Lukasenko-hasonlat miatt hever az antikonzervatív tábor a konzervatív közíró lába előtt. Mert értenek a „hívószóból”. Lukasenko ellenfelei ugyanis politikai gyilkosságok áldozataivá válnak vagy emigrációba kényszerülnek, a rezsim választási csalásra és rendőrállami módszerre épül. Ilyen lenne hát Orbán állama.
Debreczeni József szent meggyőződése, hogy a Fidesz lehetetleníti őt el minden téren. A határán van annak, hogy kimondja: Orbán-Lukasenko képes lenne eltetetni őt láb alól. Csak azzal nyugtathatjuk, hogy TGM is megjósolta 1998-ban, hogy a Dunába lövik. Ami talán azért nem történt meg, mert éppen Debreczeni tanácsolta a magyar Lukasenkónak, hogy kivételesen hagyja életben a derék filozófust.
A szerző politológus
